DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter: Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, 1998. január 1-jétől egy olyan kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer működik Magyarországon, amely nem vált be. Nem vált be, és ezt már az elején lehetett tudni, mert 6 százalékos költségszinttel indították, majd 4 százalékra csökkent ez a költségszint, de az állami nyugdíjkasszánál csak 2 százalék. Tehát háromszor, majd kétszer magasabb költséggel működött, ráadásul Nyugat-Európában a teljes vagyont a vagyon 8,8 százalékos járulékával, járulékdíjával lehetett kezelni, nálunk négyszeres a kezelési díj.

A közel hárommillió tag közel 3000 milliárd forint értékű vagyonát összesen 12 év alatt évente 0,73 százalékos reálhozammal kezelték, nagyon rosszul. Ha az emberek, akik kötelezően beléptek - nem az ő döntésük volt - a kötelező magánnyugdíjpénztár közül valamelyikbe, a 18 közül valamelyikbe, nos, ők veszítettek 2-3-4 százalékot ahhoz képest, ha állampapírba fektették volna saját maguk a pénzüket. Nagyon rossz befektetés volt. Ráadásul nem döntöttek róla, hanem kötelezték őket rá.

Az állam is rendkívül rosszul járt, ebben az évben is, ahogy a korábbi években, a magyar államnak 600 milliárd forintot, ebből 360 milliárd forintot a kötelező magánnyugdíjpénztár miatt be kell tenni az állami nyugdíjkasszába. Ennyivel van kevesebb pénz. Ahogy miniszterelnök úr mondta néhány perccel ezelőtt, ez a pénz hiányzik az állami nyugdíjkasszából. Ennek a pénznek a hiánya veszélyezteti a magyar nyugdíjasok nyugdíjkifizetését. Nem engedhetjük meg, egész egyszerűen, hogy veszélybe kerüljön a nyugdíjak kifizetése.

Tehát rosszul, drágán, pazarlóan működik ma Magyarországon - ráadásul kötelező, el is vették a szabadságunkat - a magán-nyugdíjpénztári rendszer. (Göndör István: A döntő többség így döntött.)

Valóban, képviselő úr, Hegedűs Tamás képviselő úr, megfontoltuk ezt a javaslatot, illetőleg valamennyi javaslatot, amelyet ön fölvetett. Megfontoltuk, és el kellett vetnünk, mert az alkotmány szerint közérdek és magántulajdon ellentétbe kerül. Az Európai Unió alapjogaival kerültünk volna ellentétbe, de ráadásul nem szabad, szabadságalappá kell helyeznünk. Szabad maradni a kötelező, de már aztán 2011. január 1-jétől nem kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerben, szabad átlépni, visszalépni az állami nyugdíjkasszába.

Azt gondolom, nem csupán a kötelező jellegét kell megszüntetni, hanem nem tudunk vállalni állami garanciát a továbbiakban a magánnyugdíjpénztár, a második pillér vagyonára és befizetéseire sem. Azonkívül azt sem tartjuk helyesnek, ha az állami nyugdíjkasszában érvényesített kezelési költség kétszeresét eléri a kiadási szint. Azonkívül azt sem tartanánk helyesnek, ha az állami nyugdíjkasszában kisebb költséggel kezelik, és a nyugat-európai magánnyugdíjpénztárakban 0,2 százalékkal kezelik a vagyont, akkor itt ennek négyszeresével kerüljön sor a vagyonkezelésre. Ezek mind pazarló, elfogadhatatlan és szabályozást igénylő elemek.

Tisztelt Képviselő Úr! Összességében azt gondolom, hogy egy nagyon hibás, torz, a pénzünket, mindannyiunk pénzét veszélyeztető rendszerről kell most jó irányba ellépni, szabadságot adni az embereknek úgy, hogy mindenki jól járjon. Jól járjon az is, akinek kevesebb jogosultsága képződött 12 év alatt a második pillérben, de ha visszalép, neki az állami nyugdíjkasszában élvezett jogosultsága lesz meg, és persze az is jól járjon, aki valamivel többet fizetett be, de talán visszakaphatja két részben azt a pici összeget, amivel jobban járt eddig a második pillérben.

Tehát szabadságelem és az állami nyugdíjkassza, az állami nyugdíjasok védelme egyaránt vezet bennünket. Nem léphetünk azonban olyan útra, amely az alkotmánnyal, az Unióval és a szabadságértékekkel ellentétes.

Köszönöm szépen, képviselő úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu