DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Kissé szokatlan, hogy a magyarországi adójogszabályok változása kapcsán ön a nemzeti erőforrás miniszteréhez fordul interpellációjával, de lévén, hogy pedagógusokról van szó, illetékességem határain belül természetesen válaszolok a kérdéseire.

Először is szeretném tisztázni, a kormány eddig sem megvonásokra készült, és ezután sem teszi. A nemzeti együttműködés programjának végrehajtására összeállított akcióterv egyik pontja a társadalom igazságérzetét sértő egyes jövedelmek megadóztatását irányozta elő, e körbe tartozik a 98 százalékos különadó bevezetése is. Ön előtt is ismertek azok a végkielégítési esetek, amelyek közfelháborodást váltottak ki, és sértették a jó erkölcsöt: egyes minisztériumoknál történt jutalmazások, a MÁV-nál, a BKV-nál tett ilyen végkielégítések. Lehetett hallani 20 milliós, mi több, 96 milliós végkielégítésről is; ez utóbbi esetében pedig másnap ismét alkalmazták az illetőt. Nos, ezek a jó erkölcsbe ütköző, közfelháborodást kiváltó események, akárcsak a ránk hagyott pénzügyi helyzet, a kiüresített kassza az önök, azaz a korábban kormányzó erőknek a lelkiismeretét terhelik. Úgyhogy megkésett a felháborodása, képviselő úr, és nemcsak megkésett, hanem indokolatlan is.

Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról és módosításáról szóló törvény valóban nagyobb hozzájárulást kíván az állampolgárok magasabb jövedelmet megszerző tagjaitól. Ez éppen a közteherviseléshez kapcsolódó adózási és társadalmi szolidaritást érintő kérdés, ha erre gondolt, képviselő úr. Ezzel a szabályozással egyszerre három dolgot, három területet sikerült rendezni: az arányos közteherviselést, a költségvetés helyzetének javítását és a társadalom igazságérzetét, ezért semmi sem indokolja a törvény visszavonását. Sőt, igen, a szabályozás alkalmas arra, hogy a százmilliós végkielégítések visszaszoruljanak, illetve megszűnjenek.

A képviselő úr által jelzett probléma felvezetésében bizonyos tendenciákat is vélek felfedezni. Olyan általánossággal fogalmazza meg aggályait - egzisztenciális vészhelyzetről beszél -, hogy a most alkalmazásban lévőkre is ráijeszt, amellett, hogy szinte elsikkad a 2 millió forint alatt maradók többsége. Eközben tömegesnek láttatja az idézett pedagóguspéldát, holott az inkább kivételes. Ugyanakkor megnyugtathatom képviselő urat, hogy az ilyen kivételeket sem becsüljük alá, amint az már többször is elhangzott kormányzati tényezők részéről, az ilyen és ehhez hasonló gyakorlati problémák megoldása ügyében több tárca folytat egyeztető eljárásokat.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem lőttünk túl a célon, a különadó alkalmazásának gyakorlati nehézségei tehát ismertek a kormány előtt is. A probléma megoldásán dolgozunk, fogunk találni igazságos megoldást, kérem, nyugodjanak meg. Egyébként pedig önök voltak azok, akik a pedagógusoktól elvonták a 13. havi bért és a nyugdíjasoktól is a 13. havi nyugdíjat, ez pedig minden pedagógust és minden nyugdíjast érintett. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu