VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ajánlás 9., illetve 17. pontjához szeretnék hozzászólni.

A 9. pontban azt javasoltuk, hogy az alap vagyonát képező, értékesítésből származó bevételt a nyugdíj-biztosítási alapon belül a kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű stratégiai befektetések céljára is lehessen átirányítani, viszont ne lehessen átirányítani a költségvetésen belül gyakorlatilag az úgynevezett meghatározott előirányzatokhoz, magyarul bárhova, ahova a jogalkotó szeretné.

Ez egy olyan önkénynek venné az elejét, amely a magánnyugdíjpénztárakból az állami nyugdíjrendszerhez visszaérkező vagyon felélését, folyó kiadásokra költését akadályozza meg. Azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy vegyék figyelembe azt, hogy bármennyire is nem szeretjük a magánnyugdíjpénztárakat, bármennyire is tiltakoztunk a működésük ellen, a magas kezelési költségek ellen, akkor is ez egy befektetés, a befektetéseket pedig a jövő érdekében illik fölhasználni, legyen ez akár államadósság-csökkentés, legyen ez akár stratégiai befektetések megtétele, de semmi esetre sem arra, hogy föléletjük az országgal, és arról gondoskodunk, hogy a költségvetésen tátongó lyukakat jóléti, szociális intézkedésekkel tovább tágítjuk, tudván, hogy a magánnyugdíjpénztárakból visszaérkező vagyon erre fedezetet jelent.

Amit mi különösen kívánatosnak tartanánk ennél a pontnál, az az, hogy ennek a vagyonnak egy jelentős részét, azt, ami nem állampapírban van - ez ennek a 3000 milliárd forintos vagyonnak körülbelül a fele -, nemzetgazdasági szempontból különösen jelentős stratégiai ágazatokba történő befektetésre irányítsa át a kormányzat. Magyarul most egy történelmi esélyt kínált a magánnyugdíjpénztárak államosítása a kormányzat részére arra, hogy visszavegye a korábban fillérekért privatizált közműcégeket, azokat a stratégiai nagyvállalatokat, amelyek most nyugati befektetők kezén vannak, és gyakorlatilag számukra termelik a vagyont. Meggyőződésünk az, hogy ilyen esetben a magyar nyugdíjasok legalább félig-meddig megnyugodhatnának, mert elérhető lenne az, hogy a nyugdíjak mögött valós tőkefedezeti elem is áll olyan vállalatokból, amelyek részint egyébként is Magyarországon működnek, egyébként is a magyar emberek befizetéseiből szerzik az árbevételüket, és ebből jutnak nyereséghez is. Különösen jelentős lenne megerősíteni ezt a pillért.

(18.40)

A 17. ajánlási pontban pedig kifogásoltuk azt, hogy a kormányzat egy másik törvényt sért meg azzal, amikor ezt a törvényt megalkotja. A személyes megjelenési kötelezettséget fordítja meg ebben az esetben az előterjesztő, olyan módon, hogy azt teszi kötelezővé, hogy ha valaki továbbra is szeretne magán-nyugdíjpénztári tag maradni, akkor kell jeleznie a maradási szándékát személyes megjelenés útján, nem pedig megfordítja ezt, és azt mondja, hogy ha az állami nyugdíjrendszerbe szeretne átlépni, akkor jelenik meg.

Csak emlékeztetni szeretném önöket, képviselőtársaim, hogy miért is indokolatlan ez a rendelkezés. Először is azért, mert a személyes megjelenési kötelezettségre a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény 34. § (1) bekezdése szerint ugyanis akkor van lehetőség, a törvény a kérelem személyes előterjesztését akkor írhatja elő, ha a személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogyha egyszer nyilvántartják a hatóságok, megjegyzem, a magánnyugdíjpénztárakkal együtt, ezeket az adatokat, teljesen indokolatlan akkor, és egy másik törvényt sért az a rendelkezés, hogyha előírjuk ehhez képest a személyes megjelenés kötelezettségét.

Én azt kérem, azért, hogy ne kerüljön a kormányzat ilyen jogi zsákutcába, ezt a rendelkezést mindenképpen fontolja meg, mert ilyen módon ismét, akár az alkotmányossági felülvizsgálat próbáján is elbukhat a kezdeményezés, bár egyébként a szándék jó.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu