DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt év karácsonya óta nagy nemzetközi és európai vihart kavart új médiaszabályozás ügye sajátos tükörképe a honi és európai politikai életnek éppúgy, mint a média és a sajtó megközelítésmódjának, illetve, ha úgy tetszik, hatalmának. A negyedik hatalmi ág- ahogy az alkotmányjogi szakirodalom nevezi a médiát -megmutatta, hogy milyen hatással lehet egy olyan törvény ügyére, amely az ő érdekeit érinti.

Mindenesetre ahhoz képest, hogy milyen vádak hangzottak el a médiaalkotmánnyal és az új médiatörvénnyel kapcsolatban, az Európai Unió Bizottsága digitális politikáért felelős alelnökének és szakértőinek tüzetes és alapos vizsgálata nem igazolta a vádakat. A magyar kormány és a Bizottság szakértőinek tárgyalásai során bizonyossá vált: nincs szó arról, hogy az új médiatörvényeink lábbal tipornák a sajtószabadságot, elfojtanák a véleménynyilvánítás szabadságát és a szabad tájékoztatás jogát. Ellenkezőleg, a kormány sikerrel megvédte a magyar médiaszabályozás koncepcióját és konkrét szabályozási tartalmát. A kölcsönösen szükségesnek elismert és a benyújtott törvényjavaslatban tükröződő változtatások valójában nem forgatják ki eredeti mivoltukból a törvényeket, nem adnak új koncepciót a szabályozás mögé, hanem elvégzik azokat a szükséges pontosításokat, amelyek az uniós joghoz való még teljesebb igazodást segítik elő. A tárgyalások első időszakában jelzett három változtatási igény a kiegyensúlyozott tájékoztatás szabályozását, a médiaszolgáltatások és a sajtótermékek regisztrációját, illetve a más tagállami médiaszolgáltatóval szemben alkalmazható szankciók kérdését érintette.

A kiegyensúlyozott tájékoztatás kérdéskörében a törvényjavaslat az eredetileg is kifejezni kívánt szándékkal összhangban még inkább egyértelművé teszi, hogy a hiteles, gyors és pontos tájékoztatás követelménye nem az egyes médiaszolgáltatókra, hanem azok összességére, a médiarendszer egészére vonatkozó alapelvi követelmény, mintegy a média társadalmi funkciójának meghatározása. Más oldalról viszont elfogadtuk azt a megfontolást, hogy a jövőben várható változásokra még nem indokolt előre szabályt adni, ezért a lineáris médiaszolgáltatásokra, tehát a rádiókra, televíziókra indokolt korlátozni a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét.

Eredetileg ugyanis az a megfontolás vezette a törvényhozót, hogy a hagyományos televíziózás nem túl távoli jövőben várható jelentős visszaszorulása miatt a lekérhető tartalmak szerepe jelentősen megnő. Ha pedig ez így lesz, indokolt a politikai pluralizmus megkövetelése a lekérhető médiaszolgáltatásokban megjelenő tájékoztató műsorszámoktól is. Elfogadtuk azonban, hogy ma még csak a lineáris szolgáltatásoknak van olyan súlya a tájékoztatásban, amely indokolttá teszi a kiegyensúlyozottság követelményét. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, azzal a Bizottság is egyetértett, hogy a lineáris médiaszolgáltatás egészére fenntartható a kiegyensúlyozottság követelménye, vagyis az uniós jogból nem következik olyan kötelezettség, hogy azt csak a közszolgálati médiaszolgáltatókra kellene szűkíteni.

A regisztráció kérdéskörében ki kell emelni: szó sem volt arról, hogy a Bizottság a regisztrációt elfogadhatatlannak tartotta volna. Egyrészt a lineáris médiaszolgáltatásokra vonatkozóan a Bizottság nem kifogásolta a hatályos szabályozás fenntartását, másrészt a lekérhető médiaszolgáltatások és a sajtótermékek tekintetében egyértelműen annyi volt az igény, hogy a törvény tegye világossá: a regisztráció nem feltétele a tevékenység megkezdésének, és a regisztráció nem minősül semmiféle módon tartalmi kérdésekre vonatkozó engedélyezésnek.

Harmadrészt pedig nem volt vita abban, hogy a regisztráció valójában a média nyilvános működésének garanciája. Azt szolgálja, hogy bárki számára is ismerhető legyen, ki a szolgáltató vagy a kiadó. Ezzel messzemenően egyetértve, a törvényjavaslat biztosítja, hogy a tevékenység megkezdésétől számított 60 napon belül kell a szolgáltatás, kiadás megkezdésére vonatkozó bejelentést megtenni, tehát 60 napig a bejelentés nélkül is jogszerű a médiaszolgáltatás vagy a sajtótermék kiadása, és a bejelentés alapján lényegében automatikus regisztráció történik. A nyilvántartásba vételt pedig csak a javaslatban konkrétan megjelölt két esetben lehet visszavonni: ha a bejelentővel szemben összeférhetetlenségi ok áll fenn, vagy a bejelentett médiaszolgáltatás vagy sajtótermék elnevezése más médiaszolgáltatás, sajtótermék elnevezésével azonos, illetve ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít. Adminisztrációs vagy adatközlési hiányosság tehát nem lehet a szolgáltatás végzésének akadálya, de a bejelentési kötelezettség bírság kiszabásával is kikényszeríthető.

Indokolt e körben szólni a bírság kérdéséről is. Mindannyiszor hangsúlyozni kell, hogy a törvény nem teszi lehetővé, hogy a médiahatóság önkényes módon azonnal a legsúlyosabb szankciót szabja ki, hiszen a törvény kifejezetten előírja, hogy a jogkövetkezményeket az egyenlő elbánás, a fokozatosság és az arányosság elvének megfelelően kell alkalmazni. Így a bejelentés elmulasztása vagy a szükséges adatok hiánya esetén eredménytelen hiánypótlási felhívást követően sem lehet nyomban egymillió forintos bírságot kiszabni, erre csak a törvénynek való többszöri tudatos ellenszegülés esetén kerülhet sor, éppúgy, mint bármely más szervezet vagy állampolgár esetén. Ilyen értelemben a sajtószabadság szent elve sem adhat felmentést a médiaszolgáltatóknak, kiadóknak a törvény betartása alól. És ismét utalni kell arra, hogy a médiahatóság minden döntése bírói felülvizsgálat alá tartozik, ami a leghatékonyabb garanciája annak, hogy a médiahatóság törvényesen jár el.

Összefoglalva tehát kijelenthető, hogy a regisztrációnak a javaslat szerint pontosított szabályozása nem akadályozhatja a sajtó- és véleményszabadság gyakorlását, de arányos eszközöket ad a törvényi követelmények kikényszerítésére.

A harmadik téma a más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatóra a médiahatóság által alkalmazható szankció kérdése. Érdemes itt világossá tenni: nincs szó arról, hogy e tekintetben a Magyar Köztársaság médiatörvénye túllépne a joghatóság korlátain. Az Európai Unió audiovizuális irányelve ugyanis részletes rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy a tagállami médiahatóságok a más tagállamban letelepedett, de az adott államba irányuló szolgáltatást végző médiaszolgáltatók jogsértése esetén milyen eljárás keretében járhat el velük szemben.

(23.10)

A Bizottság voltaképpen azt vetette fel, hogy egyes esetekben aránytalan szankciónak tekinti a bírságolást. E probléma egyébként alapvetően abból fakadt, hogy az irányelv 3. cikke általánosságban tagállami intézkedéseket említ, de nem határozza meg, melyek lehetnek ezek. A lényeg, hogy az egyeztetés során egyetértés jött létre abban, hogy a bírságolás lehetősége csak azokra a médiaszolgáltatókra vonatkozzon, amelyek elsősorban Magyarországra sugároznak, de ezt azért végzik más tagállam területéről, hogy a magyar jogot ne lehessen rájuk alkalmazni. Azon médiaszolgáltatók esetében viszont, amelyek Magyarország területére is szolgáltatnak, de nem ez a fő terjesztési területük, a bírságolás kizárt lesz a javaslat szerint. Ugyanakkor más jogkövetkezmények alkalmazása továbbra is lehetséges, összhangban az említett irányelv által lehetővé tett tagállami jogokkal. Ezek például a jogsértést megállapító hatósági közlemény közzététele vagy a médiaszolgáltatás időleges felfüggesztése, köznyelven a képernyő elsötétítése.

A tárgyalások folyamán felmerült egy negyedik szempont is, ez pedig a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény, röviden a médiaalkotmány egy rendelkezését érinti. Az vetődött fel ugyanis, hogy a bírálat tilalmaként értelmezhető az a rendelkezés, amely a társadalom csoportjainak nyílt vagy burkolt megsértésére alkalmas médiatartalmat tilalmazza. Annak ellenére, hogy ezt a rendelkezést a régi médiatörvény, az 1996. évi I. törvény 3. §-a is tartalmazta, és azt az akkori, az emberi jogokra és a politikai szabadságokra most oly érzékenynek mutatkozó szocialista-szabad demokrata kormánytöbbség szavazta meg, továbbá annak ellenére, hogy ez a rendelkezés 1996 óta sem volt akadálya bárki és bármely csoport nyílt bírálatának a médiában és a sajtóban, a félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében elfogadhatónak tartottuk e rendelkezés korrekcióját. Így a javaslat elhagyja a "nyílt vagy burkolt megsértése" szövegrészt, ugyanakkor továbbra is megmarad a társadalmi csoportok elleni gyűlöletkeltésre vagy kirekesztésre irányuló vagy arra alkalmas médiatartalom tilalma.

Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozni kell, hogy a médiaalkotmány és a médiatörvény módosítására benyújtott törvényjavaslat az Európai Bizottsággal folytatott konkrét kérdések konkrét megoldására irányuló tárgyalások eredménye, és a kialakult szöveggel a Bizottság is kifejezte egyetértését. A kis terjedelmű, pontosító módosítások eredményeként a magyar médiaszabályozás maradéktalanul megfelel az Európai Unió jogának és más nemzetközi kötelezettségeinknek, tovább jól fogja szolgálni a hazai és a határon túli magyar közvélemény tájékozódását, a magyar és az európai kultúra megismerését és ápolását. Meggyőződésünk, hogy a javaslat elfogadásával a magyar médiaszabályozással szemben már részletkérdésekben sem merülhet fel konkrét, jogi szempontból értelmezhető aggály, az általánosságban hangoztatott aggodalmakat pedig a törvények alkalmazásának gyakorlata fogja eloszlatni.

Kérem, hogy ennek érdekében a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu