DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban az a határozott véleményem alakult ki, hogy igazából ezt önök azért terjesztették be, azért szeretnék elfogadni, hogy meglegyen a neve. Valószínűleg lesz egy ilyen törvénye is ennek az országnak, de valós tartalommal nem igazán töltik fel, vagy ahol ezt a látszatot keltik, ott rögtön mindjárt kigyengítik, kiherélik, amúgy lebutítják vagy lefideszesítik, hogy így fogalmazzak.

A 12., a 17., a 19. és a 26. pont is ékes bizonyítéka mindennek, illetve az ezzel kapcsolatban kialakított jelenlegi álláspontjuk. Nagyon köszönöm ezúton is Schiffer frakcióvezető úr támogató gondolatait és szavait, hiszen valóban meg kellene fontolni, hogy az alkotmány, illetve bizonyos esetekben a nemzetközi szerződéstervezetek kapcsán társadalmi egyeztetést folytatunk.

(23.00)

Ennek nagyon jó példáját láttuk itt néhány órával ezelőtt. Talán jó lenne, ha a Magyar Köztársaság szempontjából különösen fontos érdekeket érintő javaslatokról, illetve nemzetközi szerződéstervezetekről jóval többet tudna a közvélemény. Ugyanezt mondhatom el, sőt még jobban erősödik ez az érzésem az alkotmány-előkészítésnél, az alkotmányozásnál, hiszen valószínűleg több évtizedre előre olyan alkotmányt fogunk megalkotni az 1949-es, sztálinista gyökerű alkotmány után, amely lehet, hogy ebben az évszázadban már nem is lesz jelentős mértékben módosítva, tehát igencsak hosszú távú, az alapvető életviszonyokat bebetonozó alkotmány készül, és talán tanácsos lenne, vagy most már úgy fogalmazok, lett volna, ha ebbe bevonják a szélesebb közvéleményt, a magyar társadalmat. De önök a társadalom véleményére sem voltak kíváncsiak, mint ahogy általában az ellenzék véleményére sem szoktak túlzottan kíváncsiak lenni.

A 17. pont esetében kérném államtitkár urat, hogy legyen szíves definiálni vagy kicsit jobban megvilágítani számunkra a "különösen fontos" kitételt. Nem vitatom azt, hogy honvédelmi, nemzetbiztonsági, pénzügyi, külügyi, természet-, környezet- és örökségvédelmi ügyekben lehetnek ilyen tárgykörök, amikről valóban nem célszerű társadalmi egyeztetést lefolytatni, de ez a különösen fontos kitétel felébresztette az érdeklődésemet. Legyen szíves ezt valahogy megvilágítani, hogy mely feltételek együttes teljesülése esetén minősül különösen fontosnak az előbb felsorolt érdekek közül egyik vagy másik.

Ugyanígy kiherélésről vagy legyengítésről lehet beszélni a 19. pont kapcsán, amikor is - ezt már többen feszegették előttem - kiemelkedő közérdek van, tehát nem kell társadalmi egyeztetést lefolytatni, ha a sürgős elfogadáshoz kiemelkedő közérdek fűződik. Kicsit itt az az érzésem - még jegyző koromban voltak ilyen gondolataim -, hogy az önhiki egyik alapfeltétele, hogy helyi iparűzési adót vezessen be az adott önkormányzat, ha a helyi iparűzési adó bevezetéséről nem dönt, akkor nem pályázhat az önhikire. Az élelmesebb önkormányzatok, amelyek önhikire is akartak pályázni, de a vállalkozóiknak is akartak kedvezni, megcsinálták azt, hogy bevezették, és aztán olyan mentességi szabályokat alkottak meg, amíg még lehetett, hogy gyakorlatilag csak a férfiakat és a nőket mentesítették utána az adófizetési kötelezettség alól, de a neve megvolt, és lehetett aztán pályázni. Tehát ez a kiemelkedő közérdek nekem ezt juttatja eszembe, valóban mindent rá lehet majd fogni, bele lehet majd szuszakolni. Egy olyan gumifogalmat alkottak meg, amely különösen egy ilyen törvény előkészítésénél aggályos és elfogadhatatlan.

Hasonlóképpen a 26. ponthoz, amikor is azt olvashatjuk, hogy a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter a törvényben felsoroltakhoz képest más egyeztetési formák bevezetéséről is dönthet. Kérdeném én, hogy melyek lehetnek ezek a más vagy egyéb egyeztetési formák. Illetőleg: mi akadályozta meg önöket abban végtelen nagy hevületükben, hogy legalább példálózó jelleggel, de sokkal inkább taxatív jelleggel felsorolják, hogy melyek ezek? Ezek olyan garanciális elemek, amelyek nélkül, úgy érzem, legalábbis ez a törvényjavaslat félkarú óriás, de még félkarú törpének se merném nevezni. Tehát legyen szíves ezekre a gumifogalmakra, homályos, ködös megfogalmazásokra, tisztelt államtitkár úr, kimerítő választ adni, mert úgy gondolom, úgy gondoljuk itt a Jobbik-frakcióban, hogy ezzel gyakorlatilag lényegét veszítheti a társadalmi részvételről szóló törvény.

Már csak egy költői kérdést hagytam a végére: ha azt a gyakorlatot folytatják, és azt a gondolatmenetet viszik végig, amelyet elkezdtek május 14-e óta, nevezetesen, hogy igazából az ellenzék véleményére sem kíváncsiak - hogy időnként a szocialisták véleménye nem befolyásolja önöket, azt még valahogy meg is értem, de hogy a két másik frakció véleménye abszolút, az esetek egy elenyésző részét leszámítva, nem érdekli őket, sokszor csak pusztán presztízsokokból vagy hiúságból leszavazzák, az már legalábbis nehezebben érthető -, tehát ha az ellenzék javaslatait ilyen csekély, elenyésző arányban fontolják meg, akkor ugyan a társadalmi részvétel vagy társadalmi egyeztetés során érkező véleményeket vajon milyen arányban próbálják majd beépíteni a különböző jogszabályokba? A választ mindenkinek a fantáziájára és a tapasztalataira bízom.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu