ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Gazdasági Versenyhivatal két alapvető funkciót tölt be a piacgazdaság működtetésében, egyrészt a monopóliumok és kartellek kialakulását akadályozza, ezzel védve a versenyt és annak hatékonyságát, másrészt a fogyasztók védelmében lép fel informáltságuk javításáért, jogaik érvényesítéséért. A GVH saját megfogalmazása szerint a hatékony verseny feltétele a jól, a döntésekhez megfelelően informált fogyasztó. Érdekes jelenség, hogy a fogyasztóvédelem területéért felelős államtitkár, Cséfalvay Zoltán szerint a legjobb fogyasztóvédelem a verseny. Felhívnám a figyelmet, hogy a szavak ugyanazok, de a jelentés egészen más.

Az előttünk fekvő beszámoló szerint 2009-ben a GVH folytatta a korábbi évek megkezdett munkáját, és a forrásaihoz képest kitűnően látta el a rábízott feladatot. A jelentés alapján a GVH tevékenységei közül az LMP számára a következő pontok, illetve változások a legfontosabbak, és érdemelnek közelebbi említést: jelentős mértékben megváltozott a jogszabályi környezet, a GVH jogosítványai megerősödtek. A 2009-ben történt törvénymódosítások keretében a GVH jogosítványai, például az engedékenységi politika törvényre emelődött, a kőkemény kartellek esetében a megdönthető vélelem felállítása, az informátori díj felállítása, az egyes bírságok és díjak emelése erősítette a pozícióját. Történt feladatelvonás is, ám ez értékelhető egyszerű profiltisztításként is; az árszabályozásra gondolok. Remélhetőleg a feladatot átvevő hivatal is magas szinten tudja ellátni ezt a feladatot.

A GVH-t érintő jogszabályok közül 2009-ben öt került Alkotmánybíróság elé, ezek közül négy panaszt visszautasított az Alkotmánybíróság, egyet azonban - sajnos - elfogadott, mégpedig azt, ami az egyes szabálytalanságot, például kartellezést elkövető cégek vezetőinél állapított volna meg személyes felelősséget és szankcionálhatóságot. Így ez a probléma továbbra is nyitott. A kartellezésnek, illetve egyéb versenyjogsértéseknek kevés és gyenge, főleg kevés és gyenge személyi következménye van. Ez már csak azért is sajnálatos, mert ha ez létezne, nem lehetne például a Versenyhivatal elnöke - az új elnökére gondolok - olyasvalaki, akit korábban elmarasztaltak bennfentes kereskedelemért. És a tegnapi vörösiszap-vita is pont azt mutatja, hogy a személyes felelősségre meg kell alkotni a megoldást a magyar törvényhozásnak. Egészen más időket élünk, mint korábban, amikor ezt valamilyen oknál fogva nem lehetett megtenni.

A néha valóban jelentős mértékű büntetés kifizetése után nincs valódi visszatartó erő a magatartás megismétlésétől. Mint ahogy az LMP már a közbeszerzési törvény módosításakor is megállapította, a közbeszerzésekről való kizárás hatástalan, mert a cég egy hasonló nevű utódcég létrehozásával, s minden... - kivéve az ilyen kötelezettségek apportálásával, könnyedén megszabadulhat a következményekből. Ugyanúgy megismételheti a versenyjogot sértő magatartását egy olyan cégvezető is, akinek esetleg már több vállalkozását szankcionálhatta a hivatal. Vajon mi fogja visszatartani az útépítő kartell vezetőit, ha nincs se személyes, se a céget érintő komoly jogkövetkezmény, hogy most már jóval körültekintőbben újabb kartellt szervezzen? Már csak azért is, mert a kirótt büntetésből származó veszteséget valahol be kell hoznia.

(18.30)

Éppen ezért az LMP javasolja, hogy szülessen olyan jogszabály, ami a versenyjog megsértéséért felelős vállalatokat, cégeket, illetve azok felelős vezetőit személyesen a közbeszerzésből kizárja. Egyébként ez a fogyasztói csoportokra is vonatkozik, azok is újabb és újabb cégeket alkotnak.

A kartellek elleni fellépés egyre határozottabb a hivatal munkájában. Az alapos és jelentős mértékű bírságok elriasztó hatással is bírnak. Ez különösen akkor fontos, amikor közbeszerzésekről van szó. Mind több felmérés egybehangzóan állítja, hogy ma Magyarországon a közbeszerzések 20-25 százalékkal drágábbak, mint valójában lenniük kellene. 2009-ben körülbelül 400 milliárd forintnyi a korrupciós veszteség, ami másfélszerese annak, amit a kormánynak az egykulcsos adó miatt majd megszorítások útján be kell szednie. Tehát ezek nagyrészt kartellezés formájában jelentkeztek.

Ezért az LMP teljes mellszélességgel támogatja a GVH-t az ilyen ügyek felderítésében és szigorú büntetésében. Itt is megemlítjük: elengedhetetlen egy olyan jogszabály megalkotása, ami nem engedi a megbüntetett és eltiltott cégeket újjáalakulva újra pályázni a közbeszerzésekre.

A fogyasztóvédelem területén a sok ügy közül az LMP számára aktuálisan legérdekesebb pont, hogy a GVH két év vizsgálódás után, 2009-ben megállapította, amit már mi is régóta mondunk, s aminek a belátása a Fidesz-kormánynak több hónapjába telt, hogy a hitelezésnél, különösen a lakossági devizahitelezésnél a bankok egyoldalú szerződésmódosítási joga nonszensz, és ezt a lehetőséget meg kell szüntetni. Egyetértünk azzal a megállapítással, idézem: "Az e (pénzügyi) piacokon igénybe vehető termékek, szolgáltatások sok esetben újszerű, a fogyasztó számára bonyolult termékek. Egy-egy esetben a pénzügyi piacokon hozott döntéssel a fogyasztó nagy értékű, például egy lakásvásárlási céllal felvett devizahitel esetén lehetséges, hogy egész életében a legnagyobb volumenű döntést hoz, így a nem optimális döntésből eredő fogyasztói hátrány rendkívül jelentős lehet." Ismerek olyan eseteket, amikor megduplázódik egy több millió forintos hitel visszafizetése. Éppen ezért a nagy és hosszú távú döntésért a pénzügyi szabályozást a versenyjogi oldalon is erősíteni kell.

Egypár szót a kötelező átvételi tarifáról. A magyar energiapiac egy sajátos intézménye a KÁT. Az eredetileg a megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termelés támogatására kitalált rendszer, ami körülbelül kétszeres és fix átvételi árat kínál az e körbe tartozó termelőknek, mára groteszk módon a földgáz-felhasználás és a földgázalapú áramtermelés egyik legnagyobb támogatójává vált, mind abban az értelemben, hogy 2009-ben az éves 79 milliárdos keret 70 százaléka, 54,5 milliárd forint földgázüzemű erőműveknek jutott, mind abban az értelemben, hogy a magas és garantált ár újabb földgázüzemű erőművek építésére és üzembe helyezésére ösztönöz, ami éppen ellentétes hatás, mint amire a rendszert kitalálták.

A rendszer emellett még rugalmatlan is. A válság miatt csökkenő energiaárak és kereslet mellett jelentős extraprofitot jelenthet a cégeknek, ami valószínűleg tiltott állami támogatásnak minősül. Bár lesznek negatív hatásai és a kivezetésnél körültekintően kell eljárni, az LMP teljes mellszélességgel kiáll a GVH azon véleménye mellett, miszerint a KÁT keretében a fosszilis eredetű energia támogatását abba kell hagyni. A gázmotorokat és a gázos erőműveket pedig arra kell felhasználni, hogy egy jól szervezett tartalékpiacra lépjenek be, mivel gyorsan indíthatóak és leállíthatóak, és ezzel tökéletes hátteréül és támogatójául szolgálhatnak az időjárásfüggő, megújuló energiatermelés kiegyenlítésének. Nemsokára be is adjuk ezt a javaslatunkat, ami ezt támogatja.

A GVH 2009. évi beszámolójában az LMP számára egyetlen igazán ellentmondásos terület van, ez pedig a mezőgazdasági termények és élelmiszerek piacának szabályozása. Itt elvi vita merül fel. A GVH minden piacon egységes elvek szerint próbál eljárni és szabályozni, tekintet nélkül az áru- vagy a szolgáltatásfajtára. Így a mezőgazdasági termelés legfőbb problémáját az alacsony üzemméretben és az ebből fakadó magas, fix költségekben és alacsony hatékonyságban látja.

A föld azonban nem csak egy egyszerű input egy akármilyen termelési folyamatban. Nemcsak azért, mert szűkösebb, illetve megművelése szoros összefüggésben van a települések létével, demográfiájával, hanem mert gazdasági és társadalmi szerepe mellett az ökológiai rendszerek alapja is, azaz nem csak az ember használja. Ezért használatának, forgalomképességének és művelésének nem lehet egyedüli mércéje a gazdasági hatékonyság.

Ahogy az LMP programja is fogalmaz, az iparszerű mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági termékek globális szabadkereskedelme a fogyasztó számára kétségtelenül olcsóbbá teszi az alacsony minőségű élelmiszer-ipari tömegcikkeket, ezt azonban sokszorosan megfizetjük az egészségünknek és a környezetnek okozott károk költségében, a nagybirtokok támogatására fordított közpénzekben, a városok és a kisebb települések közti társadalmi egyenlőtlenségek növekedésében és a vidék elnéptelenedésében, amiből városi szegénység lesz és növekvő igény a szociális kiadásokra.

Éppen ezért azt szeretnénk, ha a föld döntően a helyben élő, a helyi társadalommal szoros kapcsolatban álló, életvitelszerűen gazdálkodó emberek kezében lenne. Ez segítené a helyi feldolgozási és értékesítési formák térnyerését is, aminek jó hatása lenne a vidéki foglalkoztatásra, és ökológiai szempontból is előnyös lenne, mert nem másodlagos frissességű, a fél világot beutazott élelmiszereket ennénk, azaz egészségesebbek lennénk, és kisebb lenne a feldolgozáshoz és a kereskedelemhez kötődő szállítás szén-dioxid-kibocsátása is.

Éppen ezért a 190. pontban megfogalmazott, a kis családi termelőkre vonatkozó kritikai észrevételekkel egyetértve, a kiutat nem az üzemméret óriásira növelésében látjuk, hanem a felsorolt hiányosságok - alacsony mobilitás, elsődlegesen termelési fázisra való koncentrálás, tőkeszegénység, hiányos termelési és marketingismeretek, alulinformáltság s a többi - kiküszöbölésével, értékesítési hálózatok szervezése, továbbképzés, és a helyi termékeket preferáló, az erőfölénnyel való visszaélést büntető szabályozás, illetve az agrártámogatások rendszerének megváltoztatása által.

Nem a pozitív példaként említett, és a válságot a terjeszkedésre felhasználó tőkeerős Csányi-, Agrofert- vagy Bonafarm-vállalatcsoportok fogják megteremteni a fenntartható mezőgazdaságot és élelmiszer-termelést, mivel ugyanazt az intenzív, kemizált tömegtermelést folytatják, ami nem törődik a hosszú távú környezeti és társadalmi hatásokkal.

Ugyanígy, bár a 184. pontban megfogalmazott tagosítást támogatja, az LMP azon az állásponton van, hogy a termőföld legyen továbbra is korlátozottan forgalomképes, és az eladásoknál a helyi, életvitelszerűen gazdálkodó termelők élvezzenek előnyt.

S végül: nem értünk egyet a GVH azon megállapításával, hogy nem hozható létre egyezség a kormány, a kereskedők, vagyis az élelmiszerláncok és a beszállítók között, mert az versenykorlátozó lenne, hanem a kormány csak maga állapodhatna meg egyenként az áruházakkal. Véleményünk szerint, mivel fontos, de nem mindenekfelett álló társadalmi cél a verseny, bizonyos kiemelt célok érdekében a korlátozása elfogadható. Az LMP ilyennek tekinti a tiszta és hazai élelmiszer helyzetbe hozását, például egy általános és kötelező erejű magatartási kódex által.

Összefoglalásként: az LMP támogatja a GVH ajánlását, hogy a jogszabályok előkészítése során legyen kötelező hatásvizsgálat és ennek keretében a versenyre gyakorolt hatások azonosítása. Emellett kiáll a közbeszerzési törvény olyan módosítása mellett, ami biztosítaná, hogy az olyan cégek és vezetőik, akiket a Gazdasági Versenyhivatal elmarasztalt akár kartellezés, akár egyéb versenyjogsértés ügyében, ne pályázhassanak közbeszerzéseknél.

S végül az LMP javaslattal él, hogy a Gazdasági Versenyhivatal terjessze ki vizsgálatait a vasúti és a közúti szállítás közötti egyenlőtlen versenyhelyzetre. Míg a vasúti szállítás során jelentős pályadíjat kell fizetni, a közúti szállításnál a fizetendő autópályadíjak eltörpülnek emellett. Így a közúti szállítás lényegében jelentős állami támogatást élvez, ami mind környezetileg, mind pénzügyileg, mind pedig társadalmilag káros.

Összefoglalásként: az LMP támogatja a jelentés elfogadását, és köszönjük még egyszer a munkáját. Köszönöm, elnök úr.

(18.40)

Forrás: parlament.hu