DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, az ügy, amiben felszólalok, a társadalom egyik legfontosabb és legégetőbb kérdése. Ezt addig fogom tenni minden alkalommal, amíg valóban el nem éri végre azt a szintet az a joghelyreállítás, amit még mindig csak nyomaiban tapasztalunk. Itt nem lehet személyekre szóló felelősségről beszélni, nem akarok leragadni annál, hogy most miért Papcsák Ferenc távozik, és miért jön helyébe Budai Gyula, ő jobb vagy nem jobb, vagy egyáltalán kik azok a személyek, akik az elszámoltatást végzik. Egy a lényeg, a Jobbik Magyarországért Mozgalom meghirdette programjában a Pongrátz Gergely igazságtételi központ felállítását, ugyanis ha mi megkaptuk volna a választópolgárok bizalmának többségét, akkor első perctől fogva egy olyan intézményrendszert hoztunk volna létre, amely szisztematikusan és következetesen tárja föl és folyamatosan teszi meg azokat a lépéseket, amelyek az elmúlt nyolc év és ráadásul az elmúlt húsz év nemzetellenes bűnei felelőseinek felelősségre vonását eredményezi.

Mi történt eddig? Eddig egy látványos médiatámogatással néhány ügy nyilvánosságra került, sukorói ügy többek között, amely valóban joggal és méltán háborította fel a magyar emberek többségét, akik úgy érezték, hogy ez már végképp megengedhetetlen, hogy a kölcsönösség hiánya nélküli jogviszony, amely Magyarország és Izrael viszonyát jellemzi, csupán azt jelentette volna, hogy izraeli befektetők Magyarországon teljes körű és gátlástalan pozíciószerzést élvezhessenek, ugyanakkor a magyar vállalkozók még csak álmukban sem gondolhatnak arra, hogy Izrael felé gondolkodjanak. Ugyanakkor az igazi áttörések még elmaradtak.

Azt gondolom, hogy Papcsák Ferencnek tényleg valóban nehéz dolga volt, de ugyanakkor azt is látom és érzékelem, hogy nincs elég eszköze, nincs elég befolyása és nincs elég erőforrása arra, hogy ezt az elszámoltatási munkát végrehajtsuk. Mert végül is mi történt? A legrosszabb, ami előfordulhat, az, hogy konzerválódnak az elmúlt húsz évben kialakult tisztességtelen vagyonszerzési viszonyok.

Bárhol járom az országot, és ugyanígy van a frakciótársaim mindegyike, az emberek számára a legbosszantóbb és legvérlázítóbb az, hogy igazából bármi történhet itt az Országházban, bármilyen jogszabályt elfogadhatunk, de ők azt tapasztalják, hogy a helyi zöldbárók, a helyi vörösbárók, a helyi kiskirályok hatalma lényegében töretlen, hiszen ők a földkiosztások során, a rablóprivatizáció során jó időben jó helyen voltak, és azokat a tisztességtelen privatizációs szerződéseket, amelyekkel fillérekért szerezték meg azokat a milliárdos vagyonokat, amelyekkel többek között nemcsak hogy jól éltek lényegében saját zsebükre, hanem még ráadásul vissza is éltek, mert nem voltak képesek betartani például a környezetvédelmi szabályokat, ennek köszönhető többek között a vörösiszap-katasztrófa is - tehát nyilvánvalóvá válik az emberek számára, hogy nem lehet egy igazságon alapuló társadalmat felépíteni egy joghelyreállítás nélkül.

A joghelyreállítást totális mértékben gondoljuk, indulva egyrészt az alkotmányossági vonalról - a Szent Korona-tanon alapuló történeti alkotmányosság helyreállítása -, de a joghelyreállítás másik szintje, hogy az elmúlt húsz év érintetlenül maradt viszonyait nem lehet feltáratlanul és orvosolatlanul hagyni. Tehát igenis, ezek a rablóprivatizációs szerződések felülvizsgálandók, igenis, az elmúlt nyolc év szisztematikus jogsértéseinek a felelőseit felelősségre kell vonni.

Mert mi történt? A 2006 őszi jogsértéseket vizsgáló albizottság, amelynek magam is tagja vagyok, egy nagyon ígéretes munkát végzett, 12 meghallgatás keretében meghallgatta a felelősöket, majd elkészített egy jelentést, ami megdöbbentő módon lényegében félúton megállt. Nem vonta le azokat a következtetéseket, amelyek a felelősségre vonáshoz szükségesek, ezzel ellentétben lényegében egy felmentő megállapítást tesz Gyurcsány Ferenc tekintetében, mégpedig azt mondják a jelentésben, hogy nem volt tisztában a hatáskörével. Sőt mi több, azt is mondják, hogy demokratikusan választott, legitim rendszerről volt szó, amellyel szemben a tiltakozás, az erőszakos ellenállás nem volt lehetséges. Az "erőszak ellen a békességért" szellemben fogadták el azt a bizonyos békeharcos határozatot 2006 szeptemberében a Fidesz-KDNP tagjai is, amely után aztán megindult az a véres erőszak.

Ehhez képest azt látjuk, hogy jogvédőket vonnak most sajtótámadás alá, a mai sajtóban, újságban is azt látjuk, a Magyar Nemzetben a legfontosabb téma, hogy éppen a Budaházy-csoport mit csinált, ki tudja, mit csinált 2-3 évvel ezelőtt. Elhallgatják azt, hogy ilyen tisztességtelen módon folytak és folynak az előzetes letartóztatások. Például Geréb Ágnes ugyanúgy áldozata ennek a tisztességtelen rendszernek, mint amelynek azok is áldozatai voltak, akik ellenállást fejtettek ki az előző rendszerrel szemben.

Tehát összességében a kormány nem hunyhat szemet ezek fölött a jogsértések fölött, és a legitimációja percek alatt (Az elnök csenget.) porba fog hullani, hogyha az igazságtételt nem hajtja végre. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu