HEGEDŰS TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget gyakran érte az a kritika a választási kampány során, hogy nem tárja fel valós gazdaságpolitikai céljait a választók előtt. A kormányprogram ismertetésekor még mindig várnunk kellett, mivel az csak megismételte a választási programban ismertetett, kellően általános, jellemzően esszészerű gondolatokat, amelyek a Jobbik Magyarországért Mozgalom számára a gazdaságpolitikát tekintve jórészt ismerősek és rokonszenvesek voltak, hiszen a január 16-án bemutatott választási program, a radikális, magyarul gyökeres változás című dokumentum a későbbi kormányprogram gazdaságpolitikai részének már számos pontját hasonlóan fogalmazta meg.

Örülünk tehát, hogy a kormánypártok és most már maga a kormány is erőteljesen cáfolta azt a Jobbikot ért, részleges elismeréssel kísért korábbi vádat, miszerint a Jobbik által feltett kérdések jók, csak a megfogalmazott válaszok rosszak. Hiszen akár a közbiztonsági, akár a nemzetpolitikai, akár az oktatási, akár a szociális, akár a gazdasági tárgyú előterjesztéseket nézzük, mindegyikben bőven visszaköszönnek a Jobbik gondolatai. Nemcsak a helyzetértékelés, hanem a megoldási javaslatok tekintetében is. Nem állítjuk persze azt, hogy ezek a gondolatok ne lettek volna meg a Fidesz körüli szellemi műhelyek egy részében. De azt jó okkal gondolom, hogy a Jobbik színre lépése és átütő sikere megfelelő mértékben és irányban befolyásolhatta a fő csapás irányát. Ennek megfelelően örülünk neki, hogy nemzetépítő javaslataink számos kormányzati törekvésben megjelennek.

Vannak és lesznek is persze súlyos vitáink. Az önkormányzati választási rendszert, a média világát vagy a független testületek kormányzati einstandolását tekintve élesen szemben állunk a jelenlegi kormányzati gyakorlattal. Mint ahogy azzal a törekvéssel is, amelynek során az egyébként üdvözlendő közbiztonság-erősítő előterjesztések közé salátaszerűen becsomagolnak olyan, a polgári szabadságjogokat drasztikusan korlátozó intézkedéseket, mint a "szájkosártörvény" vagy a lex gárda bővített újrakiadása. Mint ahogy lesznek vitáink a gazdaságpolitikában is. Elég az adórendszer tervezett átalakítására gondolnunk, az egykulcsos adórendszerrel vagy az újabb IMF-hitel felvételével kapcsolatban.

De itt és most, tisztelt képviselőtársaim, nem ezek a kormányzati javaslatok vannak napirenden előttünk. A T/581. számon beterjesztett gazdasági és pénzügyi törvénymódosító csomag olyan intézkedéseket fogalmaz meg, amelyek főirányával és javarészt részleteivel is egyetértünk. A háztartási munka felszabadítása, az egyszerűsített munkavégzéssel kapcsolatos korábbi előterjesztést kiegészítve, életszerűvé és újra emberközelivé teszi a munkavégzésnek ezt a sajátos formáját, amit az államnak józanésszel soha nem lehetett, nem is szabadott volna tisztán fiskális szemlélettel megítélnie. Remélhetőleg vége lesz a kalákázó családtagokra, szüretelő rokonokra és bejáró nénikre vadászó kommandós akcióknak. Adjuk vissza az emberi munkavégzés szabadságát, az emberközeli munkavégzés szabadságát és méltóságát. A beterjesztett javaslat ezt a célt jól szolgálja.

Szintén üdvözölni tudjuk a társadalmi igazságérzetet okkal sértő állami extrajövedelmek külön megadóztatását, a jövedelmi plafonok bevezetését az állami szférában, valamint az elmúlt években, évtizedekben hatalmas extraprofitra szert tevő pénzügyi szervezetekre kivetett úgynevezett bankadót. A költségvetési szférában szintén egészséges profiltisztítás történik a javaslat mentén, és régóta vágyott, szinte forradalmi jelentőségű változást eredményez az engedélyezési eljárások számának drasztikus csökkentése. Reméljük, a fölösleges bürokrácia leépítésének ez csak az első lépcsője, amit további lépések követnek majd a ma már közgazdaságilag is jól mérhető adminisztratív terhek teljes körű számbavétele és további csökkentése terén.

Ugyanilyen előremutatónak tartjuk a kis- és középvállalkozások adóterheinek jelentős mérséklését, valamint az úgynevezett bagatelladók eltörlését, ami jótékonyan hathat a gazdaság élénkülésére és kifehérítésére. A szabadság és az emberi méltóság kiterjesztésének tekintjük, hogy az egyenesági rokonok között megszűnik az örökösödési illeték.

Mindezek az intézkedések együttesen azt jelzik, hogy az állam a gazdaság területén a gazdaság területén visszahúzódik oda, ahová kell, és illetéktelenül nem avatkozik bele az emberek természetes életrendjébe, valamint levegőhöz juttatja a valós gazdasági értékeket előállító vállalkozásokat.

Az elmúlt 8 év elnyomorító gazdaságpolitikája után, ami nemcsak a gazdasági viszonyokat nyomorította meg, hanem gyakran az emberi és társadalmi kapcsolatokat is, gondoljuk csak a szüretelők fölött keringő hatósági helikopterekre, végre olyan gazdaságpolitikai célokat látunk, amelynek nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi hatása is kifejezetten kedvező.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezen üdvözlendő változások mellett ki kell fejeznem erős hiányérzetünket is. A jó irányú mikrogazdasági változások mellett elmaradtak az igazán nagy hordejeű makrogazdasági intézkedések. Nem a Nemzetközi Valutaalap és fiókszervei által mantraszerűen ismételgetett, neoliberális ihletettségű, úgynevezett szerkezeti reformokra és az ellátási rendszer általuk szorgalmazott minimum szintre csökkentésére gondolok, hiszen ezekbe a ciklikusan ismétlődő megszorítási hullámokba rokkant bele a gazdaság és a társadalom jelentős része. Ellenkezőleg! Azokra a lépésekre, amelyeket éppen ezek az intézmények, Bogár László szavait kölcsönözve, globális monetokrácia vagy monetáris globalokrácia rezidensei tabuként kezelnek, és a nyomásgyakorlás minden eszközével akadályozni próbálnak.

Jól tudjuk, melyek ezek a lépések. Az államadósság feltételeinek újratárgyalása, beleértve az adósságterhek részleges könnyítését, amiben nemrég jelentős sikereket ért el például a válságból lassan kikecmergő Argentína. Vagy az elmúlt évek legnagyobb makrogazdasági szélhámosságát megtestesítő magán-nyugdíjpénztári rendszer, úgymond államosítása a második pilléren belül, ami a bruttó a hazai termék akár 5-10 százalékával is csökkenthetné azonnal a fennálló államadósságot, és évente mintegy 3-400 milliárd forinttal tehermentesítené a központi költségvetést.

De nem látjuk azt sem, mi eredményezné azt, hogy a magyar gazdasági életet 20 év gúzsba kötő és nyomorba döntő kamatpolitika érdemben megváltozna. Az a kamatpolitika, ami az államadósság mellett a legnagyobb tehertételt jelenti a gazdasági felemelkedés útjában. Jól tudván, hogy ez a makrogazdasági szintű, folytatólagosan elkövetet gazdaságpolitikai nemzetrontás elsősorban a magyarnak nevezett Nemzeti Bank bűne. Örömmel látnánk a kormányzati kezdeményezést ennek az átoknak a megtörésére. De ha önök, tisztelt kormánytagok, tisztelt miniszter úr, úgy látják, hogy ennek a küzdelemnek nem a nyilvánosság előtt kell megtörténnie, ám legyen. Csak történjen valami, hogy a magyar gazdaság újra bőséges pénzellátáshoz juthasson, a mainál lényegesen alacsonyabb kamatterheknek köszönhetően.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Végül egy mikrogazdasági hiányérzetet is meg kell fogalmaznunk. Nem látjuk, hogy a kormány hogyan akarja megfogni, megakadályozni azt, hogy a multinacionális cégek visszaéljenek erőfölényükkel, majd az így megszerzett extraprofitot offshore cégekbe menekítve kibújjanak a közteherviselés alól. Tudom, hogy ez nem egy olyan kérdés, amit egy tollvonással meg lehet oldani. De még a törvényalkotás is kevés ehhez önmagában. Következetes, vasszigorúságú végrehajtási gyakorlat kell hozzá, a magyar nemzeti érdek és a magyar emberek védelmében. Bízom benne, hogy egy következő csomagban a kormány nem fog habozni meglépni ezeket a lépéseket.

Mindezen jelentős hiányérzetünk mellett is azt mondhatom, az ebben az előterjesztésben szereplő célok jók, jórészt az eszközök is, ezeket a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatni tudja. A részleteket illető kritikákat, módosítási javaslatainkat képviselőtársaim fogják ismertetni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik frakciójában.)

Forrás: parlament.hu