DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor néhány hónappal ezelőtt megjelöltük azokat a szabályozási irányokat, amelyeket ezen a területen megvalósítandónak tartottunk, akkor megfogalmaztuk a még akkor hatályos médiaszabályozásra vonatkozó szabályok tekintetében azokat a kritikai észrevételeinket, amelyek okán megjelöltük, hogy milyen irányokban kellene változtatni.

Azt gondoljuk, hogy az eddigi médiaszabályozásban és leginkább a gyakorlatban bizony komoly mértékben keveredett a közérdek és a magánérdek, a rendszer nem volt hatékony, a közszolgálat gyakorlatilag működésképtelenné vált, és amit produkált, az sem volt nagy arányban közszolgálat, a szabályozás elavult volt, az EU tekintetében pedig számos kötelezettségszegési eljárás tekintetében már elindult az a folyamat, amelyben ezeket a kötelezettségszegéseket meg is állapítaná az Európai Unió abban az esetben, ha egy új szabályozásra nem kerülne sor. Ezért születtek meg azok a jogszabálytervezetek, amelyekből többet már a parlament tárgyalt, sőt el is fogadott, és ennek nyomán került most benyújtásra a médiatörvény tervezete.

A médiaalkotmány az alapvető tartalmakat érintő normák gyűjteménye, azokat a szabályokat tartalmazta, amelyek az egész területre vonatkozóan átfogó és általános szabályokat határoztak meg, valamint szimbolikus jellegű, deklaratív szabályokat tartalmaztak. A médiatörvény természetesen ennél sokkal konkrétabb kell hogy legyen, és meggyőződésem szerint a benyújtott törvényjavaslat ilyen is.

A hatályt tekintve szeretném kiemelni, hogy a tárgyi hatály jelentős tekintetben eltér már attól, mint a most még hatályos médiatörvény tárgyi hatálya, hiszen kiterjed a lineáris médiaszolgáltatásokra - nevezzük ezeket a hagyományos médiaszolgáltatásoknak -, kiterjed a lekérhető médiaszolgáltatásokra - így például az on-line videotékák szolgáltatásaira -, a kiegészítő médiaszolgáltatásokra - például az elektronikus programkalauzok tekinthetők ilyeneknek -, ugyanúgy, mint ahogy a műsorterjesztési szolgáltatásokra - PTV, kábeles, műholdas kérdések tekintetére is -, azaz valamennyi, a teljes spektrumot lefedi, és magában foglalja a sajtótermékekre vonatkozó alapvető szabályokat is. A médiaszolgáltatások teljes spektrumáról szól a tárgyi hatálya ennek a törvénynek.

Személyi hatály tekintetében csak egy dolgot szeretnék kiemelni. Ez a jogszabály már rögzíti a származási elvet, azaz azt, hogy a médiatörvény hatálya nemcsak a Magyar Köztársaságban letelepedett médiatartalom-szolgáltató által nyújtott médiaszolgáltatásra és kiadott sajtótermékre terjed ki, hanem súlyos jogsértés esetén lehetővé teszi a külföldön letelepedett médiaszolgáltató hazánk területére irányuló műsorának felfüggesztését is. Ez is azokon a példákon és gyakorlati tapasztalatokon alapul, amelyek, azt gondolom, ezen a területen is sajnos az elmúlt években megjelentek Magyarországon.

Néhány szót egy-egy részterületéről a médiatörvénynek. Kezdjük a tartalomszabályozással. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy átülteti azt az EU-s irányelvet, amit 2007 végén fogadott el az európai Unió, és amely tekintetében ez az átültetési kötelezettsége már 2009-ben megvolt a Magyar Köztársaságnak, amelynek mind a mai napig nem tett eleget. Ennek nyomán egyébként, kötelezettségszegés okán az eljárás meg is indult Magyarországgal szemben.

Ez az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv egyértelműen meghatároz olyan célokat, amelyeket ez a mostani médiatörvény tartalmaz is. Cél a fogyasztóvédelmi előírások szigorítása, a szabályozás egyszerűsítése, a versenyképesség növelése, fejlesztése, valamint a határokon átívelő szolgáltatások tekintetében az egyenlő versenyfeltételek megteremtése. Meggyőződésünk szerint a médiatörvény benyújtott javaslata és tervezete egyértelműen megfelel ennek az irányelvnek, teljesíti ezzel a Magyar Köztársaság azt a kötelezettségét elfogadása esetén, amit már korábban meg kellett volna tenni, és azoknak az irányoknak is megfelel, amit ezzel az irányelvvel egyébként az Európai Unió szabott a különböző tagállamok médiaszabályozásai elé.

Tartalomszabályozás tekintetében lényeges elemnek tartom a gyermekvédelmi szabályok megőrzését, sőt több tekintetben a szigorítását is. Bevezetésre kerül egy új korhatár-kategória is, a "hat év alatt nem ajánlott" kategória. Én ezt mindenképpen egy kiemelten fontos kérdésnek tartom, ahogy arra már Pálffy képviselőtársam is utalt, hiszen itt is egy olyan pluszvédelmet biztosít ez a médiatörvény, amely azokból a tapasztalatokból nőtt ki és alakult ki, amelyek ezen a területen az elmúlt években megtapasztalhatók voltak.

(11.40)

A műsorkvóták eszközét is nagyon fontosnak tartjuk. Itt tudjuk, hogy a magyar és az európai kultúra védelme valósul meg ezzel a szabállyal, itt akár az egyharmad tekintetében, akár magyar zene tekintetében ennek a kvótának a beemelése önmagában előremutató. Itt elhangzott az, hogy ezen még érdemes adott esetben változtatni a százalékos arányok tekintetében. Várjuk a módosító indítványt ezekben a kérdésekben is.

A reklámszabályok ésszerűsítésének célja is elsősorban a szabad médiapiac működésének elősegítése, természetesen a legfontosabb közérdekű korlátozások megtartása és megerősítése mellett.

Fontosnak tartjuk, hogy végre szabályozásra kerülnek a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók többletterhei, valljuk be őszintén, ezek a szolgáltatók eddig ugyanúgy léteztek és dolgoztak, de ilyen korlátok, ilyen plusz többletterhek és valódi érdemi szabályozás nem volt sajnos ezen a területen sem.

A másik fontos terület a piacszabályozás kérdése, ahol végre alkotmányos lesz a pályázati eljárás, és meg fog felelni a 2006-os, egyébként éppen alkotmánybírósági határozatnak, amelyeknek a most hatályos médiatörvény mind a mai napig nem felelt meg a pályázati eljárás tekintetében. Meggyőződésünk szerint a benyújtott javaslat szerencsére ezen a hiányon is, a hosszú-hosszú évek óta fennálló hiányon fog tudni úrrá lenni, és megoldást fog tudni kínálni.

Bevezetésre kerül a közösségi médiaszolgáltatás, mint egy új szolgáltatói kategória, példaként, mondjuk a helyi televíziókat nevezhetnénk ilyeneknek, amelyek olyan privát vállalkozások, amelyek közszolgálati, közérdekű célokat szolgálnak, de természetesen nem nevezhetők közszolgálati médiaszolgáltatásnak, viszont számos kedvezményben kell őket ahhoz részesíteni, hogy ezeknek a közösségi jellegét erősíteni lehessen pályázatokon vagy egyéb reklámszabályokon keresztül.

A jelentős befolyásoló erejű kategóriát is kezeli ez a törvény. Azon rádiók és televíziók esnek majd ebbe a kategóriába, amelyek országos éves átlagos közönségaránya meghaladja a 15 százalékot. Ez két televíziót és két rádiót jelent ebben a pillanatban itt Magyarországon, de a piaci koncentráció kontrollja is megjelenik a 35 százalékos határ törvénybe iktatása mellett.

Azt gondolom, fontosak a kötelező továbbítási és a kötelező felajánlási szabályok is, amelyek esetében szintén azt gondolom, épp itt volt az ideje, hogy szabályozásra kerüljenek a magyar médiajogban, médiaszabályozásban.

Külön szeretnék kitérni a közszolgálat kérdésére, a közszolgálati médiaszolgáltatás ügyére. És itt azt gondolom, még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy végre egyértelműen különbséget kell tenni a közérdek és a magánérdek között. Amíg természetes az, hogy a kereskedelmi szereplők ezen a területen milyen célokat szolgálnak, addig a közszolgálatnak nem ebben kell versenyezni a kereskedelmi szereplőkkel, hanem valódi közösségi tartalmakat, közszolgálati tartalmakat kell előállítani, és ez sok tekintetben semmilyen módon nem merítheti ki a verseny kérdését a kereskedelmi médiával, hiszen láthatólag ebből az sült ki, hogy azokon a területeken nem tudott a közszolgálat versenyezni a kereskedelmi médiával, viszont az alapfeladatát, a közösségi célt, a közösségi jelleget ennek a rosszul értelmezett versenyhelyzetnek a következtében nem töltötte be.

És itt kell, azt gondolom, egy határt húzni, és ez a törvény erre tesz kísérletet, hogy egyértelműen elválasszuk, és a közösségi tartalom tekintetében fő kötelezettségként ne csak előírjuk a közszolgálati média számára ezt, hanem minden feltételrendszert biztosítsunk annak érdekében, hogy a közszolgálatiság megerősödhessen, és ennek nyomán, az értékközvetítő szerepének következtében hívhassa úgymond versenyre nem piaci, hanem tartalmi oldalról a kereskedelmi médiát.

Ennek azonban egyértelműen a megerősítés az egyik alapfeltétele. Erről szólt az, hogy az állam pazarló eddigi működtetési rendszere ezen a területen is szűnjön meg, és egy sokkal hatékonyabb, egységesebb és leginkább olcsóbb, ellenőrizhetőbb intézményrendszer alakuljon ki. Ez megtörtént, nem ennek a törvénynek a keretében, hanem korábban a parlament elé beterjesztett és a parlament által elfogadott törvények tekintetében.

Nem értek egyet a normatíva tekintetében elhangzott kritikákkal, hiszen a 3. számú melléklet, azt gondolom, hogy főleg 2012-től ezt egyértelműen rögzíti, és meggyőződésünk szerint előremutató módon rögzíti. Azt gondoljuk, hogy a közszolgálati testület igenis nagyon fontos testület lehet, azzal tud ugyanis foglalkozni ez a testület, amivel leginkább kell, azaz a közszolgálatiság alapelveinek való megfelelőség ellenőrzésével, azt gondoljuk, hogy egy nagyon fontos, valódi civil kontrollt jelentő, és nem csak a nevében civil kontrollt jelentő új testületről van szó, amely valóban azokat a társadalmi szereplőket vonja be ebbe az ellenőrzési folyamatba, amelyek felkészültek arra, hogy ezt az ellenőrzést a közszolgálat irányába, a közszolgálati tartalom irányába elvégezzék. Így a közszolgálati testület felállítását mindenképpen javasolnánk a parlamentnek ennek a törvényjavaslatnak a keretében.

A hatóságról néhány szót. Fontos, hogy egy konvergens hatóság jön létre, Országgyűlés alá rendelten, egy autonóm államigazgatási szervként, amelynek nő a hatósági legitimációja, ellenőrizhetősége, szemben az eddigiekkel és szemben azokkal a kritikákkal, amelyek itt akár ennek a törvénynek a tárgyalásakor, akár korábbi javaslataink tárgyalásakor egyébként megmutatkoztak. Főleg, miután most már egy egyértelmű és garanciákkal biztosított eljárási rend alakul ki, szemben az eddigi teljesen parttalan ORTT-s eljárással, aminek semmilyen jogi háttere, törvényi felhatalmazása a parlament részéről a múltban nem volt. Ez a mostani beterjesztett törvényjavaslat ezt az eljárási rendet egyértelműen szabályozza. Mi ez, ha nem a garanciák növekedése és növelése az eddigiekhez képest?

Külön szeretném a zárógondolatok egyikeként kiemelni az önszabályozás lehetőségét a társszabályozási eljárás keretében, amelyre eddig igazán érdemben nem volt lehetőségük a piaci szereplőknek. Most lesz, és tudjuk, hogy a hatóság csak akkor lép, léphet közbe, ha ennek az önszabályozásnak nem tesz eleget a piac, és nem tesznek eleget a szabályozás tekintetében azok a szereplők, akiknek ez egyébként a dolguk lett volna eddig is, vagy lesz adott esetben a jövőben.

Azt szeretném kiemelni, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat számos pontjában egyébként azon javaslatokból indul ki, az itt előtte általam elmondottak néhány kérdésében is, amelyek az öt-, illetve később négypártivá váló médiaegyeztetések során 2008-ban és 2009-ben egyébként megfogalmazásra kerültek. Ebben több olyan pont is van, amit most ellenzéki képviselőtársaim meglepő módon kritizálnak.

Azt kérem, hogy olvassák el az akkori jogszabálytervezeteket, az akkori különböző tanulmányokat, és nézzük meg, mert szerintünk ezeket jelentős részben ez a törvényjavaslat is egyébként tartalmazza. De természetesen általános vita révén, én kérek mindenkit, hogy amennyiben vannak olyan területei a benyújtott médiatörvény-javaslatnak, ahol módosító indítvánnyal azt gondolják, hogy jobbá tehető, tegyék meg ezeket a módosító indítványokat, az előterjesztők ezeket mérlegelni fogják, és ahol úgy látjuk, hogy a törvény alapcéljával, azaz egy modern, korszerű szabályozás kialakításával nem ellentétesek, hanem azt erősítik, ezeket a módosító indítványokat támogatni és befogadni fogjuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu