GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy ön a bevezetőjében elmondta, számomra is a legtermészetesebb, hogy egy fejlődő demokráciában a jogrendszerünk is folyamatosan fejlődik, a tapasztalatok alapján, ha kell, évről évre változtatunk, és jobbá tesszük a jogszabályainkat. De úgy, ahogy képviselőtársaim már elmondták, ennek a törvényjavaslatnak van egy nagyon furcsa árnyoldala. És ha végigvesszük tételesen: furcsa ennek a két évnek a tételes kiemelése. És képviselőként a mellett a szóbeszéd vagy pletyka mellett sem mehetünk el szó nélkül, ami kint van az utcán.

Szeretném elmondani államtitkár úr mosolyára, hogy a ma hatályos 2000. évi XXXIX. törvénynek sok más mellett akkor is az volt az egyik fő irányelve, hogy lehetőleg egységes rendszer legyen a juttatásokban és jövedelmekben, és lehetőleg takarékos megoldás legyen; most az egyéb pontjairól nem kívánok beszélni. Ezzel szemben most, amikor az országban a regnáló kormány nagyon sokat beszél a takarékosságról, a kötelezettségvállalásról, akkor a közjogi méltóságokat pont a kormány hozza méltatlan helyzetbe, mintha ők nem akarnának jó példával szolgálni.

Éppen ezért én nagyon súlyos dolognak érzem az időbeli korlát, a juttatásoknál pedig a gépkocsi és a titkárság kérdését. Államtitkár úr, most nem mondom el - habár a részletes vitában csütörtökön feltehetőleg kiderül, hogy ma az is megtörtént -, hogy a hatályos törvény szerint a miniszterelnökre vonatkozó tételek között tételesen megtalálható mindaz, amiről Schiffer András beszélt, tehát hogy mi történik akkor, ha megvonják tőle a bizalmat, ha két évnél rövidebb időszakig tölti be ezt a tisztséget, ha lemond vagy méltatlanná válik.

Ahogy a jövedelmeknél is alapérték a miniszterelnök személye és annak a juttatásai, ugyanúgy át lehetne emelni ezt ebbe a részbe is. Nem érzem azt, hogy miért kellene ezt a kivételes szabályt alkalmazni. És tovább erősítem magam is: az, hogy időkorlát nélkül titkárságot működtethet, teljesítménykorlát nélkül gépkocsit használhat - ön mondta, hogy kellő tisztelettel beszéljünk, nos én kellő tisztelettel voltam eddig minden köztársasági elnökünkkel szemben -, még akkor sem indokolt az ilyen mértékű különbségtétel, ha elfogadjuk, hogy a köztársasági elnök bizonyos fokig eltérő szerepben van a többi közjogi méltósággal szemben. Ehhez kapcsolódva ilyen tárgyú módosítókat nyújtottam be.

Tisztelettel kérem, hogy térjünk vissza a ma hatályos törvénynek azokhoz a korlátaihoz, amelyek léteznek; ha pedig nem, akkor azokat változtassuk meg.

Végül a befejező mondatom - s talán ezt megérti államtitkár úr is -: hiába mondta ön, hogy szabad mozgásuk és lehetőségük lesz akár a tudományos életben, akár az alapítványok tekintetében vagy bármilyen támogatásban, azzal a tétellel, hogy a költségvetési törvényben megnevezik azt a tételt, ahol ezt majd meg kell tervezni, így a tevékenységét befejező köztársasági elnök évről évre függni fog a mindenkori kormánytól és az Országgyűléstől. Az, amit Schiffer András is kér, hogy nevezzük meg az összeget, hogy ez meddig mehet, az felelős politizálás. De ha csak azt mondjuk, hogy majd, az lehet nulla is, és akkor az, amiről államtitkár úr beszélt, abszolút nem valósul meg.

Tehát én most a másik oldalról közelíteném meg, hogy miért lenne fontos megmondani, mekkora az a méltányos összeg, amely fölött rendelkezhet, és nem korlát nélkül. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu