BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban az önkéntes társuláson alapuló szövetkezetek önállóságának elismerése, gazdasági tevékenységük fontossága nem csak az agrárágazatban figyelhető meg. A támogatással kapcsolatos kérdésfeltevéssel kapcsolatban két megközelítés jöhet szóba. Az egyik az intézményi típusú megközelítése a gazdasági, versenyképességi szempontok alapján, a szövetkezetek támogatását más gazdasági társaságokkal azonos mértékben, a versenyszabályok szem előtt tartásával lehet és kell biztosítani. A kérdés ebben a formában tehát nem lehet szövetkezetspecifikus, hiszen ezeket a szabályokat a gazdasági tevékenységet folytató társaság formájától függetlenül, átlátható és egyenértékű politikák mentén kell biztosítani.

Az egyénközpontú megközelítés társadalmi haszon szempontjából vizsgálja ezt a területet. Az úgynevezett szociális szövetkezetek kiemelt figyelmet érdemelnek ebben a tekintetben. Ez valóban úgy van, hogy számos európai országban népszerű vállalkozási formák, amelyek eredményesek lehetnek a munkarehabilitáció, valamint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása területén. A gazdasági tevékenység mellett a szociális gazdaság, ezen belül pedig a szociális szövetkezetek módot adnak a közösség, a társadalmi felelősségvállalás erősítésére, ezáltal a társadalmi befogadás, a társadalmi kohézió fejlesztésére is.

Az európai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szociális szövetkezetek a foglalkoztatáspolitika, így részben a szociálpolitika, valamint a regionális, a vidékfejlesztési, az agrár-, a környezetvédelmi politika keretei között felmerülő problémák megoldásának, illetve kiegyensúlyozásának egyik eszközét jelenthetik. Vagyis célrendszerük megegyezik a társadalmi felzárkózás politikai céljaival.

A szociális szövetkezetek által végzett tevékenységek alkalmasak mind a városi, mind a vidéki szociális foglalkoztatási problémák enyhítésére, a munkaaktivitás fenntartására. A városi környezetben jellemző, hogy lakossági szolgáltatásokat végeznek szövetkezetek, vidéken agrárjellegű tevékenységek emelhetők ki.

Összegezve tehát: a szociális szövetkezetek és más, főként nonprofit szolgáltatást nyújtó társaságok állami támogatására a társadalmi hasznosságuk alapján megfogalmazott célrendszerben nyílik mód és szükség. Az új kormány a szociális szövetkezetek fontosságát elismerve csak olyan társadalompolitikát lát megvalósíthatónak, amely a fenntarthatóság kérdését is rendezi. Ennek módját nem az intézmények finanszírozásában, hanem a feladat finanszírozásában látjuk.

El kell ismernünk azokat a magas társadalmi haszonnal járó tevékenységeket, amelyeket a szociális szövetkezetek is hatékonyan el tudnak látni, és kiszámítható, normatív alapú fejlesztési forrást kell biztosítani számukra. Ennek elsődleges forrásai az európai uniós programok, amelyek akcióterveinek felülvizsgálata jelenleg folyik, és a felvázolt követelmények és támogatási célok mellett nyújt majd támogatást a szociális szövetkezetek tevékenységéhez is, egyben tervezhetővé téve új szövetkezetek megalapítását.

Még egy fontos szempontra hívnám fel képviselő úr figyelmét: semmiképpen sem engedhető meg az, hogy ilyen típusú szerveződési és szövetkezeti formát klientúraépítésre lehessen felhasználni. Bízom benne, hogy ebben is egyetértünk, bár a múltban, ahogy az önök pártja és az önök pártja által működtetett kormány a kistérségi megbízottak rendszerét szétverte, és egyfajta pártklientúra kiépítésére használta, ez bizony aggodalomra ad okot. Ígérem, mi ilyet nem fogunk tenni.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu