DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fontos és lényeges törvényjavaslat fekszik előttünk, mint ahogy a bizottsági véleményekből is kiszűrhették, hiszen igen élénk vitákkal kísérték képviselőtársaink a bizottsági munka folyamán is ezt a törvényjavaslatot, holott nem egy nagy horderejű törvénymódosítás, nem nagy terjedelmű törvénymódosítás, csupáncsak egyetlenegy elemét igyekszik a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénynek módosítani és változtatni.

A bizottsági vita során is furcsa volt ezt észrevennünk, hogy pont az a szervezet, amelyről szól ez a törvény - a költségvetési bizottság üléséről szólok most -, nem képviseltette magát a bizottsági ülésünkön, hanem egy levelet küldött maga helyett, holott régebben inkább azt kifogásolta, hogy nem kapta meg időben a meghívót, nem volt elég ideje a felkészülésre, most pedig arra sem méltatta a bizottságunkat, hogy megjelenjen és elmondja a véleményét, csupáncsak egy levélben igyekezett felhívni egy-két dologra a figyelmünket.

Ezzel kapcsolatban szeretném önöknek elmondani, hogy maga a törvényjavaslat megítélésem szerint két olyan kérdést kell hogy tisztázzon, amiről úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő viták során mindenképpen tisztázandó, és a bizottsági vélemények során is, úgy érzem, megnyugtató válaszokat tudtunk találni rá. Ennek van egy elvi és egy gyakorlati síkja.

Az elvi sík elsősorban arról szól, hogy ki és hogyan tudja jobban garantálni a jegybank függetlenségét, hiszen államtitkár úr is jelezte az expozéjában, hogy mindenkinek az a szándéka, hogy a jegybank függetlenségét növelje, emelje, hiszen úgy érezzük, hogy a monetáris politika leginkább akkor tudja kifejteni a hatását, ha ez a függetlenség jellemzi a tevékenységét. Meg kell vizsgálnunk elvi szempontból, hogy a mostani rendszer biztosította-e ezt.

(20.40)

Azt kell mondanunk, hogy nem, hiszen a mindenkori kormánynak jelentős súlya és befolyása volt a monetáris tanács tagjainak jelölésében. Ez pedig azt jelenti, hogy közvetlenül is befolyással bírt a monetáris tanács tagjainak kiválasztására. E tekintetben sokkal erőteljesebb volt a kormányzati nyomás lehetősége, mint amit most javaslunk, amikor az Országgyűlés választaná meg azt a négy személyt, aki a február 28-án mandátumukat vesztő négy monetáris tanácsi tag helyére fog kerülni.

Megítélésem, megítélésünk szerint ez elvi szempontból is, elvi síkon is lényegesen növeli a jegybank függetlenségét, hozzájárulva a monetáris politika autonóm módjának a meghatározásához. És persze van egy nagy veszély is, az elmúlt időszak, az elmúlt hónapok vitái ezt erősítették bennünk, mégpedig az, hogy a jelenlegi felállásban a jegybank elnöke jelölhetne két monetáris tanácsi tagot a kormányfő jóváhagyása mellett, illetve a kormányfő jelölhetne két monetáris tanácsi tagot a jegybank elnökének egyetértése mellett. Fennállhatna nagyon könnyen az az eset, hogy nem tudnának dűlőre jutni, mint ahogy itt el is hangzott, hogy konszenzuskényszer van. Igen, csak ha valaki valamilyen okból kifolyólag abban érdekelt, hogy ne legyen ilyen konszenzus, akkor bizony előfordulhat nagyon gyorsan és nagyon könnyen, hogy a monetáris tanács döntésképtelenné válik, a törvényben előírt létszám alá kerülne a létszáma, ebből kifolyólag nem tudna meghozni olyan fontos döntéseket, mint például a jegybanki kamat igazítása, a jegybanki kamat meghatározása. Úgy gondolom, ezt a felelősséget pedig senki nem vállalhatja fel, senki nem bocsátkozhat ilyen felelőtlen helyzetbe, hogy veszélyeztetjük Magyarország egyik legfontosabb intézményrendszerének működőképességét, ezáltal az ország megítélését és ezáltal az ország finanszírozhatóságát.

Megítélésem szerint ebből kifolyólag a mostani javaslat ezt a veszélyt elhárítja. Úgy hárítja el, hogy a jegybank függetlenségét ráadásul növeli is. Tehát azt kell mondanom önöknek, hogy e tekintetben a törvényjavaslat elvi szinten, elvi síkon mindenképpen rendben van, egy jó javaslat; az irányban hat, hogy egy rendszer helyzetét stabilizálja, egy intézmény helyzetét erősítse.

A másik kérdés gyakorlati szempontú kérdés, mégpedig az, hogy a monetáris tanács, amely eddig kifejtette a tevékenységét, vajon betöltötte-e kellő mértékben a rá rótt feladatokat. Nagyon emlékszem azokra az időkre, amikor a szocialista képviselőtársainkkal egyetemben nem értettük finoman szólva is a monetáris tanács döntési helyzetét és a döntéseit. Akkor, amikor válságot kellett volna kezelni, amikor a magyar gazdaság erejét kellett volna dinamizálni, ezzel ellentétes lépéseket hozott meg, és ezáltal a magyar gazdaság helyzetét megítélésem szerint rendkívüli módon károsan tudta befolyásolni.

Tehát összességében azt tudom mondani, hogy az a politika, amelyet folytattak gyakorlati szinten, nem feltétlenül a gazdaság növekedését, nem feltétlenül az ország gazdasági erejének fenntartását és erősítését jelentette, hanem valami más szempontú megközelítést. Úgy gondolom, ez nem tartható, nem folytatható, sokkal inkább a valós folyamatokhoz kell igazítani a monetáris tanács működését. Úgy gondolom, ez pedig egy erős, stabil és független monetáris tanács révén megvalósítható.

Ezt a szándékot nem kifogásolta az Európai Központi Bank sem a levelében, amelyet megfogalmazott. Erre a kérdésre nem tudott olyan jellegű kifogásokat és nem is akart szerintem olyan jellegű kifogásokat tenni, amelyek veszélyeztetnék e törvényjavaslat életbe lépését. Mindezekből kifolyólag, mivel úgy gondolom, hogy kellő erővel tudtam bizonyítani az önök számára, hogy mind elvi síkon, mind gyakorlati szinten és nemzetközi szinten is támogatásra talál ez a törvényjavaslat, ezért arra kérem a képviselőtársaimat is, hogy ezt tegyék önök is majd a parlamenti munkájuk során.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam önöknek. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu