TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Első ránézésre ez a törvény egy telivér saláta, amiben minden benne van, ami egymásnak esetleg ellentmondhat. Második ránézésre azonban meg lehet találni benne azt a logikát, amit államtitkár úr expozéjában említett. Azzal szeretném bevezetni mondandómat, hogy ennek a salátának itt most van helye, hiszen jogharmonizációs kötelezettségünk különösen a válságtípusú, válságmegelőző közösségi intézkedésekre helyénvaló. És helyénvaló az igyekezet abban, hogy meg is indokoljuk ezt mindenki számára, nemcsak a magunk számára, hanem azok számára is, akik kíváncsian figyelik, hogy mit cselekszik a magyar parlament és a kormány, hogy elkerülhessünk egy következő válságot.

Ez utóbbi mondatom azonban kritikába vezet át, mert ha valóban azt akarnánk, hogy ezt megtudja nagyon sok ember, akkor megint csak nem kellene a sürgősséggel való tárgyalás, amire már az előző hozzászólásomban is utaltam, a PSZÁF működési feltételeinek tárgyalásakor. Hiszen különösen indokolatlan egy későbbi életbelépés esetében az, hogy most sürgősséggel tárgyalva mondjunk igent egy háromelemű törvényre, amelynek valóban az egyik nagyon hangsúlyos eleme a harmonizációs kötelezettség az európai uniós joganyaggal, a másik eleme néhány, a gyakorlatban meglévő probléma elintézése módosításokkal, és egy harmadik elem, amivel viszonylag sokat szeretnék foglalkozni, a lakástakarék és az ehhez kapcsolódó intézkedések.

Arra szeretnék utalni elsősorban az első nagyobb blokk tárgyalásánál, az Európai Közösség joganyagához való alkalmazkodásnál, hogy nem öncélról van szó. Ebben a tekintetben tehát mind államtitkár úrral, mind pedig Dancsó képviselő úrral egyetértek. Tehát most nem egy valamiféle elvont, számunkra nem megfogható, nem érthető cél teljesítéséről van szó. Arról van szó, hogy hogyan lehet hazánkban is, alkalmazkodva a közösségi felfogáshoz és joganyaghoz, lehetőség szerint meggátolni azt, hogy a pénzintézetek, a pénzügyi közvetítő világ előidézhessen egy hasonló helyzetet, amit megéltünk 2008 végétől 2009-en át egészen mostanáig. A cselekvés tehát indokolt ebben a tekintetben, és indokoltak mindazok az érvek, amelyek felvetik, hogyan lehet a pénzügyi világban is szabályozni azt a tevékenységet, ami válságtípusú jelenségekhez vezetne.

Kicsit az volt az érzésem, hogy az előzőleg tárgyalt napirendnek ez egy másik ága, de a kettő összetartozik. Összetartozik abban az értelemben, hogy amíg egyik oldalról a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét kívánják a törvényalkotók megerősíteni, ki-ki a maga elképzelése szerint, de mindenképpen indokoltan, hiszen szükség van egy olyan állami szervezetre, amelyik figyeli ezt a pénzügyi közvetítő világot, a bank, a pénzintézetek világát, és próbál gátat vetni annak, hogy ezek működése károkat okozzon, a most tárgyalt napirend jó része pedig arra utal, hogy milyen szabályok érvényesüljenek ebben a pénzügyi szférában. Mindenki ismeri azt az itt már elhangzott és nagyon képszerűen leírt folyamatot, amely odavezetett ebben a pénzügyi világban, hogy már senki nem tudta, mi a termék, mi van mögötte, van-e annak valóságos hozama, egyáltalán mit tartalmaz.

Egyetértve szintén képviselőtársammal, ezek a követelésekből értékpapírokká konvertált sajátos pénzügyi termékek abban voltak válság-előidézők, hogy nem volt semmi a másik végükön. Nem volt, aki teljesítsen; nem volt, aki a hitelt és kamatát fizesse. Nem volt, aki valóságos hozamot produkáljon az értékpapír tulajdonosának, mert éppen a túlzott kockázatvállalás, lehet így fogalmazni, felelőtlenség folyományaként eltűnt az értékpapír mögül az a fizetési lehetőség, szándék, hajlandóság, képesség, amely alkalmassá tette volna az Amerikából induló, ilyen típusú eredeti hitelek felvevőit arra, hogy fizessenek. Nos, valóban meg kell akadályozni, hogy az egyébként a pénzügyi világban "innovatívan" létező menedzserek, guruk, mások ilyeneket állítsanak elő; akkor ezekhez valóságosan szükségesek ezek a szabályok.

Tehát egyfelől indokolt az a szabályrendszer, ami arra irányul, hogy ne legyen olyan banki, pénzügyi termék, papír, amiről nem tudjuk, hogy annak mi a valóságos hozama, mi a valóságos háttere. Ehhez pedig szükségesek azok a szabályok, amelyek a tervezetben benne vannak. Másfelől indokolt és szükséges meggátolni a különféle javadalmazások, bónuszok s a többik reményében azt a kockázatvállalást, ami, valljuk be őszintén, sok tekintetben nagyon felelőtlenül, talán a felelősség szóval nem is körbeírhatóan létezett ebben a szférában. Ez a "vállalj kockázatot, nyomj ki hitelt, akkor is, ha ennek bizony üzleti romlás is lehet a vége, hozz be újabb hiteleseket bármilyen akcióval, hiszen akkor te kihelyezted a pénzed", és így tovább, és akkor még nem beszélünk az ennél sokkal kockázatosabb és bonyolultabb banki tranzakciókról.

Ezért tehát a javadalmazásokhoz kötődő szabályozás szintén indokolt, szintén fontos, szintén elfogadásra alkalmas. Mint ahogy elfogadásra lehet ajánlani azokat a technikákat is, amelyek arról szólnak, hogy meg kell őrizni a pénzintézetek stabilitását és biztonságát. Azokat az érveket messze el lehet fogadni, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kell garantálni szabályokkal azt, hogy ezek a pénzintézetek szavatolótőke birtokában, mindenki számára biztonságosan működjenek, és ebben a tekintetben a betétbiztosítás szabályainak megváltoztatása is indokolt.

Összességében tehát azt tudom mondani erről a jogharmonizációs, az EU közösségéhez alkalmazkodó, szabályait átvevő blokkról, hogy messze támogatható, hiszen az állami szabályozás, az állami felügyelet, az állami ellenőrzés mellett szabályokat alkot azokra a pénzintézetekre, amelyeknél ez indokolt és fontos éppen azok védelmében, akik igénybe veszik az ő hiteleiket, szolgáltatásaikat és egyebeiket. Ebben a tekintetben, bár osztva államtitkár úr expozéban kifejtett aggályait, hogy hogyan változhat a pénzintézetek hitelezési hajlandósága, azt gondolom, hogy ezeket a kockázatokat be kell vállalni. El kell vállalni, még akkor is, ha vitám van egyébként azzal a kijelentéssel, hogy majd a hitelezési kedvet a gazdaság pezsdülése fogja hozni. Ezt hosszú távon nem látom kihámozhatónak a kormány jelenlegi gazdaságpolitikájából, de ez egy másik fajta vita.

Az előterjesztés másik része megpróbál elrendezni aktuális problémákat, amelyek felvetődnek a gazdasági működésben. Itt már a saláta indokolt és szükséges logikája részemről is megbicsaklik, mert nem biztos, hogy pont ide tartozók, idevalók, tehát nem biztos, hogy a közhasznú társaságok megszűnése során vagy az átalakulásuk híján a megszűnés szabályozása éppen idetartozna. De ám legyen, gondolom, ez még belefér a mi munkánkba is és a pénzügyi szabályozás logikájába is, hogyha ezeket az apróbb ügyeket el kell rendezni, azokat el kell rendezni, mint ahogy egyébként az olyan innovatív és korszerű technológiák rendszerbe hozását, mint az elektronikus pénz megjelenése.

(12.00)

Ami a tervezetben részünkről vitára ad okot, az a lakáscélú előtakarékosság szabályozása, és nem a szabályozásnak a mikéntje, hanem az összefüggő lakáspolitika megjelenésének a hiánya. Egy vitában azt mondtam, hogy ez a tervezet nem lakáspolitikáról szól, hanem a lakás-előtakarékosság szabályozásáról szól, és ez a szabályozás kedvező mindazok számára, akik tudnak előtakarékoskodni. És ennek a mondatnak mind a két fele fontos, tehát kedvező azok számára, akik tudnak előtakarékoskodni.

Hiszen nyilvánvalóan kedvező mindenki számára az, hogy az eddigi állami támogatást, amely nyolc évig járt, azt tíz évre tolja ki a tervezet, kedvező mindenki számára, hogy összevonhatók a közvetlen hozzátartozók takarékoskodásai és felhasználhatók egyetlen lakásra is, és nyilván kedvező az a lehetőség is, hogy 75 százalékban lehet áthidaló kölcsönt felvenni, igénybe venni ezekből a lakáscélú előtakarékossági összegekből. Tehát ez a része a dolognak kedvező.

Ugyanakkor fel kell említeni azt mint nem elvetendő momentumot, hogy a lakás-előtakarékosság nem mindig lakásvásárlás céljára szolgált, hiszen ismerünk és különösen az önkormányzatokban dolgozó képviselőtársaink ismernek olyan konstrukciókat, amelyben ezt a lakás-előtakarékosságot a lakásokhoz egyébként kötődő infrastruktúra megvalósítására is igénybe lehetett venni, ami, azt gondolom, hogy nem vált éppen a hátrányára ennek a rendszernek.

A vitánk tárgya egyébként az, hogy összességében hogyan működik majd a lakáspolitika, mert a tervezet érvelésekor két érv hangzott el hangsúlyosan. Az egyik hangsúlyos érv az volt, hogy segíteni kell azt az építőipart és pezsdíteni azt az építőipari működést, amely most jelenleg padlón van, nem kevésbé a lakásvásárlási kedv lanyhulásából, és a másik oldalról pedig segíteni kell azt, hogy lehetőség szerint új lakáshoz jussanak nagyon sokan fiatalok, illetve a lakásoknak történjen meg valamilyen minőségi cseréje.

Most ennek a két célnak azért volt a vitákban nagyon érdekes kicsengése, mert már a kiváltó okban sem igen értettünk egyet. Hiszen míg egyfelől látható volt, hogy a lakásépítési kedv és a lakásvásárlási kedv is akkor élénkül meg, amikor a lakásvásárláshoz vagy annak hiteleihez egy nagyon jelentékeny állami támogatás társul, ezt láttuk olyan nagyon torz megoldásokban is, amikor állam által támogatott hitelfelvétel esetében még a személyi jövedelemadóból is le lehetett írni, tehát duplán járt jól az, aki ilyesmiket vett igénybe, és különösen úgy, hogy nem is azért vásárolt lakást, mert neki erre szüksége volt, hanem megvette befektetési céllal - tehát ezeket a torz technikákat azért nem kellene alkalmazni. Másfelől világosan látszik, hogy ha nincs hatékony állami segítség, akkor ez a lakáspiac vagy lakásvásárlási kedv leül, nem működik.

Ezért tehát önmagában a lakás-előtakarékosság ilyen célú módosítása jó, de nem feltétlenül jelenti a megoldást. Tehát ebben a tekintetben mi a magunk részéről számítanánk arra, hogy egyszer egészben lehet majd látni lakáspolitikai megoldásokat az új kormány részéről, és nem pedig részletekben, amely hol a panelprogram továbbvitelének kérdéseiben, hol a lakás-előtakarékosságban, hol meg másban jelenik meg.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem fogom kihasználni a rendelkezésemre álló vezérszónoki időt. Egyfelől azért nem, mert miközben a jogharmonizációs blokkal és a válság elkerülését célzó javaslatokkal, ezek átültetésével a mi véleményünk is találkozik, ezeket támogatásra alkalmasnak tudjuk minősíteni, másfelől pedig én az előtakarékosságra, a lakás-előtakarékosságra vonatkozó érveimet az elmondottakkal kimerítettem, és nyilvánvalóan az általános és a részletes vitában lesz még alkalom ezeket elmondani.

Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu