Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy szeretettel köszöntöm azon nyolc kormánypárti képviselőt, aki helyet foglal a teremben, és figyelmével illeti a napirend utáni felszólalásokat, és bár ez a munkahelyünk, úgy látom, ezt nagyon sokan nem látják be az itt dolgozók közül. Nagy szeretettel megköszönöm a vendégeknek, akik lassan nagyobb számban vannak itt, mint a képviselők, és természetesen a kormányőröknek és minden további alkalmazottnak, akik figyelmükkel tüntetik ki azt az egyébként nem kissé fontos témát, amit behozunk a Ház falai közé.

Meglepve tapasztaltuk, hogy egész héten nem esett szó az úgynevezett Tesco-botrányról, amely, félreértés ne essék, nem egyetlen cégről szól, hanem egy olyan folyamatábrának remélhetőleg a végéről, amely feszítő, évtizedek óta feszítő Magyarországon, és amelyben az utóbbi kormányok felelőssége elvitathatatlan. Kimondhatjuk azt, hogy a multinacionális intézmények működését tekintve, főleg az élelmiszer-ipari bevásárlóközpontokat működtetők működését illetően mintha sofőr nélküli buldózer száguldott volna át Magyarországon. Jelen pillanatban nagy problémának, de nem a legnagyobb problémának éljük meg azt, hogy a munkaidőt nyilvántartó programot egyes felvetések szerint kikapcsolják a Tesco bizonyos egységeiben. Sokkal nagyobb problémaként éljük meg azt, hogy ez nem kerül be ide azonnal, és nem követi azonnali cselekvés ezt a katasztrófát, amelynek értelmében tavaly szeptember és idén május között mintegy 365 millió forintjától szabadították meg a becsületesen dolgozó 18 ezer magyar állampolgárt.

Felmerül egyébként a tudatos károkozás gyanúja is a vám- és pénzügyőrség szerint, a rendőrség is vizsgálódik, még sincs olyan kiépített rendszer Magyarországon, amely szó szerint azonnali kemény szankciót helyezne kilátásba. A problémánk ezzel kapcsolatban az, hogy mintegy 104 hipermarkettel jelentkezik ez a láncolat Magyarországon, 31 szupermarkete van, 23 olyan expressz üzlete, ami az én szememet is nagyon bántja a választókerületemben, Óbudán, és remélem, hogy a hosszú távú városfejlesztési stratégia nem is ezeket támogatja majd. A gondunk az, hogy minden egyes ilyen behozott intézmény háromszor annyi munkahelyet szüntet meg, mint amennyit ad. Az a problémánk ezzel kapcsolatban, hogy kis- és középvállalkozások foglalkoztatják a magyar munkavállalók 60 százalékát, míg a multinacionális cégek összesen 6 százalékot foglalkoztatnak. Tarthatatlan aránytalanságról van szó, ami mellett nem lehet elmenni.

Ezen a ponton pedig a fogyasztóvédelmi, élelmiszer-biztonsági kockázatok is felsejlenek, amelyek szerint a BBC is nagy-britanniai példák alapján nem zárja ki azt, hogy a brit történések és a magyarországi botrányok újra és újra megismétlődjenek. Példának okáért Magyarországon is ismeretes volt olyan eset, amikor a hústermék lejárt, és az adott cég dolgozói arról számoltak be, hogy valakinek szólni kellett, aki borítékban hozta az új címkéket átragasztás céljából. A már menthetetlen hústermékeket, amiről a vak is látja, hogy használhatatlan, sok esetben a pizzás pultba zúdítják, aztán pizza formájában adják el emberi táplálkozásra, de ugyanígy a kihagyhatatlan akciók, és itt megint óriási idézőjelet tessék érteni, szintén félrevezetik a vásárolókat, fogyasztókat. Ezzel a jelenséggel szemben nem csak az utóbbi 8 évben nem lépett fel senki, az utóbbi 20 év elvitathatatlan közös és oszthatatlan bűne az, amiről beszélünk.

Beszéljünk arról is, hogy egy ilyen cégnek, egy ilyen áruháznak egy nap alatt adott esetben 150 millió forint is lehet a bevétele, tehát a Gazdasági Versenyhivatal által a szabálytalanságok okán kimért 8 milliós bírság egy nagyobb áruházban bizony egy-két óra alatt visszakereshető. Tehát látszik, hogy nem működik a rendszer.

(16.40)

Az is látható, hogy azon nemzetközi példák, amelyek szerint az olyan húst, amely már megbarnult széllel volt megtalálható, azt ollóval vagdosták le, és így helyezték vissza a pultokba, bizony Magyarországon is fellelhető jelenség. Saját szememmel is volt szerencsém, szerencsétlenségem hasonlót látni. Tarthatatlan a helyzet.

Felmerült az is, hogy ezen intézmények, ha most óriási bírságokkal szembesülnek, akkor kivonulnak Magyarországról. Nagyon várjuk azt a pillanatot, hogy végre az átrendeződés bizonyos fokú lehetősége megjelenjen. Nagyon üdvözöljük a kormányzat azon szándékait, amely szerint a vidéki lakosság által előállított élelmiszer termelését, forgalmazását megkönnyíti. A lokalizációs modellt támogatjuk egyértelműen. De ez ne csak szavakban nyilvánuljon meg! Konstruktív ellenzékiként a javaslatunk csak az lehet, hogy magyar élelmiszer-hálózatokat támogassunk legalább egy párhuzamos modell tekintetében az idegennel szemben. Aztán szó lehet természetesen a kivonulás után a kiszorításról is egészséges magyar termékekkel.

A fogyasztóvédelem egészen új szintjeit szeretnénk elérni, olyan mértékű bírságokkal, amely akár el is távolítja a magyar piacról azt a céget, amelyik nem tiszteli saját vásárlóit, fogyasztóit, állampolgárait.

A laborok, élelmiszer-minősítő és -vizsgáló rendszerek teljes egészét vissza akarjuk szerezni magyar állami kézbe.

Igenis legyen lehetőség a piacról kitiltani azon intézményeket, amelyek a magyar lakosságot vagy nemzettestet súlyosan károsítják, és ez bebizonyosodott.

Végül pedig olyan gesztusértékű gyakorlatot ugyan már valósítsunk meg, hogy egy bizonyos négyzetméterszám alatt - gondolok itt a magyar kisboltokra - a hétvégi nyitva tartás igenis a magyar vállalkozóknak kedvezzen, tartsuk életben azokat a magyarokat, akik a dolgozók 60 százalékának adnak munkát.

És végre tudassuk az idegenekkel, azokkal, akik Európa szemétlerakójának tekintik hazánkat, hogy ez itt Magyarország, és nem adjuk oda senkinek. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu