DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két évtizeddel ezelőtt egy amerikai republikánus szenátor, Phil Gramm egy következő mondással áldotta meg mindazokat, akik a költségvetéssel foglalkoznak: egy kiegyensúlyozott költségvetés megteremtése, a költségvetés kiegyensúlyozása olyan, mint a mennyek országába vezető út, mindenki szeretne bejutni a mennyek országába, de csak nagyon kevesen teszik meg mindazt, amit meg kellene tenniük azért, hogy a mennyek országába bejussanak. Így vagyunk ezzel a 2009. évi költségvetéssel is, ha a zárszámadási anyagot olvassák. A mennyek országába kívánt vezetni nagy ígéretekkel, szigorúan betartott számokkal, a gyakorlatban viszont azt látjuk, hogy egy sodródás, kapkodás, trükközés és végeredményben a jövő elzálogosítása.

Szeretném előrebocsátani, hogy ez a zárszámadás nem az új kormány költségvetéséről szól, hanem a 2009. évi költségvetés zárszámadásáról beszélünk, az előző kormányéról. Ugyanakkor nagyon tanulságos, mutatja azt, hogy hogyan nem szabad költségvetést csinálni, és hogyan nem szabad költségvetési politikát folytatni. Tanulságos abból a szempontból is, hogy egy megszorító politika hova vezet, a koncepciótlanság hova vezet. Tanulságos abban is, hogy nem szabad legyengített állapotba hozni az országot, mert akkor válságos időszakban még kevésbé képes reagálni az ország mindenre. És nagyon jól látni fogjuk, tanulságos abban is, hogy hova vezet, ha a költségvetés számait többszörösen változtatjuk egy évben. Óriási ellentét van a költségvetésben, a 2009. éviben a terv és a valóság között. Kétségtelen, elismerem, hogy a külső körülmények a világban nagyon gyorsan változtak, de az is kétségtelen, hogy ehhez a gazdaságpolitika kapkodva és átfogó koncepciók nélkül igazodott.

Az előző kormány számára csak a 2009. év folyamán és akkor is lépésről lépésre vált világossá, hogy ez a válság jóval mélyebb, mint amit korábban szám szerint és számszerűsítve is megpróbált igazítani, vagy amit az IMF vagy az Európai Unió Bizottságával együttesen makrogazdasági problémaként és visszaesésként, prognózisként feltételeztek. Mivel a válság alapvetően a pénzügyi szférából indult, a következmények különösen sérülékennyé tették a magas külső és belső adóssággal rendelkező országokat, így Magyarországot is.

(10.00)

Az ország eladósodása 2002-ben gyorsult fel, és a külső finanszírozási forrásokkal finanszírozták gyakorlatilag azokat a jóléti intézkedéseket, amelyek jóléti rendszerváltásként és más módon jelentek meg.

A sodródás egyenes következménye, hogy a költségvetés végrehajtása, a pénzügypolitika gyakorlatilag kikerült a magyar kormány kezéből, hogy a kormány még 2008 novemberében megállapodott az IMF-fel és az Európai Unióval és a Világbankkal egy 20 milliárd eurós pénzügyi csomagról, hiszen képtelen volt a piacokról finanszírozni az állam adósságát.

Tegyük hozzá, ez nyílt beismerése annak, hogy a kormány képtelen volt önálló, szuverén gazdaságpolitika folytatására; képtelen volt önálló, szuverén módon a válság kezelésére. A sodródást jól jelzi, hogy a kormány 2009 elejétől kezdve folyamatosan módosított a gazdasági visszaesés prognózisán. Először februárban 1 százalékról mínusz 3,5 százalékra, májusban mínusz 6,7 százalékra, majd végül a májusi előre jelzettnél egy picikét kedvezőbb kép alakult ki, de így is a bruttó hazai össztermék 2009 egészében 6,3 százalékkal csökkent.

Magyarán, ami nagyon gyakran elhangzik itt a parlamentben: a Bajnai-kormány sikeres válságkezelése - nos, a Bajnai-kormány idézőjelesen sikeres válságkezelése következtében Magyarország 1991 óta a legmélyebb recessziót vagy depressziót volt kénytelen elszenvedni. '91-ben volt ennél még súlyosabb, de hát ott 40 év szocializmusát kellett feldolgozni. Úgy tűnik, nyolc év szocializmusa is elég volt ahhoz, hogy egy újabb mély visszaesés következzen be. Hangsúlyoznám: '91 óta nem volt ekkora gazdasági visszaesés, mint amekkora a tavalyi volt.

Tudom, erre azt szokták mondani, hogy igen, globális pénzügyi válság volt. Igen, az volt. De ha szétnézünk a világban, nagyon jól látjuk, hogy nem minden országot érintett ez egyformán, nem minden országot érintett ennyire legyengült állapotban, mint Magyarországot. Más országok is visszaestek, mi viszont már egy kvázi recessziós állapotból estünk egy nagyon mély depresszióba. (Moraj az MSZP soraiban.)

A depressziót a belföldi kereslet sínylette meg talán a legjobban. A belföldi kereslet csökkenése az év egészében 7,6 százalékos volt. Mivel a külső és a belső keresletgyengülés, valamint a hitelaktivitás mérséklődése a gazdaság minden szektorában csökkentette a beruházási hajlandóságot, ezért 2009 egészében a bruttó állóeszköz-felhalmozás is 6,5 százalékkal esett vissza.

A hazai inflációs folyamatokat több, egyes esetekben egymással ellentétes hatás mozgatta 2009-ben, a nemzetközi energiaárak drasztikus esése, a korábban magas agrárárak csökkentése az inflációt mérsékelte, ugyanakkor az árfolyam-ingadozások és az árfolyam jelentős gyengülése 2008 végén, 2009 elején növelte az árszintet.

Azért hadd utaljak még egy jelenségre, amely nagyon jelentősen befolyásolta az inflációt, ez pedig a normál áfakulcs emelése 25 százalékra, a jövedéki adók emelése, egyes ártámogatások szigorítása, ezek együttesen mintegy 1 százalékponttal emelték az inflációt. Éves átlagban számolva 2009-ben így 4,2 százalékos volt az infláció.

Talán a legsúlyosabb következménye ennek a válságnak, amit látunk, az a munkaerőpiacon zajlott le. Nyilvánvalóan a vállalkozások megpróbáltak alkalmazkodni ehhez a helyzethez, mind a külső, mind pedig a belső kereslet csökkenéséhez. Ez az alkalmazkodás jelentett bérvisszafogást, jelentette a munkaórák számának csökkentését, részmunkaidősök alkalmazását, és jelentett létszámleépítést is.

A kormány egy nagyon furcsa eszközzel próbált erre reagálni, a már ma is említésre került "Út a munkához" programmal, amely gyakorlatilag a közszférába terelt több tízezer embert, anélkül, hogy ott valós tevékenységet folytattak volna, anélkül, hogy annak a tevékenységnek bármiféle gazdasági hozadéka lett volna. Gyakorlatilag statisztika kozmetikázására volt megfelelő. Ennek ellenére és összességében a foglalkoztatottak száma 2,5 százalékkal csökkent, a munkanélküliségi ráta pedig 10 százalék fölé emelkedett.

Ez a gazdaságpolitikai sodródás és tehetetlenség természetesen a költségvetési politikában is megtalálható. Ebben a parlamentben, amikor elfogadták a 2009. évre szóló államháztartási törvényt, akkor a hiánycélt a GDP 2,8 százalékában állapították meg. Év közben ezt kétszer is módosították, februárban 3,2 százalékra, májusban 4,3 százalékra, szeptemberre visszamódosították 4,1 százalékra, a végső összeg a zárszámadás szerint, az államháztartás 2009. évi pénzforgalmi hiánya 1014,3 milliárd forintban teljesült, ami a GDP 3,9 százalékát tette ki. Eddig még majdnem rendben is lennénk, egy fokozatos sodródás, a tervezethez képest eleve 1,1 százalékkal nagyobb államháztartási hiány.

De ez a tervezettnél 1,1 százalékkal nagyobb államháztartási hiány is eléggé furcsa módon jött létre. Magyarországon, ugye, van egy szemantikai vita arról, hogy mi is a csontváz, mi az, ami a szekrényekben található csontváz. Hadd idézzek egy másik fogalmat, Olli Rehn, az Európai Unió pénzügyi biztosa nem is olyan régen egy interjúban nyilatkozott erről. Magyarországon természetesen az a sor jött le, hogy nincsenek csontvázak; a mondat elejét általában elfelejtik: Olli Rehn azért explicite kifejti azt, hogy vannak bizonyos slippage-ek, csúsztatások a költségvetésben, tehát ő említ csúsztatásokat. Hogy mi a különbség a csúsztatás és a csontváz között, ezt nem bocsátanám vitára. Egy biztos, hogy a 3,9 százalékos költségvetési hiány tudatos trükközésekkel jön létre.

Majd említenék néhány példát, hogy milyen tudatos, vagy ha úgy tetszik, kreatív könyvelési módszerekkel sikerült olyan tételeket, amelyeket 2010-ben fizettek volna be különféle adóbefizetésre kötelezett vállalatok, 2009-ben fizették még be. Azt is mondhatnám leegyszerűsítve, hogy ez olyan, hogy toljuk át a döglött lovat az út másik oldalára.

Mondanék néhányat. Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek közül 2009-ben az MNV Zrt. a rábízott vagyonába tartozó állami tulajdonú társaságoktól együttesen 23 milliárd forint összegű osztalékelőleget vont el 2009-ben, vagyis ezt nem 2010-ben fizeti be, ezzel a 2010-es költségvetés pozícióját rontja. Hasonlóan az MFB esetében is 12 milliárd forint osztalékelőleg befizetésére került sor a költségvetésben. Mivel ez a bank korábbi eredményeit is érintette, ezért a bank tőkehelyzete ennyivel lett rosszabb ebben az időszakban.

De talán az, amelyik a leginkább mutatja, hogy mennyire tudatos volt mindez, a jövedéki adók esetében figyelhető meg. A jövedéki adó esetében a már készleten lévő importált dohánytermékekhez vásárolt zárjegyek vásárlását előrehozták, a 2010. évi jövedéki adóemelést megelőző vásárlás - 30 milliárd forint - megnövelte a 2009-es jövedékiadó-bevételt. Egyszerűen arról szól a dolog, hogy 2009-ben olyan feltételt teremtettek, hogy 2009-ben vásárolták meg előre a zárjegyeket, amiket aztán 2010-ben használtak fel. Itt megint egy 30 milliárdos csúsztatás, csontváz, trükközés - döntse el mindenki, kinek milyen kifejezés a szimpatikus - történt. Egy biztos: ezzel a 2010-es költségvetés helyzetét rontják, és szépítik a 2009-es számot.

Az áfa tekintetében szintén van egy ilyen tétel. Ha még emlékeznek a képviselő urak, 2004-2005-ben az állam az akkori pénzügyminiszter vezetésével visszatartotta a vállalkozóknak járó áfát. Ebből nagyon sokfajta bonyodalom keletkezett, az Európai Bíróságot is megjárta ez az ügy, amely végül is úgy ítélte meg, hogy ez az áfa visszajár a vállalkozóknak. Itt 37,1 milliárd forintos áfa-visszaigénylésről van szó. Ebből a kormány 2009-ben 18,3 milliárd forintnyi fizetést teljesített, 18,8 milliárd forintnyit pedig áttolt a következő évre, mármint a 2010-es esztendőre.

És növelték a bevételeket a magán-nyugdíjpénztári tagok állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatti átutalások is, amelyek összege 26,3 milliárd forintot tett ki.

(10.10)

Tehát összességében ez a "toljuk át a döglött lovat az út másik oldalára" akció egy 110 milliárd forinttal javította a 2009. évi bevételeket, és rontotta a 2010. év költségvetési politikáját. Természetesen lehet hivatkozni, hogy milyen képviselők mit mondanak, és hogy mi történt itt az elmúlt időszakban, nyilvánvalóan ez a szám, amit itt említettem, nem teszi könnyebbé a költségvetés helyzetének kezelését.

A kiadási oldalt tekintve is elég furcsa logikát követett a kormány, maradványkötelezettségek, maradványtartási kötelezettségek előírásával, amiket aztán nem fizetett ki; ennek is jelentős hatása volt a költségvetés alakulására. Nos, ezeknek a trükköknek ellenére is azonban a 2009. évi költségvetési törvényjavaslatban elfogadott hiány közel 230 milliárd forinttal lett nagyobb, ami a GDP 1,1 százalékának felel meg.

Most picit részletesebben a költségvetésről.

A 2009. évi költségvetés végrehajtására, a központi költségvetési szervek és a fejezetek által kezelt egyes jogcímeken megjelenő programok, feladatok támogatására 4047,2 milliárd forintot fordítottak, ami az előző évi kiadásokhoz képest közel 1,3 százalékos növekedést jelent. A központi költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok 2009. évi támogatása 2343,4 milliárd forint volt, ami a korábbi évhez képest egy 0,4 százalékos csökkenés. Hozzá kell tennünk persze azt, hogy ez nagymértékben abból is következett, hogy a kormány két alkalommal, januárban és márciusban zárolást rendelt el, első esetben 47,1 milliárd, másik esetben pedig 50,1 milliárd forinttal.

Jelentősen befolyásolta a szervek gazdálkodását, hogy a módosítási kötelezettség nélkül túlléphető törvénysorokon 113,4 milliárd forinttal magasabb összeg realizálódott. Néhány nagyobb túllépést említve: az APEH és a VPOP támogatásánál 38,2 milliárd forinttal, a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésénél 16 milliárd forinttal.

Nagyon érdekesen alakultak a maradványok. Ez egy folyamatosan, szerintem a költségvetést torzító dolog, amit görget maga előtt a költségvetés, és nem hiszem, hogy egy igazán szerencsés megoldás. A központi költségvetési szerveknél és a fejezeti kezelésű előirányzatoknál együtt a gazdálkodás során a 2009. évben 481 milliárd forint előirányzat-maradvány keletkezett, és ez a maradvány vagy felhasználatlan maradvány egyfajta ígérvényként mindig megy tovább. A következő évben egyfajta ígérvényként jelenik meg, legalábbis azok, akik ezt igénybe veszik vagy használják, ezt ígérvényként fogalmazzák meg.

A központi költségvetési szerveknél a teljes és részmunkaidős foglalkoztatottak éves átlagos statisztikai állománya 246 800 fő volt, amely az előző évi létszámhoz képest mintegy 0,6 százalékos növekedés. Igen, azt hiszem, jól hallották, képviselő hölgyek és urak, a válságban is növekedett a kormány által alkalmazott emberek száma; ugyanakkor a közszféra egészét nézve egy 7,9 százalékos egy főre jutó keresetcsökkenés volt a 2008. évhez képest.

Rátérve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira: 2009-ben a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak együttes költségvetési hiánya 156,7 milliárd forintot tett ki az eredetileg tervezett 8,9 milliárd forintos hiánnyal szemben. Ennek a deficitnek a döntő része, 149,5 milliárd forint az Egészségbiztosítási Alapban képződött; a Nyugdíj-biztosítási Alap hiánya viszonylag szerény, 7,2 milliárd forint volt. Ez a hiány javarészt abból adódott, hogy a már korábban említett gazdasági helyzetből, a kereslet csökkenéséből, a foglalkoztatottság csökkenéséből, a járulékköteles jövedelmek alapját képező bruttó kereslettömeg, a foglalkoztatottság csökkenése és a munkanélküliség jóval erősebb emelkedése miatt kisebb befizetés történt. A kieső bevételek összege együttesen megközelítette a 290 milliárd forintot.

Magyarországon az a helyzet hosszú-hosszú évek óta, hogy a központi költségvetés is pótolja ezeknek az alapoknak a hiányait, és jelentős összegeket juttat az alapok számára. Ennek összege 918,2 milliárd forintot tett ki, e az alapok összes bevételének gyakorlatilag egyötöde, 22,2 százaléka. Az említett összegből a Nyugdíj-biztosítási Alap 599,1 milliárd forinttal részesedett, ez az alap bevételének 21 százalékát tette ki, az Egészségbiztosítási Alap esetében 319,1 milliárd forint a központi költségvetés hozzájárulása, ez az alap bevételi főösszegének 25,1 százaléka.

Végül engedjék meg, hogy még két apró területet említsek. A terület nem apró, csak rövid az a néhány pont, amit szeretnék említeni már, ez a helyi önkormányzatok gazdálkodása. A 2009. év során a helyi önkormányzatok 3282 milliárd forinttal gazdálkodtak, ami az előző évhez és a tervezetthez képest is - és az előző évhez viszonyítva különösen - 7 százalékkal alacsonyabb, tehát kevesebb pénzzel gazdálkodtak, mint 2008-ban. A gazdasági visszaesés 6,3 százalékos, ha ezzel összevetjük, az önkormányzatoknál a rendelkezésre álló források visszaesése jóval jelentősebb, meghaladja azt, mint amennyi a gazdasági visszaesés volt.

A helyi önkormányzatok éves egyenlege 86 milliárd forintnyi hiányt mutatott. Tehát az önkormányzatok számára kevesebb forrás jutott, ugyanakkor ne feledjük azt, hogy az önkormányzatok 2009-ben is végezték a dolgukat, közel 1,3 millió gyermek oktatását, 266 ezer fő szociális alap- és szakellátását, különféle jogcímeken 430 ezer főt részesítettek segélyezésben, és a már említett "Út a munkához" program keretében még 80 ezer embernek juttattak vagy szerveztek számukra valamilyen közmunkát. Az önkormányzatok fejlesztése a korábbi évekhez képest egy picit emelkedett, a 2009. évben 573 milliárd forintot fordítottak fejlesztési kiadásokra.

Végül engedjenek meg egy gondolatot az uniós kapcsolatokra és az uniós forrásokra. Egyre inkább úgy tűnik ebben az országban, hogy szinte nincs is kizárólag magyarországi vagy hazai fejlesztésű forrás, minden uniós forrásból történik. Azért hadd tegyem hozzá, hogy az uniós költségvetés felé teljesítendő nemzeti hozzájárulás 2009-ben 224 milliárd forint volt, ami a felhasznált támogatások egynegyedét teszi ki. Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy ez azt jelenti magyar nyelvre lefordítva, hogy minden fejlesztésnél annak egynegyede, minden negyedik forint a mi adófizetői pénzünk. Én nagyon rosszul veszem, amikor az uniós fejlesztési forrást valamilyen ingyenpénznek veszik. Az nem ingyenpénz, abból minden negyedikből egy forint a miénk, a mi adófizető pénzünk, ergo ebből következik, hogy azt úgy is kell felhasználni. Ugye, az ajándékpénz felhasználásának ismerjük, milyen a logikája. (Dr. Józsa István: Nem ajándékpénz, hanem pályázat.) Így van.

Konklúzióként engedjék meg, hogy visszatérjek Phil Gramm mondatához: a költségvetés kiegyensúlyozása olyan, mint a mennyek országába vezető út; mindenki szeretne bejutni a mennyek országába, de csak nagyon kevesen teszik meg mindazt, amit meg kellene tenniük azért, hogy a mennyek országába jussanak. Itt is valami hasonló volt, mennyek országa, rózsás jövő, pici kis visszaesés, maximum egyszázalékos - lett helyette 6,3 százalékos GDP-csökkenés. Államháztartási hiány: kordában tartjuk, 3 százalék alatt, a maastrichti kritériumok alatt, ha úgy tetszik, 2,8 százalékos hiány - lett belőle 3,9 százalékos hiány.

(10.20)

Ezt is csak úgy tudták elérni, hogy közben - és akkor szintén nem szeretnék belemenni a szemantikába - csúsztatások, csontvázak, trükközések, mindenki döntse el, melyik a szimpatikusabb, azt is, hogy különfajta statisztikai kozmetikázásokkal, a döglött ló áttolása a másik oldalra, így érték el; vele párhuzamosan pedig a belső fogyasztás csökken 7,6 százalékkal, reálbércsökkenés, a foglalkoztatottak számának csökkenése van. Tehát összességében sodródás, kapkodás, a szuverenitás feladása, trükközés, a jövő elzálogosítása - ez volt a 2009. évi költségvetés.

Nos, tisztelt képviselő hölgyek és urak, a 2009. évi zárszámadási törvényjavaslat elfogadása az államháztartás gazdálkodásának 2009. évi szakszámi elfogadását jelenti, ami azonban egyáltalán nem azonos azzal, hogy a kormány egyetértene vagy bármilyen módon is támogatná az előző kabinet gazdasági és költségvetési politikáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu