DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátanám, nem akarok az előterjesztők fogadatlan prókátora lenni, illetőleg valószínűleg sem Kósa, sem Kovács képviselőtársaim nem tartanak igényt az én megbízás nélküli ügyvitel keretében végrehajtott védőbeszédemre, tehát nem erről van szó, csak egész egyszerűen nem értem a szocialista képviselők kifogásait.

Kezdeném azzal, hogy a tavaszi, nyári ülésszak idején, amikor sorozatban olyan javaslatokat nyújtott be a Fidesz-KDNP, illetőleg a Fidesz-KDNP képviselői, amelyekkel igen messzire és igen durván elrúgták a labdát, illetőleg elléptek a rajtvonaltól, értem itt a 2010. évi L. törvényt vagy az önkormányzati törvényt, a polgármesteri jogállásról szóló törvényt és a kapcsolódó alkotmánymódosítások kérdését, akkor én magam is és a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója is a legkeményebb kritikával, a legélesebb megfogalmazásokkal támadta, kritizálta ezeket a törvényjavaslatokat, hiszen ezek valóban személyre szabottak voltak, ezek valóban a hatalom bebetonozását szolgálták, és valóban nem a demokrácia nagyobb dicsőségére szolgáltak.

Itt azonban másról van szó. Én nem nagyon látom annak értelmét, és nem tudom követni, képviselni sem azt az ellenzéki magatartást, ami, úgy látom, egyrészt szerencsére a Jobbikot nem jellemzi, másrészt egyesek 20 év alatt úgy megszokták, hogy most már, ha akarnának, sem tudnának megváltozni, nevezetesen, hogy csak azért tagadjunk valamit, csak azért támadjuk, csak azért kritizáljuk, mert éppen a kormány nyújtotta be.

(14.50)

Ennek semmi értelme nincs, éppen ezért... (Közbeszólás az MSZP soraiban.) Vagy akár a kormány tagja, akár egy Fidesz-KDNP-s, akár egy kormánypárti képviselő, teljesen mindegy, képviselőtársam. Csak azért kritizálni valamit, mert nem a saját kútfőből pattant ki, illetve csak azért szembehelyezkedni, hogy mondjunk valamint, mert akkor érdekes valami, ha a szó nem passzol, hát, ezen túl kellene lépni, mert valóban nem egy érett politikai magatartás. Én úgy gondolom, amikor a kritikának van itt a helye, akkor a legkeményebben kell fogalmazni, de itt nem erről van szó.

Nagyon helyes az, hogy igenis lehetséges a polgármesterek illetményének kisebb összegben való meghatározása. Most nyilván a főállású polgármesterekről beszélek, arról szól a törvényjavaslat is. Nem tudom, miért kell ennek politikai hátteret tulajdonítani, vagy politikai maszlagokat belevinni. Itt arról van szó, hogy egyrészt több helyen a költségvetés helyzete indokolttá teszi, hogy a polgármester illetményét alacsonyabb összegben állapítsák meg, mint a korábbi polgármester illetménye volt, másrészt pedig valóban, igen pontos szorzószám közötti határok vannak, a köztisztviselői illetményalap és az adott szorzószám szorzataként jelenik meg a polgármester illetménye, és van egy minimális szorzószám valamennyi településkategóriánál, ami a települések lakosságszámához igazodik, tehát ez kellő garanciát jelent esetlegesen az MSZP-s vagy a függetlenség álcája alatt MSZP-s színekben mandátumot szerzett polgármestereiknek is. Tehát itt nem arról van szó, hogy egészen minimális összegre lehet lecsökkenteni. Itt a szorzószámok kérdése világosan rendezi azt, behatárolja annak a lehetőségét, hogy meddig lehet lecsökkenteni. Tehát ne tévesszük meg a tévénézőket, ne tévesszük meg az embereket, itt koránt sincs arról szó, amiről önök beszélnek. Ez az egyik.

Higgyék el nekem, hogy az emberek részéről már régi elvárás, a választópolgárok már régóta megfogalmazzák, hogy micsoda dolog az, hogy kötelező egy főállású polgármesternek ugyanazt az illetményt megadni, mint a korábbinak, miért nincs lehetőség arra, hogy alacsonyabb összegben állapítsuk meg. Aztán, ha a polgármester jól teljesít, jól dolgozik, illetve a település költségvetési helyzete is lehetővé teszi, akkor megvan a lehetősége a testületnek arra, hogy később a polgármester illetményét és ezzel együtt, ha költségátalányban részesül, akkor a költségátalányát is megemelje teljesítményarányosan; ennek a korrektségéhez nem is férhet kétség.

Amit viszont nyilván e vonatkozásban is kifogásoltunk vagy kifogásolunk továbbra is, az a külsős alpolgármesteri intézmény. Nagyon helyes, hogy ha egy alpolgármestert választ egy testület, akkor az belsős lehet. Tulajdonképpen ez a szabályozás lényege. Viszont nyilvánvalóan a módosító indítványainkban mi is ki fogunk arra térni, hogy ismételten megpróbáljuk a külsős alpolgármesterek létszámát korlátozni, hiszen ezzel akkor sem értettünk egyet, amikor tavasszal ezt tárgyaltuk, most sem értünk egyet. Teszünk még egy határozott kísérletet - bár illúzióink nincsenek -, hátha sikerül.

Az aljegyző kérdésében sem hiszem, hogy valami óriási veszedelmet kellene látni. A legnagyobb probléma inkább az, hogy azokon a településeken - és adott esetben ezek ötezer, sőt háromezer lélekszámtól kisebb települések is lehetnek - óriási szükség lenne legalább egy aljegyzőre, viszont az anyagi lehetőségek híják nem tudják az aljegyzőt alkalmazni, sőt sok esetben már akár egy jogi, akár egy államigazgatási végzettségű szakembert sem tudnak alkalmazni, mert a felsőfokú végzettségű köztisztviselőknek lényegesen magasabb az illetményük, és ezeknek a kifizetését a költségvetési helyzet nem teszi lehetővé, holott ugyanolyan indokolt, mint azokon a településeken, ahol megvan a lehetőség, és megvan a finanszírozási háttere is az aljegyző alkalmazásának.

Persze, az anyagi lehetőségek, illetőleg az anyagi, a pénzügyi lehetőségek közti különbözőségek itt is igazságtalanságokat szülnek, hiszen ahol talán nincs is akkora nagy szükség rá, ott ki tudnak nevezni majd többet is - erre vonatkozik az egyik módosító indítványunk, hogy ezt azért ne lehessen a végtelenségig megtenni, és egy ésszerű, normális mértékben limitáljuk -, és adott esetben ott nem tudnak kinevezni, ahol kellene, mert az előbb említett módon nincs rá pénz. Úgy hiszem, ezt viszont majd a költségvetés keretében kellene rendezni évről évre, hiszen ha ennek meglennének a fedezeti oldalról a garanciái, meglenne rá a pénzügyi fedezet, akkor nem lenne probléma akár egy, akár több aljegyző illetményét sem kigazdálkodni.

Talán a több aljegyző kinevezése azoknál a nagyobb polgármesteri hivataloknál lehet némileg aggályos, ahol a szervezeti tagozódás nem feltétlenül indokolná egynél több aljegyző kinevezését, hiszen itt azért a főosztályvezetőkre, osztályvezetőkre, ezek helyetteseire is ki lehetne osztani ezeket a feladatokat. De összességében én sem a több aljegyző kinevezése lehetősége megteremtésének, sem pedig a polgármesteri illetmény kisebb összegben való megállapítása lehetőségének semmifajta politikai hátterét nem látom, és nem látok benne semmilyen, ebből eredő veszedelmet.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu