SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogok december 10-ei világnapja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1948-as elfogadását ünnepli. A nyilatkozat 25. cikke szerint minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz. Joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.

A klasszikus emberi jogokkal, így például a tulajdon szabadságával vagy a vélemény és a kifejezés szabadságával szemben az itt megfogalmazott szociális jogoknak mindig bizonytalanabb a státusuk a nyugati demokráciákban. Ennek az oka, hogy noha a szociális jogok a valódi demokráciának előfeltételei, a kapitalizmus logikájával háborúban állnak, és éppen azt célozzák, hogy a kapitalizmust alárendeljék a társadalmi igazságosságnak, az osztályhelyzetet a szociális állampolgáriságnak, a piaci elosztást a szükségletek szerinti elosztásnak. Ma Magyarországon a kétharmados parlamenti többség hadat üzent a jogállamiság alapvető intézményei ellen, és így aránytévesztésnek tűnhet, hogy az emberi jogok napján nem például az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásáról, a független intézmények háziasításáról vagy a szólásszabadság ellen irányuló törvénykezési szándékról beszélünk.

Miközben a Lehet Más a Politika eddig is minden lehetőséget megragadott, és ezután is meg fog ragadni, hogy felemeljük szavunkat mindezek ellen, nem szabad megfeledkeznünk arról a szélsőséges szegénységről és kirekesztésről, ami embertársaink százezreinek osztályrésze, ami lehetetlenné teszi nemcsak a szociális jogok, hanem bármely más állampolgári jog és különösen a méltósághoz való jog érvényre juttatását. Ma Magyarországon a szegénység egyik legszélsőségesebb formája a hajléktalanság.

(8.10)

Tegnap éjszaka is több tízezer ember kényszerült arra, hogy az utcán, aluljáróban, kapualjban, lépcsőházban, erdőben, fűtetlen helyiségben vagy éppen túlzsúfolt tömegszálláson aludjon. Miközben a főváros fideszes vezetése kilátásba helyezte a hajléktalan emberek forgalmas aluljárókból való kiszorítását, és 12 év után megtiltotta, hogy a Krisna-hívők a szokásos Blaha Lujza téri helyükön osszanak ételt a rászorulók számára, a kormánytöbbség pedig az építési törvény módosításával jogszabályi felhatalmazást adna az önkormányzatoknak a hajléktalan emberek közterekről való kitiltására, addig sem a kormánynak, sem az önkormányzatok túlnyomó többségének nincsen szociális lakáspolitikája.

Az éjjeli menedékhelyek, átmeneti szállások, családok átmeneti otthonai és az utcai szociális munka állami normatívája reálértékben tovább csökken, és a kormány csökkentené a hajléktalansághoz kapcsolódó két közalapítvány költségvetését is. Ahogyan azt a Habitat for Humanity állásfoglalása is jelezte, az új Széchenyi-terv sem jelent megoldást a szegények lakásgondjaira; miközben lényegében szakmai konszenzus van azzal kapcsolatban, hogy a lakástámogatások átalakításával és egy kiterjedt szociális bérlakáshálózat kialakításával akár többletforrások bevonása nélkül is jelentős eredményt lehetne elérni a hajléktalanság visszaszorításában.

A Lehet Más a Politika a fentiek értelmében javasolja, hogy első lépésként az Országgyűlés az emberi jogok világnapját a lakhatáshoz való jog alkotmányba foglalásával, illetve azzal ünnepelje meg, hogy jogszabályba foglal egy kikényszeríthető lakhatási minimumot a politikai közösség minden arra rászoruló tagja, de legalább a hajléktalan emberek legsérülékenyebb csoportjai, a gyermekes családok, az idősek, a betegek és a mozgáskorlátozottak számára.

Őszintén reméljük, hogy a nemzeti együttműködés jegyében a társadalmi igazságosság mellett elkötelezett kormány támogatni fogja javaslatunkat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Forrás: parlament.hu