DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti közszolgálati egyetem létrehozása, illetve az arról szóló törvényjavaslat a tartalmi kérdések terén több sebből is vérzik. Elsőként, kérem, engedjék meg, hogy azt a modellt, illetve annak a modellnek a kérdését vizsgáljam, amely a leendő intézmény fenntartásáról, fenntartói felelősségéről szól.

Én, tisztelt államtitkár úr, tisztelt miniszter úr, mint akik a törvény-előterjesztés szerint részben, hiszen nemcsak önök, de részben önök a majdani fenntartók, én ezt a modellt a működtetésre alkalmatlannak látom. Ez nem személyfüggő, ezért a köztársaság mindenkori kormánya iránti tiszteletem kifejezése mellett is kérem, fogadják el, mint aki némi tapasztalatra szert tett, hogy egy intézmény fenntartása, amiben persze értem, hogy itt gondok vannak, hiszen hagyományrendszerében, közép-európai és magyar hagyományrendszerében egymással nagyon sok tekintetben kiegészítő feladatokat végző, ugyanakkor hagyományai tekintetében is egymással a szó jó értelmében rivalizáló területeket egy intézménybe terelve fenntartani emberes feladat. Erre, tisztelt előterjesztők, ez az úgynevezett fenntartói tanács, mint olyan fenntartó, amelyik a finanszírozásban és mintegy a felsőoktatási intézmény minden egyes lényeges kérdésében, az autonómiát is figyelembe véve, meghatározó intézmény, nem lesz alkalmas.

Ez nem az én szakmám, de ha itt van a honvédelemért felelős miniszter úr, tisztelt miniszter úr, ez bizony olyan, mint amikor a csatában egyszerre három tábornok adja meg a vezényszót. Ez így egész egyszerűen működésképtelen, bár papíron elő lehet állítani. Mint aki nem a honvédelem terén, de az oktatásban valamit már látott, azt kell mondanom, a pénzszerzéssel együtt, amely egyébként a fenntartónak folyamatos feladata lesz, értem, hogy úgy gondolják, három minisztérium, három miniszter együttesen többet tehet a majdani intézményért, de maga a formáció, az, amit ennek az egyetemnek a fenntartására kitaláltak, sajnos a hétköznapokban ezt nem fogja bizonyítani. Ez a fenntartói tanács, mint egy új felsőoktatási intézmény, hogy úgy mondjam, állandó gondviselője és érdekkijáró szerve így csak folyamatos belső vitákat fog jelenteni. Ezek a folyamatos belső viták fenntartói szinten le fognak csapódni a majdani három kar vezetésében, a majdani három kar vezetése pedig személytől függetlenül, hogy úgy mondjam, a fegyvernemek közötti villongás állandó terepe lesz. Azt javasolom tehát, hogy erről a fenntartói modellről, erről a fenntartói tanácsról tegyenek le, mert tartalmilag nem jó ötlet.

A második megközelítésem és véleményem túlmutat az intézményen, de látniuk kell önöknek is, tisztelt képviselő asszony és képviselő urak, tisztelt hölgyeim és uraim, itt egy új felsőoktatási intézményről beszélünk, egy olyan intézményről, amely a közszolgálatiság képzését felső fokon intézi.

Önöknek nem furcsa, valamilyen módon mégiscsak nem szembeötlő, hogy miközben az előterjesztő, kormánypárti és ellenzéki felszólaló is felsőoktatásról és oktatásról beszél, miközben jelenleg működő felsőoktatási intézmények vezetői, képviselői ülnek itt, ebben az előterjesztésben az önök oktatási államtitkárságáról és az önök oktatásért felelős miniszteréről, minisztériumáról egy árva szó nem esik? Teljesen logikus, hogy a képviseletükben nem is ül itt senki. Ez önmagában az oktatás és a magyar felsőoktatás számára nevetséges és tragikus; talán helyesebb lenne megfordítani: tragikus és nevetséges. Önök egy-egy terület szakmai jó ismerői. Készséggel elhiszem, hogy a közigazgatás, a honvédelem, a jelenleg itt nem lévő belügyi tárca a saját területéhez ért, ezt én ellenzéki képviselőként szívesen feltételezem önökről. De itt most nem egy szakterületről beszélünk, igen tisztelt kormányképviselők, hanem egy szakterületet képző felsőoktatási intézményről, és az önök előterjesztésében az oktatásért felelős miniszter egy szóval nem szerepel; nemhogy tagja a fenntartói tanácsnak, erről még csak egy sugallat sincsen, most is ott van az üres széke! Egész egyszerűen ebben az egész döntési mechanizmusban semmilyen szerepet nem játszik! Ez nem egyszerűen csak döntési problémájuk, ezt oldják meg önök. Ez azt jelenti, hogy az oktatásért felelős tárcájuknak semmilyen szerepet nem szánnak ebben az önök által lényegesnek mondott majdani felsőoktatási intézményben. Megjegyzem - erről most nem tisztem vitázni -, minden egyéb oktatásért felelős előterjesztésben is nagyjából ez látszik, az egy hete beharangozott tervben is. 12 órával korábban még nem tudták, hány évre fogják csökkenteni önök a terveik szerint a tankötelezettséget! Egy oktatási államtitkárság!

(22.30)

De visszatérve a témára, ezért módosító javaslatot nyújtottam be, amely módosító javaslat tulajdonképpen önöket, az ellenzék azon szerepével élve, hogy jobbítsa a szándékot, az oktatási államtitkárságot, illetve az oktatásügyért felelős minisztériumot beemeli, és azt mondja, hogy mégiscsak az elsődleges felelős egy felsőoktatási intézménynél az oktatásért felelős miniszter kell hogy legyen, azzal együtt, hogy a hagyományrendszer sok minden más megoldást is hozhat.

A második megjegyzésem, hiszen mégiscsak jogi értelemben ez a majdani intézmény azzal jön létre, hogy a felsőoktatási törvény mellékletében az új intézmény felsorolásra kerül, ugyanis Magyarországon olyan intézmény, amely a felsőoktatási törvény mellékletében nem kerül felsorolásra, az nem adhat ki diplomát. Tisztelettel kérem annak belátását, hogy mégiscsak nonszensz, hogy a felsőoktatási törvénybe tetszenek majd betenni, de az oktatásügynek és az azért felelős tisztségviselőknek semmilyen beleszólást nem juttatnak. Hát ez tényleg nevetséges! Ez olyan, mintha különböző minisztériumok összefognának egy plusz x-edik területen, amelynek felelőse ténylegesen nem vehet részt ebben az egészben. Ezért úgy gondolom, hogy nemcsak a törvényt kell megjegyezni, hanem a fenntartói tanácsot - mint fenntartói formát - el kell felejteni, és ugyanúgy, mint a többi felsőoktatási intézmény jelenlegi fenntartói hierarchiájában, megszabott rend szerint kell ezt a dolgot rendezni.

Föl kell hoznom még egy kérdést, amely az elmúlt napokban és hetekben a nemzeti közszolgálati egyetem létrehozása kapcsán majd' akkora teret kapott, mint a feladat és a célja a majdani intézménynek együttvéve. Ez pedig az elhelyezés kérdése. Azt gondolom, tisztelt előterjesztők, hogy erről önöknek szólni kellett volna. Ez ugyanis nem egyszerűen csak arról szól, hogy létrejön egy intézmény, egy új felsőoktatási intézmény, hanem önök három olyan intézményt integrálnak, amelyek a mai Magyarországon igen jelentős ingatlanértékkel, telekkel és épülettel bírnak. Ezt pedig ebben az előterjesztésben el kell mondani. A majdani felsőoktatási intézmény számomra nem teljesen világos módon kerül elhelyezésre a korábbi Ludovika-épületben, amely épület részben foglalt. Államtitkár úrtól tudom - örülök, hogyha így van, kérem tisztelettel, hogy ezt erősítsék meg -, hogy a Természettudományi Múzeumot, illetve azt a részt, amelyben a Természettudományi Múzeum is helyet kap, nem fenyegeti veszély. Remélem, hogy két év múlva meg négy év múlva is ezt fogják mondani, de igazából nem ez a problémám.

Az ország egyik legértékesebb ingatlanja... - tessék megnézni a négyzetméterárakat, a telekárakat, mégiscsak a budapesti Gellérthegy. A budapesti Gellérthegy igen tekintélyes részét foglalja el az Államigazgatási Főiskola területe, az épület, a földbe süllyesztett uszoda, a Móricz Zsigmond körtér, illetve a Ménesi út felé eső igen jelentős terület. Hasonlóképpen a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületének alapterületét nézve, a hozzá tartozó területtel együtt igen tekintélyes. Nem beszélek a Rendőrtiszti Főiskoláról, annak épületéről és arról az ingatlanról, arról a telekről, ami a birtokában van mint felsőoktatási intézmény, igen jelentős vagyonnak lehet mondani.

Önök azonban nem a Gellérthegyet választották, önök nem a Rendőrtiszti Főiskola épületét választották, önök nem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületét választották, hanem egy olyan épületet, amely kétharmad részben foglalt, és történelmi hagyományai és történelmi értéke mellett - hát nem kell ehhez ingatlanbecslőnek lennem - nem vetélkedik az előbb felsorolt három ingatlan és terület egyikével sem. Egyszerűen azt szeretném kérdezni, és megerősítést várni önöktől, arról kérek tisztelettel felvilágosítást, hogy amennyiben ez az intézményintegráció megvalósul, akkor önök biztos tudomással kijelenthetnek egyfajta sorsot a jelenlegi három intézmény területéről és épületéről, tudniillik - minthogy nekem erről információm nincs, tisztelettel kérem, hogy akkor kérdésként megfogalmazva a véleményemet, erre válaszoljanak -, hogy ennek önök, a Magyar Köztársaság kormánya milyen sorsot szán. Még egyszer: egyszerűen azért, mert igen nagy értékű, kiemelt területen levő, hagyománnyal rendelkező épületek és ingatlanok.

Ami a Budapest-vidék kérdést említi, hozza szóba, és amelyről a többségi véleményt megfogalmazó Pósán képviselő úr is egy gondolatot említett, azt gondolom, nem kell itt etetni a vidéki képviselőket. Arról van szó, hogy ha egy intézmény, egy egyetem Budapesten jön létre, akkor természetesen kapcsolatokat építhet ki a vidékkel, de annak a centruma, a tevékenységi köre a székesfőváros. Itt nincs vagy-vagy.

Együttműködés természetesen minden felsőoktatási intézmény között van, de ez a döntés azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy úgy döntött a kormány, hogy egy újabb integrált, koncentrált felsőoktatási intézményt Budapesten helyez el, és nem vidéken. Kapcsolat lehet, átmenet meg nem. Olyan nincs, hogy vidéken is, meg a fővárosban is. Ahol ez a tényleges intézmény működik - főleg ilyen jelleggel -, ott az intézmények közötti együttműködés természetesen elképzelhető, egyébként pedig vagylagosság nem.

Végezetül egy mondat erejéig, mert erről nem én kívánok beszélni részletesebben a képviselőcsoportunkból: én nem tudok a felsőoktatást illető tapasztalataimban olyat, hogy önálló katonai tisztképző felsőoktatási intézmény az Unióban vagy a NATO tagállamai között az elmúlt 15 évben önállóságát megszüntetve, integrálva, alárendeltként működött volna. Ennek sem a jogi szabályozásába, sem az érdekérvényesítő képesség dolgába nem kívánok beleszólni, egyszerűen annyit mondok, hogy ilyen példát nem tudok. Történészként azonban azt el kell mondjam, hogy itt egy 1806-ban, törvényben megfogalmazott akarattal létrehozott intézmény önállóságát szüntetik önök meg.

A Ludovika Akadémia 1872-ben kezdte el működését. Az önálló magyar tisztképzés, katonatisztképzés - különböző nevekkel és formában - legendás intézménye volt, amelyet, javaslom, ne keverjünk most történelmi vitákba, hogy ki hogyan lát - de volt, és működött. Utána is, annak - jogi értelemben nem, de tartalmi értelemben igen - megszüntetése után mindvégig létezett önálló magyar katonatisztképző felsőoktatási intézmény. Ezért ennek az integrálása, megszüntetése sajátos üzenet. Nem biztos, hogy önmagában egyébként helyeselhető felsőoktatási törekvésekkel lehet ezt leírni. Ezért úgy gondolom, hogy presztízsveszteség. Úgy gondolom, nagy tételekkel leírhatóan helyeselhető, én az integráció híve vagyok. Ebben az esetben úgy gondolom, hogy ez egy helytelen konkrét gyakorlat.

Tisztelettel köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu