MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök, hogy újságíróként és főszerkesztőként, mint aki gyakorolja a szakmáját, hozzászólhatok ehhez a sajtószabadságról szóló törvényhez. Szeretném kiegészíteni L. Simon László bizottsági elnök urat, képviselőtársamat, hogy én is számos kollégámmal, az írott és elektronikus médiában dolgozó kollégámmal beszéltem a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvénytervezetről. Azt kell mondanom, hogy a sajtótársadalom széles köre úgy gondolja, végre történik valami, és 24 év után végre hozzányúl a Magyar Országgyűlés a sajtótörvényhez, és üdvözítőnek tartják, hogy egyáltalán egy csomó minden, ami eddig nem került szabályozásra, bekerült ebbe a törvénybe.

A 2. §-ban szerencsés a megfogalmazás, hogy a törvény hatálya kiterjed a lekérhető médiaszolgáltatásra, valamint a médiatartalomnak minősülő internetes tartalmakra is, mert így magában foglalja a mobiltelefonon is elérhető, lekérhető televíziós és internetes tartalmakat is.

(12.40)

Szerencsés azért is, mert az internet szabályozása kapcsán évek óta vitatott felvetés, hogy az internetes tartalomnak egy meghatározott része kifejezetten újságírói munka. Például cikket írni az index.hu-ra vagy a gondola.hu-ra, ugyanakkor szabályozásért kiált számos olyan internetes interaktív lehetőség, mint a chat, a fórum, a blog vagy a közösségi oldalakon is terjeszthető tartalmak. Megjegyzem, az internetes tartalomszolgáltatók, ha az újságírói műfajokat nézzük, már 1997-ben a Nagyvárad-Félixfürdőn rendezett konferencián csatlakoztak és elfogadták a Magyar Újságírók Etikai Együttműködési Szervezetének mint Kárpát-medencei ernyőszervezetnek az egységes etikai irányelveit, amelyek egybevágnak a törvényjavaslattal.

A sajtó szabadságáról szóló fejezet 8. §-a a következőképpen fogalmaz: "A tartalomszolgáltató alkalmazottja vagy a tartalomszolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy mentesül a jogi felelősségre vonás alól, ha a munkája során elkövetett jogsértést fontos, közérdekű információ megszerzésének szándéka indokolta." Én nagyon üdvözítőnek tartom, hogy az oknyomozó újságírók védelme végre megjelenik ebben a törvénytervezetben és megoldott lesz. A MÚOSZ etikai bizottsága egyszer már egyébként ezzel az előterjesztéssel megegyezően ítélt, akkor, amikor az MSZP kampánygyűléséről kiküldött újságírók közül a stop.hu tudósítói inkognitóban a helyszínen maradtak, és tudósítottak arról, hogy a kampányfőnökség arról szónokolt, hogy senkinek ne legyenek etikai skrupulusai, előbb meg kell nyerni a választást. Akkor első hallásra dr. Halák László, az etikai bizottság elnöke elmarasztalta a kabát alól folytatott mikrofonozást és kamerázást, de miután Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke a neki feltett kérdésre úgy válaszolt, hogy ha ma én lennék a Népszabadság főszerkesztője, ezt közzétettem volna, ezt követően az etikai bizottság is úgy döntött, hogy az újságíró joga és kötelessége mérlegelni, mi a közérdek, és aszerint cselekedni.

Másfelől védelem illeti az interjú alanyát is, nehogy bosszút álljanak rajta, amiért például egy kábítószer-elosztási bűncselekményről tájékoztat. De annak idején elmarasztalták azt a forgatócsoportot is, amelyik Torgyán államtitkárának, Szabadinak a letartóztatásakor a lakása előtt az asszonyt vegzálta.

Végezetül hozzáfűzöm még, hogy az Európai Unióból érkezett német hozzátartozók is sérelmezték, hogy az egyik kereskedelmi televízió - amelyet itt nem kívánok megnevezni, de az biztos fogja tudni, hogy róla beszélek - híradó-tudósítása kegyeletsértően mutatta be a vasúti átjáróban balesetet szenvedett halottakat, akiknek a nyitott szemén mászkáló legyeket adta be közelképen az operatőr. Elmarasztalták, és az eljárás során is nyilvánvalóvá lett, hogy erre a kegyeletsértő eljárásra az indította az operatőröket, szerkesztőket, hogy a tulajdonos a véres hollywoodi film megszakításakor tizenkétszeres reklámdíjat szed be, tehát úgy gondolták, hogy a híradó is legyen éppen ilyen véres a megszerezhető legalább nyolcszoros reklámdíjért. A most tárgyalandó törvény a szenzációhajhász hozzáállást is megnevezi.

Újságírói nézőpontból ugyancsak helyes törekvése az előterjesztésnek, hogy korlátozza azt a manapság gyakori helyzetet, hogy a médiacsatornák tulajdonosai egzisztenciális függésben igyekeznek tartani a szerkesztőket, riportereket. A MÚOSZ etikai bizottsága és a törekvést átvéve a Kárpát-medencei ernyőszervezet is - amelybe többek között a Magyar Újságírók Közössége, a Katolikus Újságírók Szövetsége, a Sajtószakszervezet és az Erdélyi Magyar Újságírók Romániai Egyesülete is beletartozik - eltiltotta azt a gyakorlatot, hogy a tulajdonosok olyan reklámcélokra vegyék igénybe a fizetésükért a szerkesztőket, újságírókat, amelyekért egyébként a kiadó realizált bevételt. Mondok egy példát: írjál a Tisza Cipőgyár kiváló cipőjéről a társadalompolitikai rovatba "Kezdődik a kirándulóidény" címmel burkolt reklámot.

A szabályozás helyesen törekszik a sajtó helyreigazítási jogának biztosítására, de etikai eljárótanácsi elnöki gyakorlattal rendelkező kollégáim szerint a helyreigazítás eddigi gyakorlata sem volt kielégítő. A hallgató-, néző- és olvasóközönség jókat derült azon, amikor az ORTT vagy a sajtótörvény arra kötelezte a médiát, hogy megtöbbszörözve is leírja a sérelmes megállapításokat. Például: megtévesztően állítottuk, hogy korrupt, csalt, megerőszakolta a titkárnőjét s a többi. Az ilyen helyzetekben általában azt sikerült megvalósítani, hogy a sértett visszavonta a keresetét azért cserébe, hogy új interjú készült vele - az interjú tartalmára szigorúbb egyeztetési szabályok vonatkoznak egyébként, mint a riportéra -, és a közvéleményben a friss megjelenés mintegy felülírta a számára sérelmezett helyzetet.

A törvénytervezet 3. §-a meglehetős gondossággal elébe megy az internettel összefüggésben napjainkban zajló egyéb vitáknak is. Gondolok itt többek között egy internetes oldal - amelynek külföldi szervere van - ezzel kapcsolatos vitájára, amely még a Gyurcsány-időszakban történt.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy végre fogalommeghatározás is szerepel a törvényben. A sajtó kötelezettségei című fejezet pedig nagyon helyesen és végre egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a médiatartalom nem lehet alkalmas és nem irányulhat személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére, továbbá semmilyen közösség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére.

Egyetlen hozzáfűzésem van még a törvényjavaslathoz, és kérem az előterjesztőket, hogy gondolkodjanak el a javaslatomon. Én mint egyéni képviselő be is fogom nyújtani a módosító javaslatom azzal a témával kapcsolatosan, hogy az újságírónak milyen feladatai vannak. Az újságírónak tájékoztatási kötelezettsége van, és nagyon sokszor maga az állam vagy egyéb szervek a tájékoztatási kötelezettségét gátolják azzal, hogy elzavarják tudósítóként a helyszínről, hiába van rajta láthatósági mellény, hiába van minden újságírónak száma, amely a mellényén rajta van, és egyébként az elmúlt nyolc évben e szám alapján beazonosíthatta volna a rendőrség, mégis számos esetben elzavarják őket a helyszínről egy mondattal: tessék továbbmenni! Hogy hozható akkor egyensúlyba az újságírónak, a tudósítónak a tájékoztatási kötelezettsége, ha a helyszínről elzavarják?

Én azt gondolom, hogy közfeladatot ellátó személyek az újságírók, ezért a közfeladatokat ellátó személyeket megillető jogokkal kell hogy rendelkezzenek. Ha olyan sajtóigazolvánnyal fognak rendelkezni, amivel ma nem rendelkeznek, ami lehetővé teszi számunkra, hogy ne verjék meg őket, ne törhessék össze erőszakszervezetek vagy bárki a fotóriporterek kameráit vagy fényképezőgépeit, akkor valóban közfeladatot ellátóan, közérdekre számot tartó módon tudják majd tájékoztatni a lakosságot, a nemzetünket. Mindenképpen azt gondolom, hogy a sajtótörvényben vagy a sajtószabadságról szóló törvényben az újságírók ilyen körű szabályozását is belefogalmazzuk. Én ezt módosító javaslatként mindenféleképpen be fogom adni, és az előterjesztőket arra kérem, hogy gondolják végig.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu