DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annak idején, nagyjából a választási kampány alatt az LMP hívta föl a közvélemény figyelmét arra, hogy meglehetősen érdekes módon az előző kormány kiszervezte a választási adatokat egy bizonyos IDOM Zrt.-hez, aminek volt egy alvállalkozója, egy ÉBSZK Kft., aminek egy külföldi állampolgár figyelt a tulajdonosi körében, akiről nem igazán tudtuk sem azt, hogy kicsoda valójában - egy marokkói illetőségű ember vásárolta meg tudniillik ezt a céget -, és azt sem tudtuk, hogy például a kellő nemzetbiztonsági átvilágításon átesett-e.

Ez a botrány hívta föl a figyelmet arra, hogy komoly veszélybe kerül nem pusztán az állam működése, hanem a polgárok információs szabadsága, információs önrendelkezési joga akkor, hogyha engedve az elmúlt években divattá lett kiszervezéseknek, külsős vállalkozások kapják meg az államtól az adatfeldolgozói jogosítványt. Igen, mi is azt gondoljuk, hogy tarthatatlan helyzet, hogy kifejezetten állami feladatokat nem a megfelelő miniszteriális hatósági szervek látnak el, hanem erre különböző magánjogi szerződéseket kötnek, ezeket kiszervezik. Különösen tarthatatlan, sőt alkotmányosan aggályos helyzetet idéz az elő, hogyha az állampolgárok adataival ellenőrizhetetlen, a megfelelő referenciákkal sok esetben nem is rendelkező magáncégek rendelkezhetnek.

Éppen ezért alapvetően a törvényjavaslat célját üdvözöljük. Önmagában azt a célt, hogy ne folytatódjon az a gyakorlat, amikor az állam a saját polgárainak az adatait különféle, úgymond hatékonysági, üzleti megfontolásokból mindenféle rejtélyes eredetű magáncégeknek adja, adott esetben külföldi tulajdonú cégeknek szervezi ki, és térül-fordul az ember, azon veszi észre magát, hogy komplett lakossági nyilvántartás valahol a Szaharában rejtőzködik egy szerveren, na ezt a gyakorlatot valóban meg kell szüntetni.

(16.40)

Ugyanakkor szeretném azért felhívni a figyelmet arra, hogy ez a törvény bizonyos veszélyeket magában hordoz. Nem szeretnék itt ördögöt festeni a falra, hiszen elvileg a hatályos adatvédelmi törvény, illetve az elektronikus közszolgáltatásokra vonatkozó törvényi szabályozás rendezi azt, hogy a különböző hatóságok célhoz kötötten kötelesek eljárni az adatkezelés során, rendezi a személyiségprofil készítésének tilalmát, de lássunk világosan: ha és amennyiben egyetlen cég kap arra jogosítványt a kormánytól, adott esetben a fejlesztési tárcától, hogy egy ilyen központi nemzeti adatvagyon-kezelői funkciót ellásson, akkor tulajdonképpen a technikai lehetősége adott lesz annak, hogy egyetlen kéz integrálja az összes, az állam kezelésében lévő adatot rólunk, állampolgárokról.

Ez a lehetőség nagyon durván megvalósítja azt a rémképzetet, ami egyébként az 1991-es, úgynevezett személyi számos alkotmánybírósági határozatban lerajzolásra került, tehát hogy annak idején pontosan azért semmisítette meg az Alkotmánybíróság a személyi szám kötelező használatát - nem a személyi szám önmagában alkotmányellenes -, merthogy egy jogállamhoz nem illik egy olyan orwelli állapot, amikor egyetlen szem lát mindent, akár csak lát minden kapcsolatot, amikor mi akár támogató szervezetekkel, egészségbiztosítással, közkönyvtárakkal és a többi, és a többi, kapcsolatra lépünk. Hangsúlyozom, hogy elvileg az egyéb törvények kimondják az ilyen összekapcsolásoknak, a személyiségprofil-készítésnek a tilalmát, ugyanakkor arra szeretném kérni a tisztelt államtitkár urat, illetve a kormányt, hogy azért gondolkodjanak el olyan jobbító, javító módosító javaslatok befogadásán, amelyek világossá teszik egyrészt azt, hogy az adatvédelmi törvénynek mint egy általános információs kerettörvénynek az alapelvei, tehát a célhoz kötöttség elve ebben az adatfeldolgozási folyamatban is érvényesek.

Hogy egy konkrét példával megvilágítsam, mire gondolok: ha és amennyiben, mondjuk, az ÁNTSZ-től kap egy meghatalmazást ez a központi adatfeldolgozó egy művelet végrehajtására, akkor az ÁNTSZ-től kifejezetten erre a célra nyert adatokat nem kapcsolhatja össze, mondjuk, az Államkincstártól megint csak adatfeldolgozási céllal kapott személyes adatokkal, kivéve, ha erre törvény kifejezett felhatalmazást ad a kör és a cél pontos meghatározásával. Fontos ezt megerősíteni, és én azt gondolom, hogy azt is fontos megerősíteni ebben a törvényben, hogy az adatkezelő minden egyes esetben felel az adatfeldolgozó tevékenységéért, az adatkezelő felel azért, hogy az adatfeldolgozó minden egyes esetben a törvényes felhatalmazás alapján, a célhoz kötöttség elvét megtartva járjon el.

Azért szeretném tisztelettel kérni a kormányt arra, hogy ezeket a típusú módosító javaslatokat támogassa, fogadja be - és nem gondolom, hogy itt magyar jelenségről van szó -, mert pontosan akkor, amikor az emberekben ma már okkal van bizalmatlanság, egész egyszerűen a technológia robbanásszerű fejlődése miatt van ez a bizalmatlanság azzal kapcsolatban, hogy ki, milyen eszközzel, milyen adatokat tud meg rólunk, ki hogyan tud ennek kapcsán behatolni a magánéletünkbe, éppen ezért szerintem egész egyszerűen egy bizalmi minimum, hogy nagyon világossá tegye az előterjesztő ebben a törvényjavaslatban azt, hogy semmiféle olyan szándék nincsen ezzel a törvényjavaslattal, ami valamiféle orwelli állapotot kívánna megvalósítani, és erősítse meg az adatvédelmi törvény általános alapelveinek érvényességét ebben a törvényjavaslatban. Ha úgy tetszik, ez egyben egy kritika is, mert egyébként amikor érintkező területeket szabályoz a jogalkotó, akkor illik is a kapcsolódó és általános jellegű törvényre ilyen emlékeztetőszerűen utalni.

Ehhez képest talán kisebb jelentőségű az a kritikám, hogy eléggé hasonló tárgykörben, hasonló szabályozási tárgyban már született egy törvény néhány évvel ezelőtt, ez a 2007. évi CI. törvény, ami a döntést megalapozó adatokról szól. Ezt azért említem meg, mert ha valaki megnézi, hogy ennek a törvényjavaslatnak mi a tárgya, az egy dolog, hogy személyes adatok feldolgozásra kerülnek, és nyilvánvaló, hogy az állampolgárokban, joggal, inkább ezeknek a kezelése kelt izgalmat, na de a meghatározása, az 1. § (1) pontja közérdekből nyilvános adatokat is tartalmaz. Ezen a ponton érintkezik ezzel a 2007. évi CI. törvénnyel, amivel kapcsolatban annak idején az akkori kormányt azért bírálták civil szervezetek, mert úgy született meg ez a döntést megalapozó adatokról, adatösszességről szóló törvény, hogy nem biztosítottak kellő hozzáférést a különböző állampolgári közösségek számára. Márpedig ahhoz, hogy a különböző állampolgári szervezetek, az egyes állampolgárok, a sajtó megalapozottan vehessen részt a különböző közpolitikai vitákban, lehetővé kell azt tenni, hogy azok az anonimizált, tehát személyességüket elveszített adatok, amik a döntések megalapozását szolgálják, bármikor, bárki számára lekérhetők, hozzáférhetőek legyenek - legyenek akár pártok, frakciók, de akár társadalmi szervezetek is -, amikor a saját maguk álláspontját meg kívánják alapozni.

Eleve szerencsésebb lett volna, ha ennek a 2007. évi CI. törvénynek a bővítményeként készül el ez a törvényjavaslat; ez nem történt meg sajnos. Szeretném arra kérni a kormányzatot, gondolkodjanak el azzal kapcsolatban, hogy azokat az aggályokat, amik egyébként még a Gyurcsány-kormány által előterjesztett törvény kapcsán megfogalmazódtak, hogy a döntést megalapozó adatokhoz szabadon hozzáférhessenek a különböző civil szervezetek, állampolgári közösségek, ezt orvosolja, egyebekben pedig az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán világossá tegye, hogy az adatvédelmi törvényben foglalt alapvető jogelveket természetesen követni fogja a jogalkalmazó az előttünk fekvő törvényjavaslat alkalmazása során is.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu