VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerre fekszik most az asztalon - hiszen nyitva van jelenleg - a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvénycsomag is, még ennek sem zárult le a vitája a tisztelt Házban, illetve a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvénymódosításról pedig aktuálisan tárgyalunk. Én azonban még mindig nem látom eléggé tisztán - és ezzel nem vagyunk egyedül, hiszen gazdasági szakújságírók egész sora jelzi - azt, hogy a kormányzat gazdaságfejlesztési elképzelései meglehetősen zavarosnak mondhatóak. Egész egyszerűen nem látunk egy tiszta irányt arra, hogy hogyan képzeli el serkenteni a magyar hitel- és tőkefinanszírozást a magyar kormány, nem látjuk azokat a pénzügyi eszközöket, garanciákat megjelenni, amelyek megnyugtatóan hatnának nemcsak ránk, hanem a befektetőkre, a piacokra is. Ezekben tehát egyelőre tétovaságot, határozatlanságot látok.

És amíg a két gazdasági minisztérium rendszeres hatásköri villongásokat folytat egymással - csak emlékeztetnék, amire már fölhívtam korábban is a figyelmet, hogy nemrég került át az egyik minisztériumtól a másikhoz kompletten az energetika kérdése, közel 1000 milliárd forintos csomag, mindez már fél évvel a választások megnyerése után - egyre több a kérdés, amit föl kell hogy tegyünk, tisztelt képviselőtársaim, a kormány felé, illetve amelyet meg kell hogy fogalmazzunk itt.

Miről is van itt szó? Először is látnunk kell azt, hogy a magyar kis- és középvállalkozások, akiken ez a törvényjavaslat megpróbál segíteni, jelenleg jelentős kamatfelárral, kockázati kamatfelárral jutnak hitelhez a nyugati versenytársaikhoz képest, azaz egy Magyarországon letelepedett kis- és középvállalkozás jelentősen rosszabb feltételek mellet kap hitelt, ha egyáltalán kap hitelt, mint egy nyugat-európai versenytárs, azonos üzemméret, azonos technológia, azonos szervezettség mellett. Ez már olyan mérvű versenyhátrányt okoz a magyar kis- és középvállalkozónak, amelyet pusztán szorgalmas munkával, megfelelő szervezéssel nagyon-nagyon nehéz, sőt gyakran lehetetlen is áthidalni.

(15.50)

Ezért lenne különösen fontos az, hogy amikor az MFB belép a bankpiacra, akkor maga is alkalmazzon olyan pénzügytechnikai eszközöket, amelyekkel serkentően hathat a bankpiacra, amivel akár konkurenciája lehet a piaci alapokon működő bankok részére, és ami meglehetősen kemény feltételeket támaszt ezen a piacon. Ugyanis ha a magyar konkurencia, egy magyar egységes, aktív vállalkozó államot képviselő Fejlesztési Bank nem jelenik meg a piacon, akkor ez egy olyan kérdés, amit a piac maga ugyanúgy nem fog megoldani, mint például a szabályozás kérdését a pénzügyi piacokon, akkor egész egyszerűen Magyarországra nem fog eljutni a hitel, a magyar vállalkozások tovább fognak halódni, és erre a kérdésre egészen egyszerűen nem lesz később sem megoldás.

Szorgalmaztuk azt, amire a jelenlegi törvény, ez az MFB-törvény, illetve a PSZÁF-ról szóló törvény is lehetőséget nyújtana, hogy a mikro- és makroprudenciális felügyeleti eljárásokat lehetőség szerint próbáljuk egységesíteni, összhangba hozni, és ezek révén monitorozzuk azt, hogy a tőkével, kellő tőkeerővel rendelkező kereskedelmi bankok miért hitelezik annyira drágán a magyar kis- és középvállalkozásokat. Hiszen jelenleg azt látjuk, hogy jelentősen nagyobb a kamatmarzsa annak a hitelnek, amit kénytelen itt a magyar kisvállalkozó fölvenni magyarországi körülmények között, esetleg ugyanúgy magyarországi székhellyel működik egy másik vállalkozás, ami egyébként nyugati tulajdonú, ő pedig fölveszi a saját anyavállalatától a hitelt sokkal kedvezőbb feltételek mellett. Ez már önmagában is egy disszonáns helyzetet teremt, és a magyar vállalkozás jelentős versenyhátrányát hozza.

Különösen érdekes az, hogy az Európai Unió akkor támogat bizonyos hitelkonstrukciókat, ilyenek például a válságkezelés céljára fordítandó hitelek - ne felejtsük el egyébként, kedves képviselőtársaim, azt, hogy az MFB egyik feladata az lesz, hogy az anyagilag gondba került magyar nagyvállalatokat kihúzza a csávából, ilyen lehet akár a Malév is -, az Európai Unió ezeket a hiteleket akkor fogja elfogadni és akkor engedi folyósítani, ha nem állami támogatásnak tűnik, hanem egy életképes, megalapozott, a piaci viszonyokat tükröző üzleti tervnek képezi a részét, és ennek alapján kerül folyósításra a hitel. Máshogy ugyanis nem fog menni, vagy hogyha fog menni, akkor csak átmenetileg, hiszen a későbbiek folyamán ezt a hitelt vissza kell fizetni; ezt egyébként már több esetben is kilátásba helyezték.

Nagyon fontos látnunk azt, hogy az MFB-törvényben megjelenő kockázatitőke-alapokban való részvétel miért fontos, illetve milyen irányba kellene elvinni e téren a szabályozást. Tisztelt Képviselőtársaim! Kis ország vagyunk, jellemzően kis üzemméretű gazdasági szereplőkkel, ezeknek a kis üzemméretű gazdasági szereplőknek egészen egyszerűen az üzemmérete korlátozza azt, hogy hozzájutnak-e kockázati tőkéhez, vagy sem. Nagyon sokszor olyan kockázatitőke-társaságok, akik sikeres befektetéseket hajtanak végre a világban és számos sikeres projektet menedzselnek, Magyarországra egész egyszerűen azért nem jönnek, mert a menedzsment költségei és a várható nyereség túl magas a cég üzemméretéhez képest. Ez tehát ismét egy olyan gát, amit hogyha állami segédlettel nem sikerül átugrani és nem sikerül ezen a problémán túl lenni, akkor a piac, pusztán piaci viszonyok mellett, állami beavatkozás nélkül egészen Magyarországon nem fogja ezt a kérdést megoldani. Meg fogja oldani természetesen nemzetközi méretekben, de ennek nem lesz más a megoldása, mint hogy egy idegen állambeli cég jut a magyar vállalkozással szemben versenyelőnyhöz. Egyszerűen arra kell gondolni, hogy vannak bizonyos kockázatitőke-társaságoknál előírt hozamok, amelyeket az üzleti terv alapján kalkulálhatónak, számíthatónak vélnek, ezeket kellene elérni, és megfelelő mennyiségű tőkét kell hogy befektessenek. Ha a magyar kisvállalkozás üzemmérete ez alatt marad, akkor egész egyszerűen nem lesz ebből az egész projektből semmi.

Nagyon fontos látnunk azt, hogy ha a kormányzat komolyan gondolja a több ízben is megfogalmazott, nagyon ambiciózus módon megfogalmazott fejlesztési terveket, azt, hogy Magyarországon tudásalapú társadalmat építünk, és meglehetősen magasra fejlesztjük Magyarországon az innovációs kultúrát és teljesítményt, akkor bizony ehhez meglehetősen nagy tőkeigényű és igen kockázatos projektek sikeres menedzselésére van szükség. Egyelőre az az, ami a zavarunkat okozza ezzel kapcsolatban, és ez az, amire azt mondjuk, hogy egyelőre talán még a kormányzat sem tudja, hogy merrefele indul el, legalábbis a törvényekből indul ki, a PSZÁF-törvényből az tűnt ki, hogy a bankok tevékenységébe szeretne meglehetősen mélyen beavatkozni, önálló feladat-, illetve rendeletalkotó hatóságként közreműködni.

Itt egyszerűen nem látjuk azt, hogy kialakuljon valaha is annak az esélye, vagy megteremtődjön annak az esélye, hogy Magyarországon az MFB-n belül egy épkézláb kockázatelemző központ működjön, amely képes lesz fölmérni a valós kockázatokat, képes lesz arra, hogy korrupciótól, elfogultságtól mentesen, pusztán szakmai alapon ítéljen egy-egy projekt megalapozottság, üzleti kockázatait, várható kimenetelét illetően, ezért nagyon fontos lenne az, hogy ezen a téren nagyon komoly és érdemi előrelépések történjenek. Ha ez ügyben nem lépünk, akkor a magyar innovációs teljesítmény továbbra is alacsony marad, és az az innováció, amely megteremtődne egyébként ebben az országban, kényszerű okokból, csak azért, mert nem sikerül anyagilag megugorniuk az innovatív cégeknek a szükséges tőkekorlátot, ezért el fog Magyarországról menni. Mindez egyébként színtisztán a kormányzat hibája és felelőssége, hogyha nem gondoskodik erről, ezért nem lehet az ellenzéket hibáztatni, nem érdemes még az elmúlt évekre sem mutogatni, önök a jelenben élnek és a jövőt vállalták kormányzásra. Tehát azt kérem, hogy ezt mindenképpen fontolják meg, és dolgozzanak ennek a megoldásán.

Nagyon fontosnak és jónak tartjuk, hogy amit én magam szorgalmaztam még a gazdasági és informatikai bizottság ülésén, amikor az állami vagyonról szóló törvény vitája ment, én azt szorgalmaztam, hogy állítsák föl végre az állami vagyonkatasztert, és az állam értékben és naturáliákban egyaránt tartsa nyilván - a keletkezés vagy az aktiválás időpontjának értékét is - a vagyontárgyait, és ezt lehetőség szerint közhiteles formában tegye közzé. Láthassuk mindannyian, hogy hogyan, milyen módon gazdálkodik az állam a mi pénzünkkel, a mi vagyonunkkal, hiszen ez a vagyon, ne felejtsük el, közös, ezt mi tettük be abba a nagy kalapba valamikor. Akkor, amikor a felelős állami vagyongazdálkodás igényét megfogalmazzuk, akkor bizony egy változáskövető rendszer, tisztelt képviselőtársaim, az, amit föl kell állítani, lássuk azt, hogy honnan hova jutottunk, nőtt-e vagy csökkent az állami vagyon, és a növekménynek vagy a csökkenésnek milyen pozitív vagy negatív következményei vannak. Egyelőre most csak jelzésértékű az, amit a törvényjavaslat ezen a téren tartalmaz, megfogalmaz egy igényt a vagyon nyilvántartására, ami, mondom még egyszer, örömmel üdvözöljük, hogy ismét egy jobbikos javaslat, egy szakmai javaslat lelt befogadásra, azonban ezt is tovább kellene vinni, és ennek lefektetni a részletes és pontos szabályait.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu