BAGDY GÁBOR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Öröm ez a vita számomra, hiszen úgy tűnik, hogy valamennyi frakció egyértelműen támogatja azt a szándékot, amely a jelenlegi előterjesztésből sugárzik, szinte kézzelfogható, meg kell segíteni a lakáshiteleseket, különös tekintettel a devizahitelesekre, akiket értelemszerűen az utóbbi néhány év árfolyamváltozása nagymértékben megterhelt, és ehhez az árfolyamváltozáshoz tudni kell, hogy a bankok magatartása nagymértékben hozzájárult, éspedig úgy, hogy az árfolyamváltozások egyik irányú mozgását gond nélkül ráterhelte a lakosságra, míg az árfolyamok kedvező alakulása esetén valahogy a törlesztőrészletek nem változtak, nem csökkentek megfelelő mértékben.

A legnagyobb öröm számomra mégiscsak az, hogy úgy látszik, a szocialista képviselőtársaink is felismerték most, hogy a lakáshitelesekért, a devizahitelesekért aggódni kell, és ezt nem győzöm eléggé üdvözölni. Bízom benne, hogy - bár Tóbiás képviselőtársunk már nincs a teremben - ez a támogatási szándék a jelen lévő néhány képviselőre ugyanúgy érvényes.

Nem tagadhatom azonban, hogy az örömöm sokkal nagyobb lett volna, ha ez az érzékenység már néhány évvel korábban megjelenik a képviselőcsoportban, az előző ciklus képviselőcsoportjában, hiszen - ahogy talán Hegedűs képviselőtársam mondta - mintha becsukták volna a szemüket és a fülüket, mintha nem akarták volna észrevenni ezeket a problémákat.

A helyzet az, hogy bár elhiszem, hogy az LMP már ez év tavaszán, sőt bocsánat, ez év nyarán bizonyos javaslatokat tett ebben az ügyben, de most már szerénytelenség ilyet állítani, a Kereszténydemokrata Néppárt másfél évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet ezekre a kérdésekre, nevezetesen: a családi csődvédelem gondolatának a kidolgozásával irányította rá a gondolatot ezekre a kérdésekre. Hogy szakértői szinten erre nem figyelt oda a kormányzó párt, azt még megértem, de az azért mégiscsak meglepő, hogy múlt év nyarán, amikor pont ebben a kérdéskörben, éppen a devizahitelesek megsegítése ügyében a családi csődvédelem kidolgozása érdekében nyújtott be a KDNP országgyűlési határozati javaslatot, a kormányzó párt még annak napirendre vételét sem támogatta. Ez nagy baj, éspedig azért baj, mert ennek a kérdéskörnek a kezelése sajnos rendkívül súlyos gond, és sajnos nagyon sok időt igényel, ahogy azt az előttem felszólalók többször is említették. Akkora itt a baj, hogy egy lépésben, egy menetben ezeket megoldani nem lehet.

Ahogy mi annak idején felrajzoltuk, tulajdonképpen itt négy lépés, négy nagyon nehéz lépés megtétele szükséges ahhoz, hogy valami módon a devizahitelesek, lakáshitelesek helyzete rendeződhessen. Az első lépés, ami megtörtént, a moratórium bevezetése újfent, de valóban ez csak ideiglenes, ez nem megoldás, ez kitolja a problémákat, és lehetőséget ad arra, hogy valami jobb, távlati megoldás is megszülessen.

A második lépés pedig az, hogy a bankok és a hitelfelvevők egyenrangú partnerek lehessenek egymással, nevezetesen, azok a szerződések, amelyek az elmúlt években gyakorlattá váltak, és egyoldalú kedvezményeket biztosítottak a bankoknak, tovább ne maradhassanak fenn, és ez a gyakorlat ne folytatódhasson. Ahogy azt éppen a tisztelt Rogán képviselőtársunk által is jegyzett javaslat jelzi, ezt a törekvést a mostani törvényjavaslat - úgy ítélem meg - szinte teljes mértékben korrigálja. De ez nem a végső megoldás, hiszen nagyon jól hangzott el az a megállapítás, hogy ez a javaslat önmagában nem oldja meg azoknak a problémáját, akik már nagyon súlyos helyzetben vannak.

Ez az a harmadik eleme a programnak, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt tavalyi családi értéktárnak nevezett, és most a kormányprogramban a nemzeti eszközkezelő nevet kapta, és nyilván ez a következő lépés, amely ennek a problémakörnek a kezelésére alkalmas.

(21.10)

Teljesen egyet kell értenünk egyébként a Jobbik képviselőivel, Hegedűs úrral, hogy itt három szereplő felelős a kialakult helyzetért: a bank, a bankok csoportja, az állam és a hitelfelvevők.

Miért felelősek? Az állam azért, hogy azokat a kontrollokat, amelyeket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletén vagy a kormány szervein keresztül gyakorolnia kellett volna, ezeket az eszközöket nem alkalmazta, és engedélyezte, hagyta, hogy a bankok számukra egyoldalú, oligopolisztikus szerződéseket kössenek, és így a viszony a hitelfelvevők és a bankok között ne legyen kiegyensúlyozott. Ugyanakkor a bankok pedig azért felelősek, mert megfelelő hitelvizsgálat nélkül, az akkori pénzbőség lehetőségeitől adva, gyakorlatilag érdemi vizsgálat nélkül kihelyezték a hiteleket, anélkül, hogy biztosították volna annak a hitelnek a visszaérkezését. Természetesen, akármilyen szolidárisak vagyunk, nem feledkezhetünk meg a hitelfelvevők felelősségéről sem, mert azért sokan vannak közülük olyanok, akik nem mérték fel reálisan a helyzetüket, vagy pedig nem túlságosan felelős vagy akár felelőtlen magatartással segítették elő az eladósodást, de azt gondolom, hogy nem ez tekinthető tipikus példának.

Mi lehet a harmadik lépés, ami előttünk áll? Ez pedig a nemzeti eszközkezelő. Ugyanakkor látni kell, hogy ez a lépés eggyel előrevisz, meg tudja oldani az akut problémákat.

Mi, kereszténydemokraták azonban úgy gondoljuk, hogy előbb-utóbb szükség van e koncepció negyedik elemének megalkotására is, nevezetesen: a családok csődvédelme intézményének kialakítására, amelyik a cégek, gazdasági társaságok csődeljárása kapcsán, ennek párhuzamára épülve tudná biztosítani, hogy a családok is csődvédelmet kaphassanak, és ezáltal a kiszolgáltatott helyzetük ne vezethessen oda, hogy egyik napról a másikra elveszítik a lakásukat, és fedél nélküliek lesznek. Igen, egyetértünk azzal a gondolattal, hogy ha a családok százai, ezrei, tízezrei fedél nélkül maradnak, az a magyar gazdaságnak, a magyar költségvetésnek is közvetlenül hatalmas károkat okoz, áttételesen pedig ennek a helyzetnek a rendbetétele hosszú évek gazdasági növekedését aknázhatja alá.

Mire gondolunk? Ha egy család elveszti a lakását Magyarországon, akkor valójában elveszti a vagyonát, a gyerekek nagy valószínűséggel otthontalanok lesznek, a szülő munkanélküli, és az állam szociális ellátási rendszere hatalmas kihívás elé fog nézni, hogy mindezeket a problémákat kezelje, és ez hatalmas kiadásokkal is jár.

Összességében tehát megállapítható - és örülök, hogy ezt valamennyi párt támogatja -, hogy ez az előterjesztés jó irányba mutat, megteszi a második lépést a devizahitelesek és a lakáshitelesek megsegítése irányába, ezért kérjük és várjuk a támogatásukat, segítségüket, hogy minél szofisztikáltabb és a megsegítésre várókat minél jobban segítő rendelkezések szülessenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu