KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót és a lehetőséget. Akkor kapcsolódva az előttem felszólaló Lamperth Mónika felvetéseihez, illetve némiképp erre reflektálva, olyan szempontot ajánlok a figyelmébe, képviselő asszony, önnek is meg a padtársainak, ami nem a megosztásról szólna.

Hadd olvassak fel egy idézetet, ez szerintem pontos lesz egyébként: "Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé. Akkor is Ábelnek hívtak engem, s ott laktunk Csíkcsicsóban, abban a nagy káposztatermelő faluban, a felcsíki járásban, éppen az Olt vize mellett." Nyilván kitalálhatta, hogy Tamási Áron művéből való a részlet.

Akkor indítsunk innen, hiszen maga a dátumhivatkozás is apropója lehet ennek az egész dolognak, és azért is hoztam ide, mert Tamási egyike talán azoknak a szerzőinknek, aki a magyar nyelvet rendkívül színesen, szépen használta, Ábel meg fantasztikusan fogalmaz a regényben. Az Olt vizéről esett szó, és az államtitkár asszony is használt már Ady-idézetet, tudjuk, hogy Dunának, Oltnak egy a hangja, és azt is tudjuk, hogy a megélt élmény ott lenni mondjuk, Huszton, Déván, Krasznahorka büszke váránál, amihez nem irodalmi, hanem népdalkincsből származó emlék kapcsolható, ezek olyan élmények lehetnek egy-egy diákközösségnek, amelyek nem pótolhatóak semmivel.

Tehát én azt gondolom, hogy akkor nézzük ebből a megközelítésből. Tudjuk Radnótitól is, hogy "ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj". Ne legyen hát az! Adjuk meg a lehetőséget, hogy ezekre a településekre, amelyekhez megannyi emlék, élmény köthető, fűzhető, ott tudjanak lenni a magyar diákközösségek (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és egy-egy osztálykirándulás keretében, jól összeállított programok keretében (Az elnök ismét csenget.) kerülhessenek közelebb a magyar történelem, a magyar irodalomtörténet, a magyar zenetörténet emlékeihez.

Forrás: parlament.hu