DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű beszerzések esetén szintén fölmerül néhány probléma, rögtön az egyik legfontosabbal, a becsültérték-számítás szabályaival kezdeném. Továbbra sem tudunk azzal egyetérteni, hogy miért csak az egy költségvetési éven belül megvalósuló beszerzéseket lehet egybeszámítani. Itt a 12 hónapon belüliség fönntartása nagyon fontos lenne.

Ráadásul a Jobbik Magyarországért Mozgalom javaslata tartalmazott arra garanciát, hogy az építési beruházások becsült értékének egybeszámítása ne jelenthessen problémákat, mert a helyi mikro- és kisvállalkozókat mi javítási-felújítási munkálatok, illetve kisebb építési beruházások esetén szintén szeretnénk törvényes eszközökkel helyzetbe hozni. Tulajdonképpen a két rendelkezés megférne egymás mellett, tehát az építési beruházások egybeszámítási szabályai rugalmasabbakká válnának, viszont nemcsak az egy költségvetési évben, hanem a 12 hónap belül sorra kerülő beszerzéseket is egybe kellene számítani, hiszen ez 2004. május 1-je óta változatlanul élő szabály volt, semmi nem indokolja, hogy ezt most kivegyük belőle.

Igazán nem szeretnék a kukacoskodás vagy a szőrszálhasogatás irányába elmenni, de helyesírási hibák kapcsán nekem is lenne észrevételem. Nevezetesen volt egy összességében kisebb jelentőségű módosítónk, amely a jóteljesítési garanciára vonatkozott. A normaszövegbe tévesen a jólteljesítési garancia kifejezés került bele. E "l" betűn nyilván nem kezdek el vitát nyitni, de amióta világ a világ, az jóteljesítési garancia elnevezés alatt szerepel, tehát kérném a tisztelt előterjesztőt, hogy legalább egy kapcsolódó módosítóval próbálja ezt kezelni. Bár a kapcsolódó módosítók benyújtására természetesen lehetőség van, de úgy látom, hogy itt szerencsésebb az a helyzet, ha az előterjesztő nyújtja be, mert akkor valószínűleg hamarabb és könnyebben átmennek különböző bizottságokon.

Fölöslegesnek érezzük továbbra is a kiegészítő tájékoztatás szabályai esetén - ugyanúgy, mint például a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütköző szabály kapcsán, amikor is kötelező GVH-s eljárást kérni az ajánlatkérőnek -, hogy miért kell ilyen példálózó jellegű felsorolásokat belerakni egy normaszövegbe. Megint mondom, itt az a fő probléma, hogy több tucat vagy akár százas nagyságrendű esetet is fel lehetne sorolni, ha nagyon megerőltetnénk magunkat. Tehát annak, hogy most két-három példát kiragadunk a több tucatból, a világon semmi értelme, és pontosan ellenkezőleg fog hatni, nem elősegíti, hanem zavarossá fogja tenni a jogalkalmazást.

A műszaki-szakmai alkalmassággal kapcsolatban úgy látom, hogy részben meghallgatásra találtak a Jobbik érvei, hiszen annyiban javult a helyzet, hogy az európai uniós támogatásokból megvalósuló beszerzések esetén nem engedik a műszaki-szakmai alkalmasság bírálati szempontként való értékelését. Rögtön kérdezném, hogy figyelemmel vannak-e arra ebben a törvényalkotási rohammunkában, hogy akkor ennek a szabálynak az alkalmazását majd az egyszerű eljárási rendbe is átültetik, tehát ott a visszahivatkozások felsorolásánál majd nyilván ezt a szakaszt is szerepeltetni kell. Viszont úgy gondolom, hogy nemcsak uniós, hanem sokszor nemzeti forrásokból is megvalósulnak beszerzések, tehát akkor már legalább az európai uniós és közvetlen nemzeti forrásokból megvalósuló beszerzésekre is ki kellene terjeszteni.

De azzal együtt, hogy valóban léptünk egy picikét előre, úgy látom, hogy ez továbbra is EU-irányelvbe fog ütközni, hiszen nonszensz és indokolatlan például egy építési beruházás esetében, ha mondjuk - most csak mondok egy példát -, egy útépítéshez elegendő öt adott paraméterrel rendelkező munkagép, akkor miért kellene pluszként értékelni, ha egy nagyvállalkozó vagy egy multi rendelkezésére ennek a többszöröse áll. Ez pontosan a nagyokat fogja erősíteni, és a mikrovállalkozásokat, a hazai vállalkozásokat fogja indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozni.

Szakmai felelősségbiztosítás pénzügyi-gazdasági alkalmassági körben való feltüntetése abszurdum, hiszen nevéből és jellegéből adódóan ezt a műszaki-szakmai szempontok között kellene szerepeltetni. Értetlenséggel fogadtuk, hogy miért utasították el az ez irányú javaslatainkat vagy javaslatunkat.

Az iratbetekintés részbeni bővítésével megint csak egyetértünk, de továbbra sem tartjuk helyesnek, hogy az ajánlattevő diktáljon az ajánlatkérőknek. Jelzem, az ajánlatkérőknél is munka folyik, különös tekintettel az önkormányzatokra, a polgármesteri hivatalok vagy az önkormányzati társulások munkaszervezeteire. Tehát azért nehogy már egy ajánlattevő kezdjen el diktálni, hogy ő mikor szeretne jönni, és óra-perc szerint majd beszabályozza, hogy ki mikor érjen rá. Tehát rá javaslatot, és öt napon belül kellene ennek megtörténnie, a mi elképzeléseink szerint.

Ugyanígy továbbra is furcsálljuk a nem elektronikus formában benyújtott ajánlat formai követelményeinek részletezését. Úgy gondolom, hogy ezt egyrészt az ajánlattevőkre lehetne bízni, másrészt továbbra is úgy gondolom, hogy ezt elegendő lenne egy közbeszerzési tanácsi elnöki útmutatóban vagy tájékoztatóban közzétenni. Ráadásul úgy nincs ennek értelme, hogy az érvénytelenségi szabályoknál pedig rögzítik, hogy egyébként meg formai okból nem is lehet érvénytelenné nyilvánítani az ajánlatot. Tehát ismételten kérdezem: ha nem lehet formai okból érvénytelenné nyilvánítani, akkor minek részletezni a formai szabályokat?

Ehhez a szakaszhoz ennyi lenne az észrevételem. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu