BABÁK MIHÁLY, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság november 24-én tárgyalta meg az előttünk lévő T/1745. számú törvényjavaslatot, Réthelyi Miklós miniszter úr előterjesztésében, a kormány előterjesztésében.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Egy lényeges dolgot tartalmaz a törvényjavaslat, mégpedig a nők kettős hivatásának elismerését. Soha nem tette senki, én elhiszem - bocsásson meg, volt miniszter asszony, hogy szóba hozom -, de ilyen mértékben önöknek 12 év is kevés volt arra, hogy a nők kettős hivatását elismerjék. De maradok a bizottsági előadáson elhangzott előterjesztéssel kapcsolatosan megnyilvánult véleményekkel kapcsolatban.

Szóval, azt is elmondtuk, hogy ez értékrendváltás, mégpedig a törvényjavaslat a családot helyezi előtérbe, a gyermeket nevelő hölgyet, a hölgyet és a gyermeket nevelő hölgyet. Nyilvánvalóan nem biztos, hogy ez így van bizonyos liberális és szocialista köröknél, de értékrend nálunk a család. Nyilvánvaló az is számunkra, hogy áttételesen ez a törvényjavaslat, bár eléggé áttételesen, bizonyos népesedéspolitikai célokat is szolgál, ugyanis elismeri a nyugdíjazás esetében a két gyermek nevelését. Úgyhogy azért számítani kell erre a hatásra is, mert a dolgok mindig mindennel összefüggnek, de azért jó tudni egy intézkedésnek a hatásmechanizmusát.

Szóval, ha ezt a balliberális kormány korábban bevezeti, lehet, hogy nem itt állunk. Mit tettek ezzel szemben? Szűkítettek, a gyest is szűkítették, és most minket korholnak, hogy az állampolgárok csalódottak, és szűkítetten, meglopva őket, ismételten különböző feltételeket támasztunk e tekintetben.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontos kérdés az, amire ma e szűk és gazdasági válsággal terhelt, szükségállapottal terhelt időszakban egy kormány értékrendje szerint forrást biztosít, azaz törvényt terjeszt be, hogy elismerje a nők kettős hivatásának jelentőségét. Én úgy gondolom, hogy a kalkulációk és számítások szerint nagyon fontos az ma a magyar asszonyok vonatkozásában, hogy 2011-ben mintegy 24 ezer fő választhatja ezt a nyugdíjazási lehetőséget, tehát megajánlja a törvényjavaslat a hölgyeknek, édesanyáknak, hogy választhatják ezt a nyugdíjazási formát, ez a kedvezményt, ezt a lehetőséget. És bocsánatot kérünk, de a szocialisták csak ennyire hagytak lehetőséget, ezért ragaszkodik a törvényjavaslat a negyvenévi munkaviszonyhoz, amelynél két gyerek nevelésénél nyolc évet beszámít.

Persze, lehet fanyalogni a tekintetben, hogy miért nem számít bele a szakképzés, az egyetem és ehhez hasonlók, a nem munkával töltött év. Azért, mert akkor nem dolgozott, de ha 32 éve megvan és két gyermeket nevelt, akkor megvan a 40 év munkaviszonya, 32 ténylegesen, és nyolc évet a törvényjavaslat elismer. Hölgyek, urak, ha valaki azt mondja erre, hogy nem kedvezmény, akkor az nem józanul gondolkodik.

Úgy gondolom, és úgy gondolja a bizottság, és ezért általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak, hogy fontos kérdésről van szó, a nők megbecsüléséről, a család megbecsüléséről, és lehetőséget biztosít, hogy választhasson az édesanya 40 év munkaviszony után, hogy nyugdíjba vonul. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, akinek 40 év munkaviszonya van, a törvény helyből lehetővé teszi, hogy nyugdíjazza magát, akinek nem, ott pedig két gyermeket van lehetőség beszámítani, és itt nem számítanak az általános szabályok, hanem a jelenlegi törvényjavaslat szerinti feltételek mellett kérheti nyugdíjazását.

Én úgy gondolom, hogy savanyú a szőlő, tisztelt kormánypártiak (sic!), ez a bizottsági ülésen is elhangzott, mert önöknek eszükbe sem jutott annak idején, hogy a nők kettős hivatását elismerjék. Igen, nagy bűn volt ez, mint ahogy száz és ezer bűnt elkövettek a Magyar Köztársaság állampolgáraival, a családokkal, a gyerekekkel szemben, és elkövettek a nőkkel és asszonyokkal szemben. Furcsa, hogy ezt egy volt miniszter, egy nő szájából hallom. Ahelyett, hogy lelkiismeret-furdalása lenne, kritizálja a nemzeti együttműködés kormányának e törvényjavaslatát. Úgy gondolom, hogy talán el kéne gondolkodni, és talán meg sem kellene szólalnia.

Köszönöm, hogy szólhattam, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu