VARGA GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Ellenzéki képviselőtársaimtól eltérően a Jobbik Magyarországért frakciója meg fogja szavazni ezt a jelentést, mert egy kiváló helyzetértékelésnek tekintjük, mint ahogy ezt tettük a bizottságban is, amikor általános vitára javasoltuk. Szeretném én is megragadni az alkalmat, hogy Székely Csaba professzor úrnak is elismerésemet fejezzem ki ezért a munkáért, természetesen a kormány megfelelő munkatársaival egyetemben.

Ezért az előttem szólóktól eltérően én nem is a számadatokat venném ki ebből a jelentésből, noha hangsúlyozom, hogy ezek kiváló indikátorok, kiváló helyzetértékelést adnak a további munkához.

Az elnök úr kifogásolta Gőgös képviselőtársam felszólalásakor, hogy túl sokat foglalkozik a jövővel, miközben itt egy 2009-es jelentésről van szó. Én sem tudom az agyamat, az elmémet így fragmentálni, hiszen annyira összecsúszik ennek a jelentésnek a tárgyalása és a 2011-es költségvetés, és annyira összefügg. Hiszen az egy helyzetjelentés, ahogy említettem, azt egy alapnak tekintjük, akik stratégiában és ívekben gondolkodunk. Éppen ebből kifolyólag viszont azt nagyon kifogásolom, kifogásoljuk, hogy a kormány ezt nem használta ki megfelelően. Időt veszített a kormány azzal, hogy ezt a jelentést későn készítette el, későn terjesztette elő, későn szolgáltatott egy olyan alapot, hogy a 2011-es költségvetésben így nem is tudtak visszaköszönni ezek az adatok.

Így most gyakorlatilag ismét két év fog kiesni az agrárium fejlesztési lehetőségeiből, abba az irányba, amelyik jó irány, amiről az államtitkár úr is beszélt. Ez a két év: a 2010. év, majd megint fogjuk hallani a jelentésekben, hogy sajnos mi még ott nem voltunk, megint lesz majd a visszafelé mutogatás; ugyanakkor a 2011-esben sem láttuk ezeket sehol megjelenni.

Csak hogy egyet idézzek, mondjuk, az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatban az államtitkár úr és Sáringer-Kenyeres Tamás képviselőtársam is említette az osztatlan közös kérdését. Én most idéznék itt az államtitkár úr szavaiból, amit néhány nappal ezelőtt a bizottságban mondott. Ez pedig úgy hangzik: "Az osztatlan közös földtulajdon változatlanul nem került rendezésre, mármint 2009-ben. Szeretném jelezni, miután a költségvetési vitában is felmerült, hogy valóban egyfajta alkufolyamat zajlik, és azt remélem, hogy ennek az eredményeképpen az az összeg, amely erre rendelkezésre áll, az a 2011-es költségvetésben emelkedni fog" - mondta az államtitkár úr.

Ehhez képest mi akkor a kormány forradalmi lendületét, mondjuk, nem láttuk, viszont mi - a mi radikális változást ígérő és megfogalmazó programunknak megfelelően - a költségvetést néhány nap alatt abban a szellemben néztük át, hogy akkor már egypár napja ismert volt számunkra ez a 2009-es jelentés. Ennek megfelelően adtunk be módosító javaslatot, hogy az osztatlan földtulajdon ne 50 évig legyen. Ezt teljes mértékben elutasította a kormány is mint előterjesztő, de természetesen a többség sem szavazta meg.

Ennek az indoka az volt, hogy ahonnan mi forrást javasoltunk allokálni erre, az abból származott, hogy a Nemzeti Földalapnál, ahol 400 ezer hektár bérletről beszél a jelentés is és a költségvetés is, ott 13 ezer forint/négyzetméter hektár jön ki. Mi azt mondtuk, hogy nosza, az államtitkár úr szavainak és a kormány programjának megfelelően ezt emelni kell, azoknak a társaságoknak a bérletidíj-emeléséből - megint az államtitkár urat idézem -, ahol a 100 legnagyobb haszonbérlő a bérbe adott föld 78 százalékát bérli.

Nos, ha ez ilyen jól megvan a 2009-es jelentésben, gondoltuk, akkor csak arról van szó, hogy ezekkel a tőkéstársaságokkal, amelyekről valóban nagyon sokat beszélünk... És mi azért tartjuk kiválónak ezt a jelentést, mert ez kimondja ezt; hogy ez politikai minősítéseket is tartalmaz, mint ahogy szocialista képviselőtársam megemlítette: egyszerűen azért, mert akkor politikai irányultsága volt a pénzek kifizetésének és sok minden másnak.

(17.00)

Tehát mi ezt a politikai minősítést is akár őszintének és helyesnek tartjuk.

De ha ez így van, hogy a száz legnagyobb bérlő tőkéstársaság a bérelt földek 78 százalékát bérli, akkor egyszerűen velük egy új alkut kell kötni. A bizottságban azt hallottuk, hogy jaj, de a szerződések, mi van a jogbiztonsággal. Amikor én mondtam, hogy ha a bankadóhoz hozzá tudtunk nyúlni, a multikhoz hozzá tudtunk, a magánpénztárhoz hozzá tudtunk, akkor nehogy ez a 8 milliárd forint, amit mi ott javasoltunk ezeknek a bérleti díjának a megemelésére, gondot okozzon, erkölcsi vagy jogi problémát okozzon.

Ugyanakkor nem azt gondoljuk, és ebben a javaslatban nem az van, hogy egyoldalúan írjunk nekik egy értesítést, hogy mostantól kezdve 150 százalékkal felemeltük a bérleti díjatokat, hanem egyszerűen be kell őket vonni a társadalmi béke megteremtésébe. Én azért tudom ezt mondani, mert nem voltunk ellenzékben sem az elmúlt választási ciklusban, most ellenzékben vagyunk, de nem voltunk kormányban sem, tehát gyakorlatilag mi most kerültünk bele a képbe. Mi úgy gondoljuk, hogy ténylegesen agrárbékére szükség van. Ehhez az kell, hogy a szocialista frakció beismerje azt, hogy egy irányult volt az ő agrárpolitikájuk, és akkor ehhez képest tűnik szélsőségesnek esetleg a mostani.

Nos tehát, ezekkel a tőkéstársaságokkal agrárbékét kell kötni, és azt kell nekik mondani, hogy kedves barátaink, ti, amikor a földalapú támogatást... - ki lehet számolni, talán az anyagban is benne van, hogy milyen arányban kapják a földalapú támogatásokat, mellé lehet tenni, hogy az agrárkörnyezeti kifizetéseknek is ők a legnagyobb haszonélvezői, ez nagyon nagy felháborodást és elégedetlenségeket szült a családi gazdaságok körében, ebből van egy aránytalanul nagy támogatottságod. Ehhez képest mi az, hogy a 13 ezer forintos bérleti díjat meg kellene emelni, és akkor itt ez szerződési fegyelmet igényel?

A kormánypárti képviselőktől kaptam azt, amit az előbb említettem, hogy a szerződéses fegyelem. Kérem, a szocialista kormány egészen az utolsó pillanatig kötött bérleti szerződéseket, hosszú idejű bérleti szerződéseket. Most akkor a Fidesz 20 évig vagy 15 évig erre fog hivatkozni? Nyilván a Fidesz hozzá fog nyúlni ezekhez a szerződésekhez, reméljük. A javaslatunk szerint egy agrárbéke keretében tegye a szerződésekhez való hozzányúlást. Ha pedig ez így van, ezt elfogadjuk, akkor nem értjük, hogy miért nem lehetett a mi javaslatunk alapján ezeket a bérleti díjakat már a jövő évtől megemelni.

Tehát az indikátorok jó irányba mutatnak, korrektül vannak összeszedve, még akkor is, ha ez fájdalmas. Az is igaz, hogy a 2010-es ennél még rosszabb lesz várhatóan. Ha tehát levonjuk ezt a száz legnagyobb társaságot, és különböző indikátorokban levesszük a legnagyobb haszonélvezőket erről az agrárrendszerről - legyen szó a bérleti díjakról, a támogatásokról, sok mindent említettünk -, akkor egy hallatlanul, mérhetetlenül szegény agrárréteget találunk Magyarországon ezek alatt.

Mi azt javasoljuk, megint csak az agrárbéke szellemében, hogy nem ezt a vitát kellene folytatni, hogy akkor most a magyar agráriumnak a versenyképesség irányába kell-e menni, és ott a holt tőkével kell a hatékonyságot növelni - a holt tőke alatt értem a gépeket, vegyszereket és egyebeket -, vagy pedig a munkaintenzív, másik agrárpolitika irányába, tehát a munkahelyteremtő irányba. Ezt nem vagy-vagy kellene, hanem egyszerűen a 2009-es év helyzetjelentése alapján be kellene végre látnunk, ezt előbb vagy utóbb be kell látni a magyar társadalomnak.

Tudom, hogy létezik EU, létezik WTO, sok minden létezik, de egyszerűen külön kellene kezelni, látni kellene, hogy szakad el, elszakad. Az agráriumban a társadalmi csoportok elszakadtak egymástól. A társadalomban is, de ez az agráriumban még élesebb, tehát ezért egy külön agrárpolitika kellene, amelyben a családi gazdaságok részt tudnak venni, és a kis- és közepes gazdaságok. A lokális gazdaságra orientálva ezeknek mindent meg kellene adni arra, hogy a multikat, illetve a külföldi élelmiszereket legalább a hazai piacról ki tudják szorítani, és nem az exportorientáltságra kellene mindent eszközt és célt.

Ugyanakkor azokat a társaságokat, legyenek tőkéstársaságok, legyenek nagy családi gazdaságok, mindegy, de akik a világpiaci versenyben képesek megállni a helyüket, azokat pedig hagyni kell, hiszen az EU politikája most úgyis őket támogatja. A kormánynak a 2009-es jelentésre alapozva ezt a kettészakadt agráriumot kellene a stratégiájában mindenképpen megfogalmazni és követni.

A top up kifizetésekkel kapcsolatban szintén az államtitkár úr említette ennek a hiányát, hogy amikor a top up megszűnt az előző kormány idejében, akkor jelentősen visszaesett a hatékonyság, a jövedelmezőség és sok minden a mezőgazdaságban, és ezt bírálta is az akkori ellenzék. Elővehetjük a jegyzőkönyveket a bizottsági és plenáris ülésekről, hogy mennyire bírálta ezt, ugyanakkor viszont nyoma sincs annak, hogy ezt most vissza akarná adni az új kormány. Erre megint csak mi felfedeztünk forrásokat, ahonnan ezt vissza lehetett volna adni. Hangsúlyozom, nem azért, mert mi most valami nagyot akartunk adni, hanem csak a 2009-es jelentésre alapozva, és ha egyszer látszik, hogy hiányzik az agráriumból az elvett top up, amit az előző kormány vett el, és nem értett vele egyet a Fidesz-ellenzék sem, de ugyanakkor a jelét nem látjuk ennek.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Összességében egy olyan probléma rajzolódott ki a tegnapi vitában is, amikor a kifizetésekről, támogatásokról és az MVH szerepéről volt szó, és sok minden másról, hogy két nyelven beszél a Fidesz a kormányra kerülés óta. Az egyik az, ami szavakban, a deklarációban a jövőre vonatkozóan elhangzik. Ezek mind pozitívak, ezek sok esetben, engedje meg, államtitkár úr, mint a mézcseppek, mint a csorgó méz, olyanok a szavai a családi gazdák számára, de ugyanakkor a Fidesznek sem a programjában, sem a költségvetésben, sem a törvényhozásában, ami az agráriumot érinti, ezek a mézédes szavak nem fedezhetők fel. Egy kicsit úgy látom, hogy talán az agrárium lobbiereje nem elég erős a kormányon belül, vagy valami hasonló, de természetesen mi csak találgatni tudunk ebben.

Egy másik neuralgikus pontjának találjuk az Új Magyarország vidékfejlesztési programról írottakat, megállapítottakat, és megint a tendenciákat, a költségvetést vagy az elhangzottakat. A jelentésben - az államtitkár úr szavait idézném ismét -, amelyben az Új Magyarország vidékfejlesztési programról megállapítja azt a talán torznak nevezhető arányt, miszerint 185 milliárd forint az az összeg, ami kifizetésre került, ebből 114 milliárd forint a fizikai tőkére ment, az úgynevezett beruházási típusúra vagy kapacitásbővítésre az összes kifizetések 61 százaléka, ugyanakkor viszont a kicsik többsége hozzá sem fért. Megnéztük, idézve az államtitkár úr szavait, ilyen játékszabályokkal a tényleges gazdasági egységeknek a 6,7 százaléka tudott pályázni a 2009-es jelentésre alapozva.

Megint tudjuk, hogy ehhez félidejű felülvizsgálata kell az ÚMVP-nek, tudjuk azt is, hogy ez folyamatban van, és a készültségi állapot előtti pillanatokban van, de ha ezt megint egy kicsit megsürgettük volna, meggyorsítottuk volna, akkor ez alkalmas alapot adhatott volna, hogy az Unióban kezdeményezzük ennek a programnak a felülvizsgálatát és a modifikációját.

Ezzel szemben mit találunk a költségvetésben megint csak? A 2009-es jelentés, a 2010-es év elvesztegetett hónapjai és a 2011-es év alapján azt találjuk, hogy ismét az I. tengelynek nemhogy csökkent volna vagy máshova került volna a kifizetés lehetősége, hanem még inkább nőtt. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az ostorozott, és a múlt évről, vagy a korábbi rendszerből vagy kormánytól átvett forrásarányokhoz hozzányúltunk volna a hangoztatott politika irányában, hanem inkább még nőtt. Erre mi szintén javasoltuk ennek az allokációját, hogy ezt a III. tengelyre kell áttenni, ahol sokkal nagyobb lehetőség nyílik ennek a bizonyos kettészakadt vidéknek a támogatására, fejlesztésére. Itt csak a foglalkoztatás diverzifikációját említem, de a lokális gazdaság fejlesztése és sok minden abból lenne.

Tehát miközben az államtitkár úr ostorozza a korábbi évek ÚMVP-arányait és kifizetéseit, ehhez képest a 2011-esben még rosszabbak ezek az arányok. Nagyon örülnénk neki, ha esetleg megnyugtató válaszokat tudnánk kapni erre, amikor a vitát lezárjuk, és az államtitkár úr ezt összegezni fogja, de ezek volnának az észrevételeink.

Hangsúlyozom tehát, hogy a számok kiválóak, indikátorként remekül alkalmasak, de úgy gondoljuk, hogy a cselekmények nem tükrözik a kormány forradalmi lendületét, és ezt viszont hiányoljuk a folyamatokból. Ez nem a jelentéshez tartozik szorosan, de, ahogy mondtam, nem lehet elválasztani most már, hogy most csak beszéljünk a 2009-es jelentésről, hiszen benne vagyunk 2010-ben, és most fogadjuk el, fogadtuk el, tárgyaljuk a 2011-es költségvetést.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.10)

Forrás: parlament.hu