VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felolvassak egy blogbejegyzést - ez a blogbejegyzés a karma.blog.hu-n született - azzal kapcsolatban, hogy segítsek önöknek megérteni, milyen a XXI. századi internetező fiatal világképe.

"Kedves Felnőttek! Nekünk nem volt rendszerváltásunk. Nem volt nemzeti tragédiánk, nem volt világháborúnk. Nekünk a széles sáv jutott. Számunkra nem érdekes 15 perc hírnév. Nekünk 15 perc magánéletre van szükségünk. Nem rejtőzünk el egymás elől, nem rejtegetjük a tegnapi buli fényképeit. Ha anyu regisztrálna oda, ahol mi is vagyunk, az dráma. Ne nézz hülyének minket, előbb tudjuk, hogy mit oszthatunk meg magunkról, mint hogy te tudd, mit keress meg rólunk. Nem értjük a technikai vívmányokat, nem értjük a működésüket. Őszintén, nem is érdekes számunkra. Életünk elválaszthatatlan része, olyan, mint egy ruha, amit felveszünk. Mindenről van véleményünk: arról, amit vásároltunk, azokról, akikkel együtt lógunk, azokról, akiket a tévében és a neten látunk. Nem érdekel minket a tegnapi napilap. Ennél régebbi már csak a kétórás hír. Figyelünk egymásra. Figyeljük, hogy mit osztanak meg velünk. Aki nem figyel ránk, kiesik a fókuszból. Legyen az haver, barát, cég, tévéműsor vagy újság. Nincsenek hőseink, nincsenek nagy zenekaraink, nincsenek generációs példaképeink. Emberek, eszmék és termékek vannak csupán, akiket és amiket észreveszünk és kiemelünk magunknak. Jelvények vannak csupán, amelyeket a mellünkre tűzünk. Ha nem figyelsz ránk, magadra vess. Sértődötten és unottan tudomásul vesszük: nem kellünk neked. Te sem kellesz nekünk. Így hát ne lepődj meg, ha nyilvános magánbeszélgetéseinkben elküldünk téged a francba, cégeddel, termékeddel, szolgáltatásaiddal együtt. Oda, ahová való vagy: a huszadik század méltán elfeledett hősei közé."

Ezzel a kissé cinikus és anakronisztikus szöveggel, remélem, hogy átérezték, hogy ez a törvényi szabályozás túlmutat a XXI. századi technika adta információterjedés keretein.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu