ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Több hozzászólásban elhangzott előttem az a vezérgondolat, ami ennek a törvényjavaslatnak a beadását is jellemezte, miszerint Magyarországon szükség van a pénzügyi stabilitás megteremtésére, a gazdasági növekedés újraindítására, a versenyképesség megteremtésére, és természetesen szükség van olyan lépésekre, amelyek egyébként erősíthetik a társadalmi szolidaritást.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezekre egyébként - és én azért erre szeretnék határozottan kitérni a hozzászólásomban - azért van szükség, mert az előző, a Magyar Szocialista Párt által vezetett kormánytól sikerült egy olyan gazdasági helyzetet örökölni, amelyben nem volt pénzügyi stabilitás, nem volt gazdasági növekedés, egyébként az ország nem volt versenyképes, és azt is tegyük hozzá, hogy az egyik legnagyobb adminisztrációs teher, az egyik legnagyobb bürokrácia terhelte a magyar vállalkozókat és a magyar embereket, nemcsak Európában, hanem még világviszonylatban is. Azt gondolom, hogy erről tudniuk kell azoknak, akik ma követik az Országgyűlésben ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, mert ez hozzátartozik az igazsághoz.

Hozzátartozik az például, tisztelt képviselőtársaim, hogy még mi is meglepődtünk akkor - bár sejtettük, hogy a Bajnai-kormány által oly fennhangon tökéletesnek hirdetett 2010. évi költségvetés azért nem teljesen olyan, amilyennek hirdették -, de még mi is meglepődtünk akkor, amikor kiderült, hogy mire átadták a kormányrudat, gyakorlatilag elköltötték az egész évre tervezett költségvetési deficitet. Ilyenre azért Magyarországon az elmúlt időszakban gyakorlatilag még nem volt példa.

Tegyük hozzá, tisztelt képviselőtársaim, azt is... (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Én elhiszem, hogy a szocialista padsorokban fáj az igazság, de attól még el fog hangzani itt a mai napon, attól tartok, hogy többször is el fog hangzani az ülésteremben. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzátartozik ehhez az is természetesen, ha összevetjük 2006-tal a 2010-es helyzetet, akkor meglepő hasonlóságokat fogunk tapasztalni. (Lendvai Ildikó: És 2002?) Tehát azt vesszük észre, hogy a 2006-os választási kampányban is nagyon sokszor hallhattuk az ország gazdasági helyzetéről szóló érveket, és aztán csak a választások után derült ki, hogy valójában mi is van abban a költségvetésben, amit akkor elfogadott a parlament. És mit ad isten, most is ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim. Mert ne felejtsük el, hogy valóban az történt, hogy önök nemes egyszerűséggel elköltötték az egész évre tervezett költségvetési deficitet a költségvetésen belül. Ez pedig az új kormánytól igényelte azokat a lépéseket, amelyek a pénzügyi stabilitás megteremtéséhez vezetnek. Ha valóban jó lett volna az a költségvetés, ma nem kellene a pénzügyi stabilitásról gondoskodni, hanem koncentrálhatnánk arra a feladatra, amit egyébként szintén nem tettek meg, hogy az országban legyen gazdasági növekedés, és a versenyképesség helyreállítását célzó intézkedések is bekövetkezzenek.

Tisztelt képviselőtársaim részéről itt nem egyszer elhangzik a kritika, hogy egyébként milyen kevés, amit a gazdasági növekedés érdekében meg a versenyképesség megteremtése érdekében tesz ez a csomag. De megjegyzem, közben pedig bejelentik, hogy egyébként támogatják azokat a javaslatokat, amelyek benne vannak. Én csak azt a kérdést teszem fel, ha ez így van, nem egészen két hónapja még önök voltak kormányon, miért nem tették meg akkor. Miért nem tették meg azokat a lépéseket, amelyek mondjuk azokat az adóteher-csökkenéseket jelentik, amit mondjuk ez a törvényjavaslat önmagában megtesz, és végigvisz? Azt gondolom, erre akkor is lett volna lehetőség, egy kicsit több odafigyeléssel és egyébként valóban olyan szándékkal, amely nemcsak arról szólt volna, hogyan tudják még eltölteni kormányon a hátralévő időt, hanem egyébként arra is szolgált volna, hogyan tudnak az ország számára kedvezőbb gazdasági helyzetet teremteni.

Érdemes arról is beszélni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a helyzet, amit örökül hagytak, egyébként még milyen csapdákat rejtett önmagában. Mert ne feledkezzünk el arról, hogy a pénzügyi stabilitásról nemcsak azért kell ennek a törvényjavaslatnak a keretében gondoskodnia a kormányzatnak, mert egyébként a költségvetési hiány egész évre tervezett mértékét elköltötte a Bajnai-kabinet, hanem azért is, mert emellett még csapdák sorozatát hagyta ott a költségvetésben. Ilyen csapda például az, amiről egyébként nem feltétlenül ebben a törvényjavaslatban, de a 29 pont bejelentésekor gondoskodni kellett, elvégre, ha a kilakoltatási moratóriumot például április 15-ével nem függesztették volna fel, akkor nem lett volna az a másfél hónap, amíg az új kormány megalakul és tud intézkedni. Ez alatt a másfél hónap alatt nem került volna valószínűleg jó néhány ember abba a lehetetlen helyzetbe, hogy ebben az időszakban teszik meg a bankok azokat a lépéseket, amikor - mondjuk - elárverezik a lakásaikat. Ez nyilvánvalóan egy olyan helyzet volt, amit szándékosan hagytak örökül az előző kormányzat tagjai.

Azt gondolom, ilyen az a szituáció is, hogy miközben egy pénzügyileg abszolút instabil költségvetést hagytak hátra, aközben gondoskodtak arról, hogy jelentősen megszigorítsák azokat a szabályokat, amelyekkel mondjuk a költségvetés módosítását a parlamentben le lehet bonyolítani.

2008 végén fogadták el ezeket a szabályokat, természetesen csak 2010-ben léptették életbe. Én csak szeretném emlékeztetni önöket, ha azokkal a szigorú szabályokkal éltek volna akkor, amiket a mostani kormányra örökül hagytak, akkor valójában a Bajnai-csomagot a parlament nem tudta volna 2009 májusában-júniusában elfogadni, hanem ahhoz egy körülbelül három hónapos tárgyalási rendre lett volna szüksége. Természetesen magukra nézve ezeket a szabályokat nem tekintették kötelezőnek.

Érdemes arról is szólni, képviselőtársaim, hogy a társadalmi szolidaritás érdekében ez a törvényjavaslat megfogalmaz bizonyos olyan intézkedéseket, amelyeket én helyesnek tartok, és a Fidesz képviselőcsoportja nevében is támogatok. Ilyen például a bankadó bevezetése vagy éppenséggel ez az ominózus 98 százalékos különadó.

Természetesen ma szocialista képviselőtársaim fennen hangoztatják, hogy mennyire kell félteni a közalkalmazottakat és köztisztviselőket Magyarországon. Arról nem beszélnek persze, hogy szándékosan próbáltak otthagyni rengeteg olyan embert vezető beosztásban is (Gúr Nándor: A főtisztviselőkről beszélünk.), és annak ellenére, hogy botrányok voltak, nem módosították azokat a szabályokat, amelyek tízmilliós és százmilliós végkielégítések fizetését és mindenféle jutalmak, titoktartási pénzek és egyebek kifizetését tették lehetővé. (Gúr Nándor: A főtisztviselőkről beszélünk. Emlékszik rá?) Gondolom, most arra vártak, hogy amikor elkövetkezik a kormányváltás, akkor több száz, nagyon jó helyzetben lévő elvtárs majd ezeket a felmentési pénzeket fel fogja tudni venni, tízmilliós, százmilliós nagyságrendű végkielégítésekhez, titoktartási pénzekhez jut hozzá, ugyanúgy, ahogy ez egyébként a BKV-ban megtörtént, mondhatni üzemszerű gyakorlatként működött a 2006 és 2010 közötti négy esztendőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 98 százalékos különadó ennek a rendszernek a megszüntetését szolgálja, beszéljünk erről egészen világosan és őszintén. Az a célja, hogy egyébként ne lehessen többé a közigazgatási szférában, illetve az ahhoz kapcsolódó állami vállalatoknál ilyen típusú végkielégítéseket kifizetni és ilyen szerződéseket kötni. (Gúr Nándor: Mennyit fizettetek a főtisztviselőknek?) Ne lehessen most, és ne lehessen később sem. Ennek a gyakorlatnak akarunk véget vetni. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez a javaslat abszolút igazságos, és a társadalmi szolidaritást szolgálja.

A bankadó bevezetése tekintetében pedig, tisztelt képviselőtársaim, sokszor elhangzik az a félelem, hogy jaj, jaj, jaj, majd át fogják ezt hárítani egyébként az emberekre. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Át is fogják!) Én azt gondolom, hogy az elmúlt négy esztendőben gyakorlatilag semmit nem tettek a szocialista kormányok annak érdekében, hogy az embereket a bankrendszer oldaláról ne érjék nagyon sokszor rendkívül hátrányos feltételek. Nem tettek semmit akkor, amikor mondjuk az előnytelen devizahitelek tömegét megkötötték, a kormány nem tett lépéseket, hogy az emberek figyelmét felhívja arra, hogy egyébként ez kockázattal jár együtt, és ezt a kockázatot az emberek fogják a későbbiekben viselni. Nem tettek semmit azért, hogy a bankok számára akkor jó üzletet jelentő hitelek egyébként ebben a formában, amelyek gazdagították akkor a bankszférát, azok esetleg a társadalmi szolidaritás formájában valahogy vissza is kerüljenek a költségvetésbe, és esetleg valóban ezeknek a terheknek az enyhítését szolgálják.

Azt gondolom, hogy ebben a formában ennek a pénzintézeti különadónak a bevezetése most a társadalmi szolidaritás irányába megtett helyes lépés; és nem szabad elfeledkezni arról, tisztelt képviselőtársaim - és remélem, ez ma még el fog hangozni itt a Házban -, hogy Magyarország ebből a szempontból élen járó szerepet tölt be, de Európa sok más országa az Európa Unióban ugyanezen gondolkodik, és ma azért nehezedik a magyar kormányra egyébként óriási nemzetközi nyomás a nemzetközi pénzügyi szervezetek vagy az Európai Bankszövetség részéről, mert itt próbálják elérni, mert ha itt sikerül kisiklatni, akkor valószínűleg nem fogják bevezetni Franciaországban, Németországban és másutt sem, de ha itt sikerül bevezetni, akkor ez jó példa lesz a franciáknak, a németeknek, hogy az egyébként már bejelentett lépéseket végigvigyék. Éppen ezért nagyon fontos törvényjavaslatot tárgyalunk ebből a szempontból, annak nemcsak magyarországi, hanem még európai jelentősége is van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes arról is beszélni, amiről kevesebbet beszéltek itt ebben a javaslatban: ugye, itt az adócsökkentések között van több olyan lépés, ami azt gondolom, nemcsak a versenyképesség növelése érdekében, hanem szimbolikusan is nagyon fontos.

(10.20)

Először történik meg az, hogy olyan szemléletű adótörvények kerülnek ide a tisztelt Ház elé, amelyek nem potenciális bűnözőnek tekintik az adóalanyokat, hanem olyan törvényjavaslatok kerülnek ide, amelyek feltételezik azt, hogy egyébként minden jó szándékú adóalany szeretné befizetni az adóját, ha tudja, ha az ő számára nem teremtenek lehetetlen feltételeket e téren, és egyébként törekszik is arra, hogy valóban lehetséges feltételeket hozzon létre.

Én azt gondolom, hogy a társasági adónak a csökkentése az ebbe a lépésbe tartozik. És ne felejtsük el, hogy ezzel egyébként Európán belül a legalacsonyabb szintre kerül a társasági adó mértéke, gyakorlatilag szinte az összes szomszédos országban magasabb ennél. Ha ezt nézzük, akkor Európában ma a legmagasabb adószint 35 százalék és a legalacsonyabb 10 százalék, és ha a környező országokat nézzük, Szlovéniában, Szlovákiában, Ausztriában és Romániában is egyébként magasabb a társasági adó kulcsa. Én azt gondolom, hogy ez önmagában is vonzó lesz a magyarországi vállalkozások számára, például elősegítheti azt a helyzetet, hogy ne legyenek olyan magyar kis- és középvállalkozások, amelyek azon gondolkodnak, hogy esetleg áthelyezik szomszédos országba a székhelyüket annak érdekében, hogy kedvezőbb adózási körülmények között tudjanak működni.

És hogy működhet-e ez a javaslat? Én azt gondolom, nagyon felelősen gondolkodott a kormányzat akkor, amikor ezt előterjesztette, mert kalkulált azzal, hogy ennek lehet költségvetési bevételkiesési hatása, annak ellenére kalkulált ezzel, hogy ez nem biztos, hogy így lesz. Mert ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy volt már ilyenre példa Magyarországon, amikor egyébként az akkor éppen szocialista pénzügyminiszter, bár nem adtak neki hosszú időt szocialista képviselőtársaim, Békesi László idején volt egy ilyen adócsökkentési javaslat, ami bekerült a Ház elé, ez akkor a felére csökkentette a társasági adó mértékét. 1994-95 fordulóján mindenki azzal számolt, hogy ez azzal fog járni, hogy majd csökkenni fognak a társaságiadó-bevételek, és kiderült, hogy nőttek, nem csökkentek.

Én azt gondolom, hogy ha nem is feltétlenül növekedéssel, de kisebb bevételkieséssel lehet számolni, és nem szabad elfelejteni azt a hatását, hogy üzenet a kis- és középvállalkozások számára, hogy érdemes egyébként áttekinthető gazdálkodást folytatni, nem éri meg az adóelkerülést választani, mert az állam nem akar számukra lehetetlen szabályokat teremteni.

Képviselőtársaim itt csúfolódnak természetesen azon a helyzeten, hogy mi történik akkor, amikor lehetővé tesszük a háztartásokban dolgozók számára az egyszerűsített bejelentési rendszert. Itt az elmúlt években szintén egy olyan politikát követett a szocialista-szabad demokrata kormányzat, amiről persze szívesen elfeledkeznek most már a két hónapja még kormányon lévő szocialista képviselőtársaim, hogy ezeket az embereket is potenciálisan bűnözőnek tekintették. Elfeledkeztek arról, hogy nem teremtettek munkahelyeket, éppen ezért rengeteg ember rákényszerült arra, hogy esetleg olyan típusú tevékenységet végezzen, akár egyszerűen takarítónőként, háztartási alkalmazottként, amiből valamilyen formában meg kellett élnie, és azért, mert lehetetlen szabályokat hoztak létre e téren, végig potenciális bűnözőnek érezte magát az az egyszerű kisember, aki mondjuk, ilyen foglalkoztatási jogviszonyban volt.

Én azt gondolom, az ő helyzetüket könnyítik meg ezek a változások, és ebből a szempontból nagyon komoly hatásuk lehet Magyarországon. És ne felejtsük el, azt gondolom, hogy ezekre a változásokra most és itt, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, a jelenlegi nehéz foglalkoztatási viszonyok között egyébiránt szükség van. Tehát ez is egy nagyon komoly pozitív része az ide elénk került javaslatnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról se feledkezzünk el, hogy ebben van a közszférán belül az átlagkereset egyfajta bérplafonjának a bevezetése, a 10 százalékos bérplafon, ami megint csak a szolidaritás egyik nagyon fontos üzenete. Én felháborítónak tartom, hogy miközben egyébként az előző kormányzatok gyakorlatilag folyamatosan hirdettek meg olyan csomagokat, amelyekkel az emberek zsebében vájkáltak, aközben a kinevezett állami vezetők egy jelentős részének a zsebében egyáltalán nem vájkáltak, sőt lehetővé tették azt, hogy Magyarországon ma van olyan, a közszférában dolgozó bankvezető, aki többet keres, mint az Amerikai Egyesült Államokban a vele azonos beosztásban lévő bankvezető. Ez egészen elképesztő! (Tóbiás József: Így van!) Azt gondolom, hogy ezen változtathattak volna, ha akartak volna - nem akartak rajta változtatni. Ugyanígy természetesen ez a gyakorlat máshol is működött. Én azt gondolom, a társadalmi szolidaritás érdekében nagyon helyes lépés, hogy az átlagkereset tízszeresében ezt a bérplafont a kormányzat bevezeti. Szükség van rá, azt gondolom, hogy az emberek is elvárják és igénylik is ezt a lépést.

És, tisztelt képviselőtársaim, a legvégén térjünk ki arra, számtalan elemét ugyan nem érintettem, de fogják majd más képviselőtársaim érinteni, hogy itt, ezen a törvényjavaslaton belül megtörténnek azok az első lépések, amelyek az adminisztrációs terhek csökkentését szolgálják. Nagy szükség van erre Magyarországon. Elsősorban azért van rá nagyon nagy szükség, mert valóban ez jelenti a magyar gazdasági növekedésnek, tőkevonzó képességünknek az egyik legfontosabb akadályát.

Én a Fidesz képviselőcsoportja nevében külön szeretném megköszönni a kormánynak, hogy egyébként gondolt arra, hogy ezeken belül még az árvíz utáni helyreállítási munkálatoknál is speciális szabályokat vezessen be, megkönnyítve azt az utat, ami ilyenkor az újjáépítésnél kell. Én ugyan nem árvízi, de saját személyes példát el tudok mondani tisztelt képviselőtársaimnak, azért, mert mondjuk, az előző kormánytól olyan szabályokat örököltünk, amilyet: itt, a Parlament közelében, a Balaton utcában egy tűzeset idején az újjáépítési engedélyezés fél évig tartott, fél évig nem tudtuk visszaköltöztetni a lakókat és elkezdeni az építkezést, mert addig kellett engedélyeztetni egyébként egy egyszerű, az eredeti állapotnak megfelelő helyreállítási munkát. Gondoljunk csak bele, hogy ez mekkora problémát jelentene, mondjuk, az árvízi területeken. Nagyon helyes, hogy a kormány ezeket az adminisztrációs tehercsökkentő lépéseket megteszi.

És itt sok kritika érte úgymond a költségvetési fegyelmet szolgáló intézkedéseket, de én ezek közül csak egyet kiemelnék, tisztelt képviselőtársaim. Ha önök azt gondolják, hogy ez nem fegyelemerősítő, hanem -fellazító, akkor mivel magyarázzák azt a szocialista képviselők, hogy miközben arról beszéltek, hogy milyen fegyelmezett gazdálkodást szeretnének, lehetővé tették a költségvetési intézményeknél a külön hitelfelvételt és eladósodást? Ezzel lehetetlen állapotot idézve elő, egyébként az államháztartáson belül is átláthatatlan helyzetet nagyon sokszor, hiszen ezeknek például a pillanatnyi államadósságba való beleszámítása is azért egy meglehetősen bonyolult kérdés volt.

Én azt gondolom, hogy a kormány, nagyon helyesen, félreteszi azokat a látszatintézkedéseket, amelyek egyáltalán nem a költségvetési fegyelem megerősítését szolgálták, megerősíti a biztosi rendszert, és megtiltja a költségvetési intézményeknél a hitelfelvételt. Azt gondolom, hogy ezek a lépések összességében is azok a praktikus és egyszerű megoldások, amelyek erősíteni fogják a költségvetési fegyelmet, és ezzel egyébként a Magyarországgal, a magyar költségvetéssel és a kormánnyal szembeni bizalmi indexet is, és ezért nagyon fontos lépések, amelyek ide a parlament elé kerültek. Így a Fidesz képviselőcsoportja nevében is szeretném arra kérni a frakciókat, hogy ha lehet, akkor ezt a törvényjavaslatot és ennek az intézkedéseit támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu