DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Helyeselhető az, hogy a kormány akceptálta az Alkotmánybíróság hat évvel ezelőtt hozott határozatát, miszerint ezeket a megalapozónak vagy salátatörvénynek nevezett előterjesztéseket nem lehet a költségvetési törvényjavaslattal együtt tárgyalni, hiszen elveszi az időt, energiát, figyelmet magától a költségvetési törvénytől, ami itt az Országgyűlés alapvető feladata, hogy ezt megalkossa. Egyébként ilyen gyakorlat más országokban is van, a német költségvetési alaptörvény is kimondja ezt a tilalmat, hogy tudniillik tilos a költségvetési törvénybe más törvényeket belecsomagolni.

Most viszont azt gondolom, hogy tartalmilag sajnos nem sok minden változott, mert ugyanúgy az időt veszik el ezek a megalapozó törvények magától a költségvetési vitától. Tehát formailag kettéválik a kérdés, folyik a költségvetési vita, és most beleesik ennek a vitának a folyamába egy másik problémakör, ennek a bizonyos 49 törvénynek - én nem számoltam, Tukacs képviselőtársam megszámolta - a vitája. Tehát azt kell sajnos mondanom, hogy a költségvetési vita rovására megy.

Én azt vitatom Hargitai képviselőtársammal szemben, hogy minden változtatás, amit ez a 49 törvény itt illusztrál, mindegyik valamiféle technikai oknál fogva kötődik a költségvetési törvényjavaslathoz, és mintegy feltétele annak, hogy az minél jobb legyen. Vannak ebben a salátában olyan elemek, amelyeket most nem feltétlenül kellene tárgyalni - majd fogok erre példát mondani -, ami szerintem egy fontos probléma, de fölösleges most, a költségvetési vita időszakában ezzel az időt és a figyelmünket tölteni, annál inkább, mert kevés az időnk.

(20.50)

Egyetértek Tukacs képviselőtársam ezen gondolataival, hogy az OECD 3 hónapnyi időt javasol általában egy költségvetési vitára. Ha megszámoljuk, hogy nekünk erre mennyi időnk van - jó, tudom, választási év van -, október 30-án került a törvényjavaslat a parlament elé, november 15-én kezdtük el tárgyalni. Most éppen úgymond szünet van, mert hiszen nem ezzel foglalkozunk direkt módon, tehát nagyon kevés az időnk. Éppen ezért fontos, hogy csak azok a kiegészítő vagy megalapozó módosító javaslatok kerüljenek ide, amelyek feltétlenül szükségesek a költségvetési törvény minél alaposabbá tételéhez.

Én abban a hitben, reményben foglalkoztam a költségvetési vita kapcsán a kérdésekkel, hogy valóban a költségvetésről fog szólni a parlamenti vita, és azokat a szempontokat fogjuk mérlegelni közösen, hogy melyek azok a kiadások, amelyekre feltétlenül sort kell keríteni, mert hiszen olyan közszükségleteket finanszíroznak, amelyek nem lehetnek vitásak. Mint például a nyugdíjkiadások, mint például a hitelkamatok, jóllehet a hitelkamatok ügyében a Jobbik gazdaságpolitikája mást mond, mint amit a kormányzati gazdaságpolitika képvisel, de a jelenlegi uralkodó álláspont szerint a kamatokat fizetni kell. Ezek tehát nem halasztható kiadások. Ezekről nagyon sok vitát nem nagyon lehet folytatni.

Vannak azonban olyan államcélok, olyan közszükségletek, amelyeket jó lenne finanszírozni, ha lenne hozzá elegendő pénzünk. Mondjuk, az élsportra fordítandó kiadásokat lehetne ezek között említeni, és számos olyan kiadás van, amik nem világos célokat takarnak, ezért nem lenne szabad ezekre kiadásokat fordítani. Hogy melyek ezek? Ezek akkor kerülhetnének látókörünkbe, ha lenne egy sokkal részletesebb költségvetés annál, mint amit kaptunk.

Ez nekem a vesszőparipám, és lehet, hogy sokan már unják, hogy nem először teszem ezt szóvá, de szóvá fogom tenni, mert ez olyan fontos költségvetési elv és gyakorlat, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és sajnos ez a költségvetés, ami előttünk fekszik, ebből a szempontból visszalépés a korábbi költségvetésekhez képest.

Az a bizottság, amelyiket van szerencsém vezetni, tárgyalta az Országgyűlés, tehát e Ház költségvetési javaslatát, és az első körben a gazdasági főigazgató úrtól kapott előterjesztést én nem tartottam elég részletesnek ahhoz, hogy foglalkozzon a bizottság ezzel. Kérésemre nagyon készségesen kiegészítette a javaslatát, és olyan tételeket is bemutatott a bizottságnak, amelyből sokkal nagyobb rálátásunk nyílt az Országgyűlés Hivatalának tevékenységére és kiadásaira.

Nem fogom felsorolni mindazokat a tételeket, amikből áll a hivatal kiadási struktúrája, csak példaként mondom: gépjármű-üzemeltetéstől kezdve a kommunikációs és informatikai rendszer működtetése, amivel éppen gondok voltak ma is, postaköltségek, könyvtári állomány gyarapítása, Országgyűlési Napló, jegyzőkönyvek készítése, parkolási díjak, egészségügyi ellátás, nem utolsósorban a képviselőcsoportok működési kerete. Tehát egy viszonylag jól áttekinthető, részletes költségvetést kaptunk, amit a költségvetési bizottság egyhangúlag támogatott.

Utána mi történt? Csodák csodájára ezeket az információkat kihagyta a kormány a fejezeti indokolások közül, pedig én azt reméltem naiv módon, hogy inspirálni fogja az előterjesztő pénzügyi kormányzatot az, hogy ilyen részletes költségvetést készített az Országgyűlés Hivatalában a gazdasági főigazgató, ezzel szemben kihagyták, és tulajdonképpen alig hoztak ebből vissza valamit. Olyannyira nem hoztak vissza, hogy az Országgyűlés Hivatalának az engedélyezett létszáma - nem tudni, ki engedélyezte - 1239 fő, és tessék azt elképzelni, hogy úgy jön ki ez a szám - utánaszámoltam -, hogy ebben benne vagyunk mi is. Mi, parlamenti képviselők tokkal-vonóval össze vagyunk adva munkatársakkal; 2 fő Európai Parlamentben működő, frakció munkáját segítő szakértő és a hivatal engedélyezett létszáma együttesen teszi ki az 1239 főt. Én, kérem szépen, még ilyen költségvetést nem láttam, ahol az országgyűlési képviselőket ugyanúgy összerakják egy nagy létszámkupacba! Nem mintha valami magasabb rendűnek tartanám magunkat a személyzethez képest, de valamiféle szeletelést, valamiféle értelmes csoportosítást, valamiféle strukturálást, azt gondolom, elvárhatnánk a létszámtervezéssel kapcsolatban.

Az a probléma, kedves képviselőtársaim, hogy ez a sok megalapozó törvény arra mutat, hogy nem jók a törvényeink. Az, hogy 49 törvényt kell módosítani, arra utal, hogy a mennyiségi szemlélet dominál a törvényalkotásban, valóságos törvénygyárként működik ez az Országgyűlés, és nem marad elegendő idő a törvények kihordására, kiérlelésére, szakértőkkel való konzultációra, érdekegyeztetésre, ellenőrzésre.

Sok törvényünk van, és ezek nem elég megalapozottak. Azért kell aztán évente mindig több tucatnyi törvényt újra és újra idehozni, amit nagyon nehéz feldolgozni. Engedjék meg, hogy egy élményemet megosszam önökkel! Amikor szerencsém volt angol szakértőkkel dolgozni egy ikerkooperáció keretén belül, akkor ők azt mondták, hogy nekünk, angoloknak kevés törvényünk van, de mi azokat betartjuk, komolyan vesszük. Az angolszász felfogás egy pragmatikus, gyakorlatból induló, és induktív módon alkotja meg a társadalmi szabályokat, nem annyira jogi normákat, mint inkább szakmai sztenderdeket, szakmai szabályokat használ, de mi, angolok komolyan vesszük a törvényeinket. Nem sok van belőlük, stabilak, hosszú-hosszú évekre szólnak, de a kontinentális jog viszont fordítva működik: a németeknek is sok törvényük van, sok jogszabályuk van, ők meg betartják ezeket a szabályokat.

Ti, magyarok meg olyanok vagytok - mondták -, hogy sok szabályotok van, sok törvényetek van, és nem tartjátok be. Nem érdekes, ha megvan a törvény, akkor már majdcsak lesz valahogy! Valahogy ezt a slamposságot érzékelem a magunk háza táján a törvényalkotásunkban, ezért nagyon fontos, hogy megalapozott törvényeket hozzunk, ahhoz meg idő kell. Az időzavar itt nagyon fontos tényező.

Megnéztem a parlament honlapján: az új parlament megalakulása óta 27 új törvényt és 65 törvénymódosítást produkált. Összesen - beleértve az országgyűlési határozatokat is - 187 döntést hozott. Ez egy rettenetesen nagy szám. Szinte törvényszerű, hogy ekkora mennyiség mellett a minőség látja a kárát, és Németh László után szabadon hadd mondjam, hogy a minőség forradalmára is szükség lenne, nem csak a fülkeforradalomra. Ez a minőség a törvényhozásunkban egyelőre még nem látszik.

Tisztelt Országgyűlés! A csomag, a salátatörvény-csomag két legjelentősebb törvénye számomra vagy számunkra az Ötv., a helyi önkormányzatokról szóló törvény és az államháztartási törvény, amit már Hargitai képviselőtársam említett. Mind a két törvény elég szakállas.

Az Ötv. 1990-ben készült, az akkori új Országgyűlés első kétharmados törvénye volt. Talán ennek is köszönheti, hogy húsz év alatt nem sok módosítást hajtottak rajta végre, merthogy kétharmados törvény, ezzel szemben az államháztartási törvény nagyon sokszor módosult, és szinte áttekinthetetlen.

Önök között sok jogi végzettségű képviselőtársam van, akik jobban érzékelik ezt, hogy amikor egy törvénybe belekerülnek a perek, a 24/A., 24/B., aztán az "A" után az a), b), c) és így tovább, ott már gondok vannak.

(21.00)

Azt a törvényt már le kellene cserélni, áttekinthetővé kellene tenni, mert sajnos nem az. Az államháztartási törvényünket ki kellene cserélni. Ebben a szakma egyetért. Szakmailag én még nem találkoztam az utóbbi öt esztendőben olyan szakértővel, legyen az kormánytisztviselő, legyen az kutató vagy gyakorló hivatalnok, aki nem értett volna azzal egyet, hogy ezt a törvényt ki kellene cserélni, mert áttekinthetetlen. Az a módosítás, ami erre vonatkozik, nem javítja, és nem válik a hasznára az Áht.-nak.

Egy fontos példát hadd mondjak; megjelenik a XIII. fejezetében, véletlenül a XIII. fejezetben az államháztartási kontrollok című fejezet. Kedves Képviselőtársaim! Tegyük a kezünket a szívünkre: egyértelmű ez a kifejezés, hogy mi a csoda ez? - államháztartási kontrollok. Amikor az angolszász terminológia bezúdult az országba húsz évvel ezelőtt, akkor itt igencsak nagy keveredések voltak a kontroll meg az audit, meg a többi angol kifejezés között, és valahogy ez a kontrollok kifejezés benne maradt a szakmai terminológiában. Miért nem használunk magyar kifejezéseket? Ez egy irányítási rendszer, ez az internal control systemnek egy mechanikus fordítása. Messze egyetértek, és nagyon örülök a köztársasági elnök úr azon törekvésének, ami szerint vigyázzunk a nyelvünkre. (Derültség. - Vágó Gábor felnevet.) Vigyázzunk a nyelvünkre, és lehetőleg ne használjunk idegen szavakat, amikor nem kell. Ráadásul nem is egyértelmű, és nem is érthető, nem is világos mindenki számára, hogy miről van itt szó.

A belső irányítási rendszer ilyen részletes szabályozására nincs szükség törvényben. Ezt nyugodtan lehetne alacsonyabb rendű jogszabályban is elrendezni, akár kormányrendeletben vagy pénzügyi - mondanám, hogy pénzügyminiszteri rendelet, de nincs már pénzügyminiszter sajnos -, tehát miniszteri rendeletben, illetve ha haladunk tovább ezen az angolszász úton a pénzügyi szabályozást illetően, akkor szakmai szabályokban, sztenderdekben is lehetne ezt szabályozni úgy, ahogy a könyvvizsgálói kamarának is az audit szakmai szabályai nem jogszabályokban, hanem sztenderdekben vannak rögzítve.

Tehát ezt a blokkot, azt gondolom, tisztelettel javaslom a pénzügyi kormányzatnak, vegye ki ebből az államháztartási törvénycsomagból. Semmi sem indokolja, hogy ezt éppen most kell a helyére tenni. Nem jó ez úgy, ahogy van. Szakmailag nem volt kihordva ez a XIII. fejezet, ezek az államháztartási kontrollok, ráadásul olyan megoldásokat javasol az előterjesztő, hogy a felügyelő szervnek kell minősíteni ezeknek a működését, be kell arról számolni.

Ha ilyen kontrollokról beszélünk, akkor vegyük tudomásul, hogy az angolszászoknál ez a pénzügyi beszámolóhoz tartozó jelentés, amikor beszámol a gazdálkodó szervezet, a költségvetési szerv arról, hogy milyen eljárásokat, módszereket, technikákat, utasításokat, belső szabályokat használ annak érdekében, hogy a szervezet minél korrektebb módon működjék és minél gazdaságosabban működjék, ezt is a külső független ellenőr minősíti éppen úgy, mint a pénzügyi beszámolót. Tehát nem ez a hagyományos hierarchia, hogy a felügyeleti szerv - ez egy szakmai kérdés. Mondhatnék olyan példákat többet is arra, hogy ez nem egy kiérlelt része az államháztartási törvény módosításának, és nem is indokolja semmi sem, hogy ezt most a költségvetési vita kapcsán kell nekünk a helyére tenni. Kell egy új államháztartási törvény, 18 év után erre megérett az idő. (Babák Mihály: Egy pici türelmet!)

És a másik vesszőparipámat is hadd említsem meg: egy tisztességes államszámviteli törvény kellene, pontosabban nem tisztességes, mert semmilyen sincs, hanem államszámviteli törvény kellene, ami többek között ezeket a szabályokat, hogy hogyan kell a költségvetést készíteni, mikre kell tekintettel lenni, milyen részletesen kell ezt elkészíteni, ezeket tartalmazza.

Mert van itt némi turpisság ebben az előterjesztett csomagban. Egyet hadd mondjak, kedves képviselőtársaim: a hatályban levő államháztartási törvény 24. §-a többek között azzal zárul, hogy be kell mutatni, mármint a költségvetésben be kell mutatni a költségvetési létszámkeretet, a választott tisztségviselőket és a foglalkoztatottakat külön-külön. Ez van ma még a hatályban levő államháztartási törvényben, és mit tesz isten, ezt szépen lefelejtette az előterjesztő a javaslatában, abban ez már nincs benne.

Tehát ezt már nem ismétli meg, hanem helyette behoz egy új bekezdést, amiben a következőt mondja: a költségvetési törvény elfogadását követően kincstári költségvetés kiadásával állapítja meg kormányrendelet közgazdasági tartalom szerint a kiadásokat. Ez nem más, mint a parlament költségvetési jogának az elvonása, a végrehajtó hatalom a parlamenttől elvonja, magához vonja a költségvetési jogot, és ő állapítja meg azt, hogy mire költik a közpénzeket.

Ez lehet, hogy a kormányoldali többséget nem zavarja, annál inkább zavarja az ellenzéki oldalt, jelesül a Jobbik-frakció tagjait, hiszen olyan információktól fosztja meg ezzel a javaslattal is a kormány a parlamentet, amely információk nélkül rendkívül nehéz és szinte lehetetlen jó költségvetést készíteni.

Tehát azt gondolom, hogy azt lehet javasolni a pénzügyi kormányzatnak, hogy tekintse át ezt a salátatörvényt, és csak azokat a módosításokat hagyja benne, amik tényleg technikai jellegűek, tényleg definíciók, amikre valóban szükség van, és azokat, amikkel csak az áttekinthetőséget nehezíti, azokat hagyja ebből ki, mert így nem lesz sosem vége ennek a salátatörvénykezésnek.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu