SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy már többször bebizonyítottuk, hogy a kormány számíthat az LMP támogatására, amennyiben a vidékfejlesztési és mezőgazdasági politikáját az élelmiszer-önrendelkezés célját követve, a helyi termelők és a helyi piacok érdekében és az erőforrásokkal való felelős gazdálkodás szellemében folytatja.

Ezeket a célokat a költségvetési törvény mezőgazdasággal foglalkozó fejezetének kissé ugyan szűkszavú indoklásában részben meg is találjuk, aminek alapvetően örülünk. Ugyanakkor az általános vita során LMP-s képviselőtársaim már sokszor el kellett hogy mondják, hogy az önök által a megújulás költségvetésének nevezett anyag nincsen tekintettel a jövő generációk érdekeire, nem látszik belőle az ország fenntartható működésének víziója, és mindez sajnos érvényes a mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést érintő költségvetési számokra is.

Ami tulajdonképpen nem is csoda, hiszen a hazai költségvetés pénzforgalmi alapon kerül összeállításra, az egyes tételek részletes bontása, a mögötte álló szakmapolitikai megfontolás sokszor nem látható. Holott a költségvetési törvény a pénzügyi keretek szabályozásával önmagában determinálja a kormányzat és a közigazgatás szakmapolitikákban képviselhető álláspontját és elvállalható feladatait. A 2011-es költségvetési tervezet sem szakít ezzel a gyakorlattal, így az Országgyűlés lényegében biankó csekket ad az egyes ágazatoknak a szakmai tartalom pontos ismerete nélkül.

A Fidesz az elmúlt években bár többször bírálta ezt a gyakorlatot, most, amikor lehetősége lett volna rá, nem változtatott rajta. Így tulajdonképpen csak találgatni tudunk a szűkszavú indoklás és a költségvetés számai alapján, hogy mi lesz a fő iránya annak az új komplex agrár-vidékfejlesztési és földbirtok-politikai stratégiának, amelyről a kormány többször jelezte, hogy készülőben van, és amelyet egyébként már nagyon várunk.

A fentiekből következik, hogy bár a törvényben szereplő, az indoklásban megtalálható vidékfejlesztési célok általánosságban támogathatóak lennének, a részletes programok, tevékenységek és az azokra tervezett konkrét költségek ismerete nélkül nem látunk garanciát azok teljesülésére. Hiányzik a célok számszerűsítése, a célokhoz rendelt indikátorok, valamint a teljesítéshez kapcsolódó kockázatelemzés, így nem lesz megállapítható - majd utólag sem igazán -, hogy a költségvetésben előirányzott pénzösszegek elköltésének volt-e kézzelfogható eredménye.

Az agráriummal kapcsolatos konkrét költségvetési tételek értékelésekor talán célszerű az európai uniós támogatásokkal kezdeni, hiszen a magyar mezőgazdaság finanszírozásának mintegy felét ezek adják. Azt üdvözöljük, hogy a kormány biztosította a támogatások lehívásához szükséges önrészt, azonban kiemelten fontosnak tartanánk, hogy az Országgyűlésnek a nemzeti önrész biztosításán túl lehetősége legyen a fejlesztési politikák támogatására szolgáló európai uniós források működésének értékelésére, és a következő időszak terveinek megismerésére is. Ehhez megint csak nem érezzük elegendőnek a néhány bekezdésből álló indoklást.

Az európai uniós fejlesztési források elköltésére, a fejlesztési irányokra és konkrét beavatkozásra vonatkozó keretdokumentumok az előző ciklusban nem kaptak az Országgyűléstől felhatalmazást. Az Országgyűlés egyedüli joga, hogy a hazai társfinanszírozáshoz szükséges összegeket megszavazza a programok működéséhez, de azok végrehajtásába érdemben nem lát bele, és nem is szólhat bele. Így a parlament közvetlenül nem tud érdemben beavatkozni a vidékpolitikát nagyrészt meghatározó támogatási rendszerbe.

Ráadásul az európai uniós támogatások közötti arányokból azt látjuk, hogy míg az első és második tengely támogatása jelentős mértékben nőtt a tavalyi értékekhez képest, addig a komplex vidékfejlesztési célokra fordítható harmadik és negyedik tengely alig változott. Ez nincs összhangban a kormány által többször megfogalmazott célokkal, amely szerint a kis családi gazdaságokat, a helyi termelőket támogatja a nagybirtokosokkal szemben. Ezért véleményünk szerint átcsoportosítás lenne szükséges az első két tengelyről a harmadik és negyedik tengelyekre.

A komplex vidékfejlesztés és a vidéken lakó kisközösségek fejlesztése szempontjából nagyon fontosnak tartjuk a tanyafejlesztési program elindulását. De szerintünk több pénzügyi forrást kellene erre allokálni, másrészt nagyon kevésnek látjuk a törvény indoklásában ehhez megfogalmazott konkrétumokat. Jobban örültünk volna, ha megismerhetjük a tanyafejlesztési program részletes terveit, lépéseit, indikátorokkal alátámasztott, elérni kívánt céljait, hiszen ez egy új program, itt még a tavalyi tapasztalatokból sem tudunk kiindulni ennek értékelésekor.

Az indoklásban azt is írják, hogy olyan integrált vidékfejlesztési programot kívánunk megvalósítani, amely elősegíti a minőségi mezőgazdaság kialakulását, és alkalmazkodik a tájak eltérő természeti adottságaihoz. Ez nagyon fontos és nagyon jól hangzik, ugyanakkor ennek egyik első és legfontosabb lépése lehetne a természetes vízjáráshoz igazodó gazdálkodás felélesztése az Alföldön. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése tartalmazott is olyan intézkedéseket, amely az árvízvédelmi vésztározók belsejében tájgazdálkodásra alkalmas vízrendszereket alakított ki. A továbblépés azonban sajnos elmaradt. A gazdák ugyan ezt a vízrendszert megkapták, viszont a minisztérium a tájgazdálkodáshoz szükséges forrásokat nem különítette el, így a gazdálkodók nem vágtak bele a gyakran kockázatosnak tűnő váltásba. Pedig csak annyi kellett volna, hogy az agrár-környezetgazdálkodási keretből erre a célra elkülönítenek egy kis részt. Ez azonban nem történt meg, arra való hivatkozással, hogy nem lehet területi diszkriminációt alkalmazni. Pedig a tájgazdálkodás ilyen módon való elindítása jelentősen felélénkítheti a lokális gazdaságot, és felbecsülhetetlen tapasztalatokat, motivációt adhat, vagyis megalapozhatja egy fenntarthatóbb mezőgazdaság kialakítását. Javasoljuk tehát, hogy az ÚMVP második tengelyéből, aminek kerete idén 22 milliárd forinttal magasabb lesz, mint tavaly, fordítsanak egy kis forrást erre a célra is.

Magyarországra általában úgy gondolunk, mint kivételesen jó termőképességű országra, ahol a mezőgazdasági termeléshez nagyon jók az adottságok. Ez tulajdonképpen így is van, viszont ez csak akkor lesz igaz hosszú távon, ha megőrizzük a legnagyobb kincsünket, a termőtalajt. Talán a kormány képviselői is tisztában vannak azzal, hogy a következő évtizedben nemcsak a fosszilis erőforrások, vagyis a kőolaj elfogyása fenyeget, ezt nevezik a nemzetközi irodalomban "peak oil"-nak, vagyis olajcsúcsnak, hanem világszerte a talajok leromlása, kimerülése és az elsivatagosodás is fenyeget, vagyis a talajcsúcs.

A talaj termőképességének megőrzése csak úgy képzelhető el, ha gyors ütemben átállunk a talajokat kimerítő intenzív, olajfüggő gazdálkodásról egy fenntartható gazdálkodásra. Éppen ezért szeretnénk, ha a kormány hathatósabban védené a talajokat és a termőföldeket. Gátat kell vetni a lakóparkok és bevásárlóközpontok terjeszkedésének, és annak, hogy ilyen építkezések céljára vonjanak ki földeket a művelésből.

Azt viszont nem szabad akadályozni, hogy a művelésből kivont területeket a természetnek adjuk vissza, ezzel is segítve az átállást egy szelídebb gazdálkodásra. Reméljük, hogy a Nemzeti Földalap beindulása egy kicsit ezt a folyamatot is elősegíti majd, bár azt látjuk, hogy ott termőföldvásárlásra nagyon kevés pénzt különítettek el, csak 950 millió forintot. Ráadásul az NFA költségvetését egy jelentős hiánnyal is tervezték, és egyébként ezen kívül pedig nem látunk olyan összegeket, amely ezt a talajvédelmet szolgálná, sőt a földvédelmi járulék betervezett összege a tavalyihoz képest még egy kis mértékben csökkent is.

Sajnos, szintén nem nagyon látható a költségvetés számaiból a hazai termelők, a helyi piacok helyzetbe hozásának szándéka sem.

(10.30)

Bár az indoklásban csak a tanyaprogramban említik ezt egyszer, de mint már említettem, az összesen is kevés pénzből nem tudni, hogy mennyi fordítható majd erre a célra, pedig a helyi termelésű mezőgazdasági termények iránti fokozódó kereslet élénkítheti a helyi vállalkozásokat, javíthatja jövedelmezőségüket, ezáltal erősödhet a lokális gazdaság és így az ország is.

Ennek érdekében az LMP szerint programot kell indítani az alternatív élelmiszerláncok szervezésére, a közvetlen értékesítési csatornák felderítésére, a helyben feldolgozott termékek közvetlen termelői értékesítése érdekében, illetve arra is forrást kell allokálni, hogy felkészülhessünk a speciális fogyasztói réspiacokon történő megjelenésre, és ezekről a fogyasztói piacokról felméréseket készítsünk. Ennek érdekében az LMP módosító javaslatot is nyújtott be, kérem, hogy ebben majd támogassanak minket.

Problémásnak tartjuk, hogy a szőlő- és gyümölcstermesztési ágazatot azzal a céllal akarják támogatni, hogy az kompenzálja az ültetvényekben felhasznált gázolaj jövedéki adóját. Azt gondoljuk, hogy alapelv kellene hogy legyen, hogy a termelésnek magában kell foglalnia a teljes termelési költséget. Érthető, ha támogatni akarjuk a gyümölcstermesztőket, ám ez nem történhet olyan módon, hogy közben a fosszilis energiahasználatot ösztönözzük. Más módot kell találni, ami nem az erőforrás-használatot, hanem a takarékosságot, a nagyobb feldolgozottságot és a több minőségi munkát ösztönzi.

Bár örömmel üdvözöljük az új, génmegőrzési tevékenységet koordináló intézmények létrehozását, szerintünk ez egyáltalán nem indokolja az állami génmegőrzési feladatok finanszírozásának csökkenését. A termesztett növény- és állatfajaink sokfélesége megőrzése érdekében továbbra is fontosnak tartjuk, hogy az állami génmegőrzési feladatokra szánt összeget minimum a tavalyi szinten tartsák, ennek érdekében szintén módosító indítványt nyújtunk be.

És hát meglepőnek találtuk még, hogy bár az idei súlyos időjárási eseményeket követően a kormány többször hangsúlyozta, hogy a kárenyhítési alap felülről nyitott és a gazdálkodók saját hozzájárulásához képest több pénzt fog majd a kormány a kárenyhítési alapba befizetni, a jelenlegi költségvetésben azonban ezen ígéretek ellenére a gazdák által befizetett 2 milliárd forint mellett csupán 2 milliárd állami támogatás szerepel. Tekintettel a gazdálkodókat ért súlyos veszteségekre és a kormány ez irányú ígéreteire, mi a támogatás mértékét legalább a duplájára javasoljuk növelni.

Összességében tehát azt kell hogy mondjuk, hogy a költségvetés mezőgazdasági részének indoklásában megfogalmazott célok és a költségvetésből kirajzolódó számok nincsenek teljes összhangban. A célokkal - mint már mondtam - részben egyetértünk, de sajnos a számokból azt látjuk, hogy a kormány még mindig csupán gazdasági ágazatként és nem igazán a fenntartható tájhasználat és természetközeli életmód letéteményeseként tekint a mezőgazdaságra, illetve a földből élőkre. Mindenesetre reméljük, hogy a hamarosan megszülető agrárstratégia képes lesz gyökeresen és a konkrét támogatási számokban is tükröződően változtatni ezen a hozzáálláson.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu