BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma egy nagyon fontos törvényjavaslat volt az asztalunkon, melynek általános vitájáról beszélhettünk. Szeretném kiemelni azokat a fontos ismérveket, amely kapcsán a kormány úgy döntött a kormánypárttal, a kormánypártokkal együtt, hogy beterjesztik ezt a törvényjavaslatot. Fontossá vált, amely régi adóssága a magyar társadalomnak - több sebből vérzik a nők kettős hivatásának elismerése, a nők kettős szerepvállalásának elismerése. Nem a mi elismerésünkről van szó, hanem úgy gondoljuk, hogy a társadalom tartozik a nőknek, a családanyáknak ezzel az elismeréssel. Hozzáteszem azt, hogy a nyugdíjba vonulás lehetősége nem kalmárkodó, hanem teljes összegű. Választható kedvezmény, nem kötelező. Hallották, szocialisták? Élhet vele, aki szeretne élni; kedvezmény, de nem adomány. Nem a mi adományunk, hanem a társadalom, az ország lehetősége szabta segítség, támogatás, elismerés.

Nagyon fontos kérdés, hogy a szolidaritás elvén alapszik, ami azt jelenti, hogy az aktív korúak befizetéseiből nyílik lehetőség arra, hogy ezt a kedvezményt a családos anyák, a gyereket nevelő anyák megkaphassák. Tehát nem a kormány adománya, hanem a társadalomé, a parlamentnek pedig az a dolga, hogy ezt a fontos döntést meghozza. Úgy gondolom, e szolidaritás elvén alapuló lehetőség erősíti magát a szolidaritást. Ha megengedik, most szóba hozhatnám azt az érdekes kötelező nyugdíjat, ahol nem a szolidaritásról van szó és az alkotmányosságról, hanem egészen másról, de azt hiszem, erről nem teljesen illik beszélni.

Társadalmi értékrendet is közvetít ez a törvényjavaslat, mégpedig azt az értékrendet, hogy e társadalomban - és úgy gondolom, ebben sokan egyetértünk - a család a legfontosabb alapeleme a társadalomnak és a nő elismerésének - egy értékrend.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Nyilvánvalóan vitára ad okot, hogy e törvényjavaslatnál az évek beszámításának más a szabálya, de csak ennél más, azért, mert kevesebb a lehetőség. Egyébként pedig változatlan, a nyugdíjtörvény egyéb szabályai szerinti évbeszámításban minden marad úgy, ahogy van, és azt nem érinti, csak ezt a kedvezményes nyugdíjazási lehetőséget.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Érdeklődéssel figyeltem a vitát. Nagyon sok hasznos javaslatra került sor. Úgy gondolom, a képviselő asszony már referált is arról, hogy többek felvetése kapcsán bátorítást kaptunk a mai általános vitától, hogy bizonyos pontokon ezt az előterjesztést pontosítani kell, mégpedig a többgyermekesek vonatkozásában. Ezt a javaslatot aláírtuk, beterjesztettük a kormány elé, és kérem önöket, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy önök is támogassák, ha az értékrendjükkel, a vélekedésükkel - mint a mai napi vita kapcsán is - ez találkozott és szimpatikus.

(13.00)

A módosító indítvány lényege - és ezt majd ezt a részletes vitánál tárgyaljuk ki -, hogy a többgyermekes anyáknak több év kedvezmény jár, és a beszámításban erre lehetőség van.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Ma itt több alkalommal szóba került az az érdekes... - és kérem is önöket, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ne keverjék össze, mert szívesen ködösítenek, az 1997-ben önök által beterjesztett és elfogadott törvényjavaslattal, mégpedig a kötelező magánnyugdíjpénztárral, amellyel több aggály is van, de ha már szóba hozták a mai vitában, én szeretnék azért két dolgot elmondani. Mégpedig el szeretném mondani, hogy nem a jobboldali sajtó terméke, hanem a Népszabadság, ezen belül Kun János, a Népszabadság újságírója 2009-ben, az önök regnálása alatt, április 30-án írt egy terjedelmes cikket, amelyben pontosan azt mondja, hogy ez a nyugdíjpénztár úgy rossz, ahogy van, meg kell szüntetni. (Dr. Lamperth Mónika: Másnak meg más!) Mármint a kötelező magánnyugdíjpénztár. Úgy gondolom, hogy nem a mi értékrendünk szerint keletkezett ez a cikk, de szakmailag helyes, és 2009-ben figyelmeztette ez a cikk önöket, hogy tegyenek valamit és lépjenek. Nem tették meg, itt az új kormány, a nemzeti együttműködés kormánya, és még a baloldalról érkező javaslatokat is fontosnak véli.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ha ebből a baloldali javaslatból, bár nincs jogom ilyet mondani - de maradjunk annál, hogy a Népszabadságban megjelent cikkben a következőket mondja: "Mi hasznunk van belőle - teszi fel a kérdést a cikk írója -, ha csak kárt okoz? A pénztárak nem segítik a gazdasági fejlődést, sőt rontják." Hozzáteszi a cikkíró, kiemelve egy-két gondolatot: tudják egyáltalán, hogy magasabb lesz a nyugdíja annak, aki ezt a kötelezőt választotta? Aztán: alkotmányos-e? És aztán azt is konstatálja, hogy évente legalább 500 milliárddal csökkentené a költségvetés kimutatott hiányát, ha ezt egyszerűen megszüntetnék. Na, ezt írja a Népszabadság, kérem, olvassák, érdekes írás.

Én nem erre hivatkoznék jobbára, hanem Mellár Tamásra, aki 250 milliárd forintos nyugdíjalaphiányról beszél, az önök által '97-ben bevezetett kötelező, alkotmánysértő, nem szolidaritásos ügy kapcsán, amely még most is regnál, a mai napig még él.

Tenni kell, cselekedni kell, ugyanis kilenc ország választotta csak ezt a volt szocialista országok közül, az IMF ajánlására, kötelezővé tette, állami garanciát tűzött mellé, és az a vélekedése Mellár Tamásnak is, hogy alkotmányellenes.

A dél-amerikai államokban csődbe mentek ezek a pénztárak. Amúgy is úgy van kitalálva, hogy nyolc-tíz évenként a hozamot eltüntessék a működési költséggel a csókosok, mármint a magánnyugdíjpénztárak vezetői.

Tegnap véletlenül egy olyan gondolat is eszembe jutott (Dr. Lamperth Mónika: Hogy jön ide a magánnyugdíjpénztár?), hogy amikor hallgattam (Göndör István: Mert nem tud számolni!) az LMP hozzászólását, akkor felvetődött bennem a gondolat, hogy ki írhatta ezt a hozzászólást, mert nem maga mondta, csak papírból olvasta, nem valamelyik nyugdíjpénztár vezetője tette-e le az asztalára a hozzászólást. No, szóval úgy gondolom, hogy nem igazán helyénvaló külön pénzügyi érdekeket szolgálni, cselekedni kell ebben az ügyben.

Még egy dolgot hadd mondjak el, hiszen Vágó Sebestyén képviselőtársam is hozzáfűzte gondolatait. Tudja, a döntés-cselekvésnek van egy személyes természetrajza, többek között az, hogy kompetencia van-e és teszi, érti és tudja, ha nincs kompetenciája, de érti, akkor szóvá teszi, és megpróbál cselekedésre ösztönözni másokat. A döntés, mint ahogy ez a törvényjavaslat is, nem arról szól, hogy a jó választása, sokszor a döntésnek a sajátja az, hogy a kevésbé jobbat kell választani vagy pedig a kevésbé rosszat alkalmasint. Ez már csak ilyen, ha valakinek van elképzelése, van döntési kompetenciája, teszi-e vagy nem teszi, mindazt, amit tennie kell. A tempó kérdése pedig az, hogy takuvaku, vagy pedig időben és gyorsan cselekszik-e.

Az is kérdés egy döntésnél, hogy ad vagy elvesz. Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, ad, és nem elvesz, mint ahogy tették ezt a szocialisták hosszú éveken keresztül nemcsak a nyugdíjasokkal, hanem minden magyar állampolgárral. Szükséges és a lehetőség konfrontációja, hogy mely mértékben szükséges kedvezményt nyújtani, elismerni, és mennyi az a lehetőség, amelyben lehetséges ezt az utat megválasztani.

Úgy gondolom, hogy érdekből is születnek döntések, többek között egy ország érdekét képviseli, szolgálva ezzel a törvényjavaslattal az ország érdekét, vagy pedig egyéni vagy valamilyen csoportérdeket szolgál ez a törvényjavaslat. Hölgyek, Urak! Be kell jelenteni, hogy ez a törvényjavaslat az ország érdekét, a nők érdekét szolgálja.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy a varjúkárogás helyett, kedves szocialisták, és a megtévesztés helyett, kérem önöket is, támogassák ezt a törvényjavaslatot. Ha megteszik, megköszönöm önöknek. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu