SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, hogy felszólalásomat egy idézettel kezdjem, ami, azt hiszem, rávilágít, hogy milyen fontos törvényjavaslattal van most dolgunk.

"A tervek szerint az új szervezethez fut majd be az állami bevételek 90 százaléka, vagyis amennyiben rosszul dolgoznak, az 1 százalékos tévedés is 100 milliárd forint nagyságrendű bevételkiesést okoz az államnak." Ezt a VPOP helyettes vezetője mondta egy szakmai konferencián, és ennek a kijelentésnek a súlya alatt vizsgáltuk meg a törvényjavaslatot. Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet néhány gyengeségre, amit a törvényben felfedeztünk.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozása olyan nagyarányú szervezeti átalakítást jelent, amely fokozatosan kiépülve átható változást fog okozni az állam és az adózók, magyar és külföldi állampolgárok, vállalkozások, egyéb szervezetek pénzügyi viszonylataiban. A létrehozandó szervezet valójában összevonás útján keletkezik, az APEH és a vám- és pénzügyőrség feladatköreit veszi át. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal számára kijelölt feladatkör így rendkívül sokrétű, felöleli a költségvetési bevételek beszedésének munkáját és a gazdaságvédelem szinte teljes spektrumát az adócsalástól a szervezett bűnözés elleni harcon át a központi költségvetés és az uniós források felhasználásának védelméig.

Az összevont szervezet létrehozása a költségvetési bevételek hatékony biztosítására, valamint a gazdaság törvényes működésének biztosítására indokoltnak látszik. Elfogadható érv még az is, hogy a közigazgatási és hatósági szolgáltatások mára gazdasági versenytényezőkké váltak, olyannyira, hogy az EU-tagországok közigazgatásai között szolgáltatási verseny alakult ki, amelynek célja az EU belpiacára érkező áruk után fizetendő vámokból és jövedékekből minél nagyobb rész megszerzése. Példa erre nyugati szomszédunk, Ausztria, ahol tudatosan építették ki az ötperces vámeljárás lehetőségét azért, hogy az Európai Közösség területére beléptetendő áruk vámkezelésére az importőrök őket válasszák.

A szervezet létrehozásának szükségessége számunkra nem kérdés, azonban annak szervezeti formájával több problémánk is van. Nem látjuk megalapozottnak, hogy a közbevételek beszedéséért elsősorban felelős szerv kormányhivatali formában működjön, így fölötte a miniszternek ne legyen irányítási és főként ezen belül utasítási joga. Ugyanakkor önálló költségvetési fejezet létrehozását, ezzel a szerv gazdálkodásának a felügyeletet ellátó minisztertől való teljes függetlenítését semmivel sem látjuk alátámaszthatónak. E megoldás arra is eszköz lehet, hogy az új hivatal működésével és gazdálkodásával összefüggő ügyekben a miniszter politikai felelősségével összefüggő parlamenti eszközök gyakorlását korlátozza.

Az állami adóhatóság és a vámhatóság összevonásának legfontosabb célja az ellenőrzési és adónyomozati feladatok elvégzésére alkalmas személyi, szervezeti keretek és információs bázisok kialakítása. Manapság a nyomozati munka legnagyobb részévé az információk strukturált begyűjtése, tárolása, rendszerezése és módszeres elemzése vált, ami alapul szolgál az ellenőrzések és más cselekmények elvégzésére.

A költségvetés érdekei, valamint az adó- és vámhatóság szempontjából az összevonás érthető, azonban egyoldalú lépés, hiszen a másik oldalon az adózók népes táborának joga van a magas szintű állami szolgáltatások igénybevételére, különösen olyan esetben, amikor a hatósággal való kontaktus és együttműködés szükségessége elsősorban az állam érdekeiből származik.

Mint általában az önök által benyújtott közigazgatási törvénytervezetekkel kapcsolatosan, úgy a jelen javaslathoz is hadd fogalmazzak meg némi, adatkezelésre vonatkozó aggodalmat.

Véleményünk szerint, ha a kormányhivatalon belül megmaradnak a külön adó- és külön vámszervek, akkor nem igazolható a közöttük lehetővé tett korlátozás nélküli adattovábbítás. Ezen felül a 76. § (1) bekezdése lehetőséget teremt arra, hogy a NAV bűnüldözési célú adatkezelési rendszerébe betekinthessen a minisztériumnak a miniszter által kijelölt kormánytisztviselője. Az adatkezelés célhoz kötöttsége a miniszter általi szabad, az ellátott feladatokkal összefüggést nem mutató kijelölés esetén nyilvánvalóan nem teljesül, a rendelkezés alapján akár a teljes minisztériumi állomány kijelölhető a betekintésre. Véleményünk szerint a kormányhivatallá erősített adó- és vámhivatallal összefüggésben a miniszter jogköreit ebben a vonatkozásban nem lehet bővíteni.

A jogszabályalkotás folyamatának általános hiányosságai ebben a javaslatban is megjelennek. Hiányoljuk a részletes megvalósíthatósági tanulmányt, benne a helyzetelemzést, a problémák felsorolását és okainak feltárását, a megoldási alternatívák kidolgozását és az egyes alternatívák szervezeti, pénzügyi, költségvetési hatásainak több szempontú értékelését, nem is beszélve a szervezet által végzendő tevékenység folyamataira való hatást.

Nem látjuk az összevonás ütemezését, a szervezetátalakítás és a változáskezelés egyszeri és folyamatos költségeinek számbavételét. A szervezeti felépítést részleteiben csak a törvényjavaslat hatálybalépése után dolgozzák ki, holott azoknak a bevezetése ilyen méretű rendszerekben általában több hónapot, néha évet vesz igénybe a tervezéstől a megvalósításig. Mindezek a szempontok azonban sem a törvénytervezet indokolásában, sem az országgyűlési képviselők részére átadott háttéranyagban nem szerepelnek. Ezeket az összefüggéseket kellene egyébként a háttéranyagban tisztázni, ehelyett abban csak az indokolás tömörített összefoglalását találhatjuk meg.

A szervezeti változások alaptörvénye szerint a kezeletlen változás először jelentős bizonytalansággal és teljesítmény-visszaeséssel jár. Az illetékhivataloknak az adóhatóságba bevonása utáni időszak tapasztalataiból kiindulva a 2011. év első felében komoly fennakadások várhatóak a létrehozandó 22 ezer fős megaszervezetben, és még további évekre lesz szükség, hogy egységesen tudjanak működni az eddig önállóan szervezett ágazatok.

Ismétlem még egyszer, az új szervezethez fut majd be az állami bevételek 90 százaléka, vagyis amennyiben rosszul dolgoznak, az 1 százalékos tévedés is 100 milliárd forint nagyságrendű bevételkiesést okoz az állam számára.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A német vámhatóságnál a közelmúltban ért véget átfogó reformsorozat, amely alapjaiban változtatta meg a német pénzügyőrség struktúráját, munkamódszereit és hatékonysági mutatóit. Ott azonban egy tízéves, ciklusokon átívelő folyamatot vittek végig, s bár a szervezeti átalakítások időszükséglete hazánk lakosságszáma miatt talán ennyi nem lesz, de változáskezelési tapasztalatok alapján a teljes összeolvadás legjobb esetben is néhány évet vehet igénybe. A szervezeti változás ugyanis kivédhetetlenül érinteni fogja a legkülönfélébb folyamatokat a szervezetben, ami nemcsak a hatóság 22 ezer fős személyi állományának, hanem az adózóknak is rugalmas tanulási folyamatot fog diktálni az elkövetkező években. A törvény végrehajtási utasításait sajnos nem ismerjük, de javasoljuk, hogy a szervezeti összevonás veszteségeit csökkentendő változáskezelési eljárása kerüljön támogatásra.

(18.00)

A jelen törvény csak a formális szervezeti egységesítést tartalmazza. Az összevonási folyamat cselekvési tervéről és ütemezéséről jelenleg keveset tudunk, de jó lenne, ha a törvényjavaslat legalább alapelveket és irányvonalakat tartalmazna a később megalkotandó végrehajtási rendelethez.

A várható fennakadások egyrészt érintik a magánszemély, társaság, egyéb szervezet adózókat, akik mintegy 8,5 millióan vannak, érintik többek között a külkereskedelmi áruforgalmat, a jövedéki igazgatást és az adóhatóság, valamint a vámhatóság személyi állományát. Még ha a szervezetben dolgozó emberek interperszonális viszonyaitól és a gazdasági szereplők adókapcsolatainak zökkenőmentes alakulásától el is tekintünk, akkor is kérdéses, hogy a költségvetési bevételek realizálására rövid és középtávon milyen hatása lesz az új szervezet létrehozásának, a funkciók áttelepítésének.

Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy mind az állami adóhatóságnál, mind a vámhatóságnál megkezdett informatikai fejlesztések folytatódjanak azzal együtt, hogy az egyre több összegyűjtött adat ellenére az állampolgár számára garanciális biztosítékokat kell nyújtani arra, hogy adatait csak az arra jogosultak, csak törvényes keretek között, csak az eredeti cél érdekében használják fel. Ezek a biztosítékok növelik az ügyfelek adózási biztonságát, védik az erőforrásaikat, csökkentik az adózás miatt felmerülő költségeiket, és számukra is követhetővé teszik a róluk tárolt adatokat. Ha az állami irányítás több adóellenőrzést és azokból több adóbevételt vár el, akkor az üzemeltetési és egyéb funkcionális költségek csökkentése mellett ez nyilvánvalóan vagy az emberi erőforrás, egyszersmind a személyi költségek növelésével, vagy az informatikai fejlesztésekkel, illetve mindkettővel együtt képzelhető el.

Sem a törvényjavaslat indoklása, sem pedig a háttéranyaga nem szól arról, hogy mennyibe fog kerülni az informatikai rendszerek összehangolása, különösen azután, hogy az elmúlt években és jelenleg is nagyarányú informatikai fejlesztésekre került sor a két hatóságnál. A nagyobb fejlesztési projektek - RADAR projekt, adóalany-centrikus adatszolgáltatási modell, e-adó, egyablakos vámügyintézés, bűnüldözési és -megelőzési program - összességében mintegy 8,5 milliárd forintba kerültek csak az elmúlt három évben, amit eddig részben az EKOP kereteiből, részben az EU-forrásokból finanszíroztak. Az összevonás miatt szükségessé váló informatikai fejlesztések részben módosítani és ezáltal drágítani fogják ezeket a projekteket, illetve ezek termékeit, emellett valószínűleg további milliárdos nagyságrendű ráfordításokat fognak igényelni, de ezek összege még becslés szintjén sincs a javaslathoz fűzött indoklásban.

Emiatt a költségvetési hatásokról nagyon nehéz objektíven gondolkodni. Az indoklás 3,64 milliárd forint többletkiadást prognosztizál a személyi költségek tekintetében az illetmények harmonizációja miatt, valamint a működési költségek tekintetében 8-10 milliárd forint éves megtakarítást. Ha ehhez hozzáveszünk csak 5 milliárd forint kiadást az informatikai rendszerek harmonizálására, akkor ott tartunk, hogy nagyjából kiegyenlítik egymást a szervezeti átalakítás által indukált többletkiadások és a megtakarítások.

Ugyanakkor az adóhatóság hatékonyságát nem lehet a folyó kiadások nominális változása alapján megítélni. Valójában még a közvetlen adóbevételek mértékével sem szabad jellemezni az adóhatóság munkáját, mivel ez túlkapásokhoz vezethet, ha a hatóságot az éves bevételi követelmények presszionálják. Ezzel szemben az átlátható, biztonságos, gyors, ellenőrzött adatokkal dolgozó elektronikus adóbevallási, befizetési és visszatérítési rendszerek gyorsítják a pénz forgási sebességét, növelik a nemzeti vállalkozások hatékonyságát. A valóságos mutatószámok tehát sokkal inkább a közvetett eredményekkel: a törvénytelenségek megelőzésével, a gazdaság fejlődésével, versenyképességének javulásával vannak összefüggésben.

Mi legyen tehát az új szervezet célja? Az első, hogy tegye lehetővé az adózóknak, hogy a lehető legkisebb erőforrás-ráfordítással teljesítsék adókötelezettségeiket, és befizessék a jogszabályban előírt adóterheiket. Ehhez szükséges, hogy az adóügyekben érintettekkel az élethelyzetükhöz kapcsolódó adókötelezettségeiket megismertesse, és egyáltalán lehetővé tegye az adókötelezettségek betartását.

A törvényjavaslatból teljesen hiányzik a NAV feladatainak felsorolásából az adóügyekben érintettek tájékoztatása az ő számukra optimális módon és csatornákon keresztül. Logikailag csak ezután következik a feladatok között az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése. Az információs adatbázis ahhoz szükséges, hogy az ellenőrzés találati aránya magas legyen. Ez is gazdasági versenytényező egyrészt, hogy ne zaklatást érzékeljenek az adózók, másrészt, hogy akik törvénytelen módokon tevékenykednek, ne tehessék ezt hosszú távon és nagy kárt okozva mind az államnak, mind a tisztességesen gazdálkodó szervezeteknek.

Hiányzik továbbá annak a kimondása, hogy a NAV csak a minimálisan szükséges mértékben vegye igénybe az adóügyekben érintettek erőforrásait mind az adókötelezettségek teljesítése során, mind az ellenőrzések lefolytatásakor. Ezek az elvárások pedig a modern polgári állam és az állampolgárok kapcsolatában természetes elvárások és közös érdekünk.

Itt szeretnék beszélni a javaslat 26. §-áról. Ez teszi lehetővé azt, hogy a NAV elnöke saját hatáskörében, jutalomként a havi átlagos bruttó kereset tízszeresét osztogassa. 2009-ben a havi átlagos bruttó kereset 199 837 forint volt, azaz a törvény arra hatalmazná fel a NAV elnökét, hogy bármely, szerinte kiemelten fontos beosztást betöltő, egyben, megint csak szerinte, kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársának legfeljebb havi 1 998 370 forintos személyi illetményt határozzon meg. A költségvetés jelenlegi helyzetében ez a plafon több mint nagyvonalú, hiszen a miniszterelnöki fizetést is jelentősen meghaladó javadalmazásra adna lehetőséget, ami az elnök szerencsés bizalmasait a teljes közszféra legjobban kereső hivatalnokaivá emelheti. Jó viszont tisztán látni, hogy a kormány számára a jó erkölcsbe ütközés milyen pontosan forintosítható: míg a bruttó 2 millió forintot meghaladó jövedelmeket az állami szférában felháborodva, ha kell, az alkotmányt is megerőszakolva vonja el, ennél a határnál 1630 forinttal alacsonyabb havi bér bárkinek kiosztható majd a NAV-nál.

Eddig a vámhatóság fegyveres testületként, az adóhatóság civil intézményként működött. Az elkülönülten működő kétféle szervezet eltérő történettel, attitűddel, szervezeti kultúrával rendelkezik. Az állami adóhatóságtól idegen volt eddig a fegyveres szervezetekre jellemző militarizáltság, a centralizáltság, a parancsnoki elv feltétlen érvényesülése.

A törvényjavaslat magától értetődően tartalmazza a fegyveres testületekre jellemzően a kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételeit. Ez új elemként kerül be az adóhatóság köreibe, még akkor is, ha a törvényjavaslat próbálja elkülöníteni az adóigazgatási, vámigazgatási és bűnüldözési jogköröket. Nem látszik világosan, hogy ezek elkülönítése hogyan fog megtörténni akkor, amikor a szervezet egy és oszthatatlan.

Engedjék meg, hogy ehhez kapcsolódva néhány mondatot szóljak a pénzügyőrök intézkedési jogosultságairól. A javaslat úgy fogalmaz, hogy a jogszerűen fellépő pénzügyőr intézkedéseinek az ellenőrzött személy köteles alávetni magát. Véleményünk szerint itt a "jogszerűen" kifejezés helyett jóval egzaktabb meghatározás szükséges, s ennek érdekében módosító javaslatot nyújtottunk be. De ami sokkal fontosabb, a kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételei közül fájóan hiányoznak az arányossági követelmények. Semmilyen indoka nem lehet annak, hogy a pénzügyőr által alkalmazott, a rendőrségi törvényben foglaltaknál ugyan szűkebb körű, ám szintén a személyes szabadság hatékony és jelentős korlátozására alkalmas kényszerintézkedések esetében lényegesen szűkebben kerüljenek meghatározásra az arányosság követelményei.

Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a büntetőeljárás-jogi törvény módosításáról is. A javaslat 154. § (3) bekezdése értelmében a módosítás után az adónyomozók a nyomozás elrendelését követően közvetlenül - tehát ügyészi jóváhagyás nélkül - juthatnának hozzá gyakorlatilag bármely, bárkire vonatkozó adóhatósági adathoz. A még hatályos előírások szerint az ilyen adathoz a vám- és pénzügyőrség nyomozó szervei csak előzetes és konkrét ügyészi engedéllyel juthatnának hozzá. Most ehhez elegendő pusztán egy nyomozás elrendeléséről szóló feljegyzést birtokolni. Ennek birtokában a NAV nyomozói a törvény elfogadása esetén az adóhatóság bárkire vonatkozó bármely adatába, bármilyen időszakra vonatkozóan gyakorlatilag korlátozás nélkül betekinthetnek, az adózók nyilvántartott adatait, bevallásait mintegy belső információs rendszerként folyamatosan használhatják. Ez megítélésünk szerint több mint aggályos.

Az ügyészi engedélynek éppen az a szerepe, hogy az ügyész ellenőrizni tudja, valóban az ügyre tartozó adatot kívánnak-e felhasználni, s a hozzájárulást sohasem általánosságban, hanem ügyre, időszakra és személyre szabottan adta eddig meg. Annak idején, 2002-ben az APEH nyomozó hatóságának megszüntetésére a szakmai okot nem a sokat idézett összeférhetetlenség szolgáltatta, hanem az, hogy az adónyomozók a felhatalmazásuk alapján teljesen szabadon garázdálkodtak az adóhatóság nyilvántartási rendszereiben. Évekre visszamenőleg megalapozott gyanú nélkül is áttekintettek adóbevallásokat, bizonyítékokat kerestek további bűncselekmény gyanújához, és nem fordítva, bűncselekmény gyanúja esetén kérték ezt megerősítő bizonyítékként. Most megint ez az idő látszik eljönni. Igaz, a most hatályos szabályozás szerint is joga van a nyomozóknak a nyomozás elrendelését követően ügyészi engedély hiányában is például banktitokhoz vagy pénztártitokhoz hozzájutni.

(18.10)

Ezt azonban külsősként kérik, tehát például a bank ellenőrizheti és ellenőrzi is azt, hogy kire milyen körben kérnek adatot, és csakis ebben az ellenőrizhetően körülhatárolt személyi és tárgyi körben köteles a banktitok feloldására. Ha azonban az adónyomozók megkapják az adóadatokhoz való közvetlen hozzáférést, akkor elvileg egy pársoros, saját maguk által készített, kézzel írt feljegyzés birtokában a nyomozás elrendeléséről akár ismeretlen tettes ellen, a saját hatóságuknál tekinthetik meg korlátozás nélkül bárkinek bármilyen adótitkát, és nem lesz az, aki ellenőrzi, hogy ez egyáltalán az elrendelt nyomozással kapcsolatos-e. Vagy ez lenne a cél?

Tisztelt Előterjesztő! A támogatásunk azon múlik, hogy orvosolják-e az általunk sérelmezett pontokat.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban nem említettem egyszer sem az alkotmányossági követelményeket. Úgy gondoljuk, hogy nem érdemes, hiszen önök a ma benyújtott törvényjavaslatokkal bebizonyították, hogy önök az alkotmány szellemiségét semmibe veszik. Az Alkotmánybíróságot önök ki akarják iktatni, nem tűrnek semmilyen korlátot, nem tűrnek semmilyen ellentmondást, még ha az az alkotmány szellemének érdekében is történik. Kérem önöket, gondolják át még egyszer, hogy ez-e a helyes út.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu