TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az iménti vita, legkevesebbet mondhatok róla, hogy tanulságos, mert nem költségvetési kérdésen tört ki jellemző módon, nem a költségvetésben foglaltakon, hanem egy képviselő asszony, hadd fogalmazzak én is így, hogyha megengedi nekem, eléggé félreérthető mondatain. De ha költségvetési vita, akkor beszéljünk talán erről!

Én a mondandómban egyetlen dolgot szeretnék majd a kritikám tárgyává tenni, a tárca felelős miniszterének, Matolcsy úrnak azt a kijelentését, hogy a pénzügyi konszolidáció költségvetését mutatta be a kormány.

(14.40)

Szeretnék még egy konkrét területtel is foglalkozni, jelesül az egészségügy költségvetési helyzetével, de mondandómnak valójában az lesz a tárgya, hogy vajon konszolidációt vagy pedig egy jövőtlenség képzetét kelti-e a költségvetés a jelenlegi állapotában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, azért menjünk vissza ennek a költségvetésnek az előkészítésére, nem érdektelen ugyanis ez sem. Meg kell néznünk azt, hogy milyen körülmények között került ez a költségvetés a Ház asztalára. És ha megengedik, egy kicsit menjünk távolabbra a jelenlegi őszi időszaktól, menjünk el egészen odáig, amikor ennek a költségvetésnek a politikai előkészítése megkezdődött - valójában a választások után történt ez. A kormányra kerülő erők akkor részben a közvéleménynek, részben az Unió szervezeteinek azt próbálták meg elmondani, hogy bizony nem muszáj a költségvetési hiányt alacsony szinten, 3 százalék alatt tartani a következő évben.

Azt próbálták elhitetni, hogy lehet ez 6, 7, esetleg 8 százalék is, és ennek is megvolt a maga oka. Megvolt az oka, hiszen a megnövekedett mozgástérnek kellett volna hidat vernie a mértéktelen ígéretek, a kampányban elhangzott és a kampány előtt elhangzott ígérgetés, és a valóság között, másfelől az volt az oka ennek a politikai előkészítésnek, hogy megpróbáljon lehetőség szerint ne szembenézni azokkal a problémákkal, amelyek halmozódnak és halmozódni is fognak az országban, hogyha ez a költségvetés ilyen állapotban marad. A következményeket aztán tudjuk, mert részben a miniszterelnök, azt követően pedig a felelős miniszter jött bevert orral haza, és tette azt a meglepő kijelentést, hogy mindenképpen tartani fogja a kormány a 3 százalékot. Rozgonyi képviselőtársam szólt ennek a vonatkozásairól, én ezt most nem tenném. A 3 százalék azért vált egy kulcsfogalommá, mert ez aztán, ez a szám aztán az, aminek követnie kellett azokat az egészen elképesztő költségvetési műveleteket, amelyeknek az eredményét most itt látjuk az asztalon.

Hozzáteszem, hogy ha a politikai előkészítés - már ha ezt, amit elmondtam, annak lehet nevezni - korai volt, akkor el kell mondani, hogy a szakmai előkészítés meg késői; késői azért, mert mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzati választásokig a kormányzó erők semmit nem akartak kezdeni a költségvetéssel, szakmai munka ebben nem folyt, inkább határidőket módosítottak az adó esetében a benyújtáskor, és láttunk egy olyan fura helyzetet, amikor a Háznak előbb a költségvetés került beterjesztésre, azt követően pedig a költségvetést megalapozó törvények, ami elképesztően logikátlan módon próbál meg itt valamiféle irányt mutatni abban, hogy hogyan tárgyaljunk ezekről az ügyekről.

Tisztelt Ház! Ennek a költségvetésnek Matolcsy úr szerint a konszolidáció az alaptétele - a mi véleményünk szerint pedig a jövőtlenség. Az egy felelőtlen elképzelés, hogy innen-onnan, sumákban előadott járuléknövelésből, einstandolt járulékbefizetésből, rosszul becsült állami nyugdíjba átvonuló emberek vagyonából be lehet tömni olyan lyukat, amely ennek a költségvetésnek, az azzal kapcsolatban lévő adópolitikának és az ezt tükröző társadalompolitikának is része, márpedig annak, hogy egy torz adórendszerért kell ezeket a - hadd fogalmazzak így, magyartalanul - buherálásokat ebben a költségvetésben elvégezni; azért a torz adórendszerért, amely ad a gazdagnak százezreket, és nem ad semmit a kiskeresetűnek. Ez tehát az ok, hogy egyszeri bevételeket keres a kormány, miközben egy folyamatos kiadási struktúrát akar életben tartani és megtartani, lehetőleg úgy, hogy ne változzon semmi.

Ez nem konszolidáció! Ha pénzügyi konszolidációról lenne szó ebben a költségvetésben, amely egy válság után talán indokolt is lenne, akkor nagy valószínűséggel a konszolidációnak szembe kellene néznie a problémákkal, az lenne az igazi konszolidáció, szembe kellene néznie azzal a világgal, amely jelenleg körülöttünk van - erre majd egy kicsit később kitérnék az egészségügy kapcsán. Nos, ha Matolcsy úr úgy gondolja...

Egyébként csak egy kis kitérőt engedjenek meg nekem: a történelemóra keretében, amit tőle kaptunk, három olyan konszolidációs helyzetet ismertetett az országunk életéből, amely együtt járt új pénz bevezetésével, már vártam, hogy mikor jelenti be a forradalmi bankók behozatalát a rendszerünkbe, nos úgy gondolom, hogy konszolidáló lépéseket úgy tenni, hogy közben nem járulékot csökkentek, hanem növelek, hogy közben elveszem azt, ami a másé, hogy közben jövőtlenséget állítok elő azzal, hogy 2013-ban nem tudom, hogy mi lesz, és közben azt állítom, hogy majd addigra kinövekedjük magunkat. Ez a kinövekedjük magunkat egyébként is Matolcsy úrnak egy ilyen, eddig is nagyon jól ismert fantazmagóriája, amely egy nagyobb belső piacú országban bizonyára sikeres lehetne, nálunk, annak idején, amikor ezzel megpróbálkozott, nem volt az. Nos, tehát a költségvetéssel ez az igazi problémánk: 2013-ra előállít egy olyan helyzetet, amit nem lehet kezelni, jövőtlen, nem előrelátó, nem ambiciózus, változatlanul hagy mindent.

Ennek egyébként legpregnánsabb jele az az egészségügy, amellyel kapcsolatban annyi ígéret elhangzott a kórházak konszolidációjától kezdve az orvosok fizetésének a drasztikus, jelentős emeléséig és így tovább, és így tovább. Ebben a költségvetésben, ebben az egészségügyben nem történik semmi, valljuk be. Semmi nem történik, ami lényeges elmozdulást hozna az intézmények világában, semmi nem történik, ami megpróbálná azt a szakmai logikát elfogadtatni, hogy talán jobb az alapellátásban meg a járóbeteg-ellátásban gyógyítani, mint a kórházban, mert a kórház drágább. Nem történik semmi változás abban, hogy vajon háziorvosnak, kórházi gyógyító orvosnak, szakápolónak, másoknak milyenek lesznek a jövedelmi viszonyai - erre nem válasz egyébként az egykulcsos, 16 százalékos adórendszer, különösen az ápoló-gondozó személyzet esetében.

Ebben az egészségügyi költségvetésben, amellyel kapcsolatban annyi ígéret elhangzott, változatlan a világ. És úgy gondolom, hogy ennek a költségvetésnek valójában ez az igazi gondja: változatlanul hagyni mindent, lehetőség szerint nem bántani senkit, és vállalni ezzel mindenfajta kockázatot, amely ebben a költségvetésben megjelenik 2013-ban meg azután is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu