DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Különleges nap elé nézünk itt a Magyar Országgyűlés patinás üléstermében. Igazi sorskérdésekről beszélünk majd, nemzetünk egyik legégetőbb közügyéről, ami egyúttal a közösséget alkotó individuumok legszemélyesebb magánügye is. Születés, gyermekvállalás, nemzeti megmaradás egymással összefüggő, bonyolult hálózatát próbáljuk szálanként kibogozni.

Engedjék meg, hogy még mielőtt megkezdenénk e sorskérdés részletes tárgyalását, egy olyan alapvetésre irányítsam rá a figyelmüket, amit kutatóként eltöltött pályámon megtanultam: ahhoz, hogy egy problémát sikeresen megoldhassunk, nem magára a problémára, hanem a mögötte rejlő összefüggésekre kell koncentrálnunk.

A mai vitanapon is arra biztatok mindenkit, hogy próbáljuk meg feltérképezni azokat az összefüggéseket, amelyek a népesség nagyarányú csökkenéséhez vezettek. Ha pusztán a termékenység csökkenésének problémájára tekintünk, akkor akár arra a téves következtetésre is juthatunk, hogy van egyetlen biztos megoldás, például a nők munkavállalási lehetőségeinek bővítése vagy a médiában megjelenő magzatvédelmi hirdetések sugárzása. De a probléma mögött rejtőzködő összefüggések ennél sokkalta bonyolultabbak, ezért már most érdemes leszögezni: nincs egyetlen csodaszer, a gyógymód ennél jóval komplexebb, és a mi felelősségünk megtalálni azt a terápiát, amely visszafordítja, lelassítja a fenyegető tendenciát.

A felelősség tehát nagy, ezért pártállástól függetlenül arra kérek mindenkit, hogy e vitanapon próbáljuk megtalálni az előremutató, a jövőre koncentráló egységet. Az életünk során összegyűjtött kis tudásokat rendezzük egy nagy, közös egységbe, hogy a kormány ennek ismeretében kezdhessen hozzá a cselekvéshez, így a közös munka biztosan eredményes lesz.

(10.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tíz hónapja kezdtünk el kormányozni, ez idő alatt megtettük az első fontos lépéseket. 2011. január 1-jétől bevezettük a családi adókedvezményt; a gyermekgondozási segély, a gyes jogosultsági időtartamát, amelyet a Bajnai-kormány 2010 májusától 2 évre csökkentett, 2011-től ismét 3 évre emeltük; az idei évtől minden egyes ikergyermek után külön jár a támogatás. Bevezettük az örökbefogadói gyes intézményét. A gyesben részesülő nagyszülők heti 20 óra helyett már szintén heti 30 órában vállalhatnak munkát a gyermek 3 éves korát követően. A három- vagy többgyermekes szülők részére gyermeknevelési támogatás is újra a gyermek 3 éves korának betöltésétől folyósítható. A gyed havi összegének felső határát is növeltük: 102 900 forintról 109 200 forintra. 2011-től a rászoruló gyermekek számára biztosított ingyenes vagy kedvezményes bölcsődei, óvodai, iskolai gyermekétkeztetéshez nyújtott összeget a várható inflációt meghaladó mértékben emeltük. Az idei évtől a rászoruló gyermekek immár az általános iskola 8. osztályáig részesülhetnek ingyenes étkeztetésben. Egyszerűsítettük a családi napközi létrehozásának szabályait.

2011. január 1-jétől azok a nők, akik legalább 40 év szolgálati időt szereztek, életkortól függetlenül teljes összegű öregségi nyugdíjra jogosultak, ezzel is elismeri a kormány az anyaság fontosságát. A kormány az idei fűtési szezon végéig meghosszabbította a lakossági fogyasztóknak járó gázártámogatás igénybevételének lehetőségét. A nagycsaládos, három vagy több gyermeket nevelő fogyasztók számára további kedvezményeket vezettünk be. A családok átmeneti otthona a várandós anya kérelmére ezentúl az anya férjét vagy élettársát is befogadhatja, ez elősegíti, hogy a gyermeket vállaló fiatal pár együtt maradhasson a szülés körüli időszakban. A gyermekvédelmi törvénybe bekerültek a nyílt örökbefogadást elősegítő szolgáltatások. Elhárítottuk azokat az akadályokat, amelyek megnehezítették az otthonszülés választását.

Tisztelt Országgyűlés! Sokat tettünk, de még nem eleget. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezeket a lépéseket még számtalan további intézkedésnek kell követnie ahhoz, hogy megállítsuk a magyar népesség csökkenését. Azt is tudjuk, hogy a demográfiai mutatók csak akkor fognak megváltozni, ha megváltozik a gyermekvállalásról, a gyermeknevelésről alkotott elképzelésünk. A gondolkodásunk határozza meg a változás mértékét és irányát, ezért nagy a felelősségünk. Ma sokat beszélnek a világon a fenntartható fejlődésről; Európában és ezen belül Magyarországon a népesség csökkenésének megállítása a fenntarthatóság alapja. Azt gondolom, mindenkinek van felelőssége abban, hogy milyen lesz a világ, senki nem vonhatja ki magát e felelősség alól. Meg kell tanulnunk elköteleződnünk amellett, hogy csak felelősen gondolkodva dönthetünk az élet minden területén, különben a konkrét cselekedeteink eredménye a jövőnk feléléséhez fog vezetni, ezért alapvető fordulatra van szükség az önmagunkról és a jövőnkről való gondolkodásban.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor ma Magyarország csökkenő népesedési adatairól hallunk, összeszorul a torkunk, a puszta tények felsorolása is drámai hatású. 2010-ben 10 millió alá csökkent a magyar lakosság létszáma, 2010-ben először fordult elő, hogy 90 ezernél kevesebb gyermek született. A magyar termékenység az egyik legalacsonyabb Európában: 1,35, míg a népességszám megőrzéséhez minimum 2,1 kellene. Egy 15-49 éves korú nőre jutó átlagos gyermekszám 2000-ben 1,26 volt, ma 1,11. Mivel a termékenység alakulása szoros összefüggést mutat a házasságok számával, ezért a házasságkötések adatai is fájdalmasak. A házasok száma 2000-ben a népesség 52,6 százaléka volt, most 45,8 százalék. A 20-29 éves korosztály körében 2000-hez képest felére csökkent a házasodók száma. Az egyedülállók aránya nőtt, 2000-ben 26,4 százalék, most 32,3 százalék. Az újszülöttek 40 százaléka házasságon kívül születik.

Az ezer fennálló házasságra jutó válás 2000-ben 10,7 volt, most 12. A házasságok több mint 60 százaléka válással végződik, 2000-ben 50 százalék volt ez az arány. A felbomló házasságok 60 százalékában van kiskorú gyermek, egyharmadukban egy gyermek. A két gyermeket vállalók aránya csökken, elsősorban a válások nagy száma miatt. A kétgyermekes nők száma 2000-ben 31,3 százalék, ma 24,7 százalék. A családi pótlékban részesülő családok fele csak egy gyermeket nevel, a családi pótlékban részesülő gyermekek több mint harmada egyke. A szülőképes korú nők magasabb életkorban vállalják első gyermeküket, mint a korábbi generációk, átlagosan 27,7 évesen, 2000-ben 25 évesen vállalták. Ennek az a következménye, hogy nem születnek meg a megkívánt gyermekek. 2020-ig a szülőképes korú nők létszáma összességében mintegy 250 ezer fővel fog csökkenni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne gondolja senki, hogy valamilyen erkölcsi vagy világnézeti megfontolásból hangsúlyozzák a demográfusok, hogy a házasságkötések és a termékenység között nagyon szoros kapcsolat van. Nem, ez tudományos megalapozottságú állítás. Ha az egyedülállók, az elváltak, a gyermektelen párok száma emelkedik, és ezzel párhuzamosan csökken a házasok, a családok száma, akkor csökken azoknak a száma, akik gyermeket szülhetnének, ráadásul egyre több nő 30 év felett szüli meg első gyermekét, aminek következtében szintén egyre csökken a megszülető gyermekek száma. Ennek egyik oka, hogy sokan ekkor szeretnének csak gyermeket, de már nem képesek rá. Az élettársi kapcsolatok számának emelkedése szintén csökkenti a megszületendő gyermekek számát. Nagyon súlyos következményekkel kell számolnunk, ha nem tudunk változtatni ezeken a folyamatokon. Az sem megnyugtató, hogy ez összeurópai jelenség.

Tisztelt Országgyűlés! Milyen következményekkel számolnak a kutatók, ha nem sikerül megfordítani vagy legalább megállítani ezt a folyamatot? A népesség csökkenése egyúttal a társadalom elöregedéséhez is vezet. Az idősödő társadalmak gazdasági és társadalmi következményei igen szerteágazóak. A munkaerőpiac átalakul, mert sokkal több lesz az eltartott, mint az aktív dolgozó, így a közkiadások növekedni fognak, azaz a jóléti, valamint nyugdíj- és egészségügyi rendszereket nem lesz képes fenntartani a kevesebb adófizető, ugyanakkor a szociális ellátás iránti igény emelkedik, mivel egyre több idős ember szorul gondozásra.

A kutatók a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség további mélyülésétől, a gazdasági versenyképesség romlásától tartanak. Az uniós célkitűzésekben a várható következményekre reagálva fogalmazódnak meg az idősödő társadalmak kihívásaira megoldást adó cselekvési programok. Ezek között egyre nagyobb hangsúlyt kap a nyugdíjrendszer átalakítása, amelyet kormányunk is megkezdett. Fontos feladat a társadalmi és nemzedékek közti szolidaritás elősegítése, a gyermekes családok segítése, a család és munka összeegyeztethetőségének javítása, illetve az oktatási rendszert érintő kihívások kezelése.

Tisztelt Ház! A kormány minden egyes megszülető gyermeket értéknek és olyan befektetésnek tart, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté válva aktívan részt vesz a javak előállításában. Mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy amikor ő szorul majd segítségre, gondoskodásra, legyen, aki gondoskodni képes róla. Ahhoz, hogy eredményt érjünk el, azonnali cselekvésre van szükség.

Mit tehetünk ennek a folyamatnak a megállításáért azokon az alapvető intézkedéseken túl, amelyeket megtettünk az elmúlt 10 hónapban? Gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy a munkavállalás és a gyermekvállalás nagyban összefügg egymással, és összeegyeztethetőségük a demográfiai folyamatokra is jelentős hatással van. A gyermekek felneveléséhez a szülők erejükhöz mérten a lehető legnagyobb biztonságot és jólétet szeretnék megteremteni. Jólét pedig csak akkor van, ha munka is van. A kormány kiemelt célja ezért, hogy kellő mennyiségű munkahelyet teremtsen, ami hozzájárul ahhoz, hogy a népességfogyás megállításához szükséges számú kisgyermek megszülethessen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontos, hogy adjunk választási lehetőséget az emberek kezébe, döntsék el a szülők, a nagyszülők, hogy életük egy adott periódusában inkább a családi teendőknek szentelik magukat, vagy a munkájukban teljesednek ki.

(10.20)

Ne tegyünk különbséget a két hivatás között!

Ahhoz, hogy a népesség számának csökkenését megállítsuk, arra is szükség van, hogy a szülők a legértékesebb hivatások között tartsák számon a gyermeknevelést. Ha az individuális értékeink túlhangsúlyozásával ellehetetlenítjük a családunk életét, akkor nem érünk el eredményeket a demográfiai folyamatok megváltoztatásában sem. Ma Magyarországon a felmérések szerint a többség úgy látja, hogy gyerek nélkül nem lehet igazán boldog. Ebből is látszik, hogy önmagán túlmutató élet, önmagát felülmúló személy nemcsak az lehet, aki kiemelkedő egyéni teljesítményre képes, hanem az is, aki képes az önátadásra, azaz képes a gyermekeiért, a családjáért felülemelkedni a saját egyéni céljain.

Ha visszatekintünk a népesség számában az elmúlt száz évben bekövetkező változásokra, akkor világosan látszik, hogy az individuális értékek túlhangsúlyozása súlyos következményekkel jár a termékenység alakulására. Finnországban például a válás liberalizálása után meredeken emelkedni kezdett a válások, majd ezt követően meredeken zuhanni kezdett a megszületett gyerekek száma. 1990 után hazánkban is hasonló folyamatok indultak el. Félreértések elkerülése végett: nem a válások szigorítása a cél, csak vegyünk végre tudomást arról, mit mutatnak a számok, mit mutatnak a kutatási eredmények.

A múlt évszázadban az egyént kellett felszabadítani a társadalmi kötöttségek alól. Mára ez megvalósult, kialakultak az emberek globális kapcsolatai. Ma ellenben az a gondunk, hogy magunk körül sok változást csinálunk, csak magunkat nem akarjuk megváltoztatni. A nyugati civilizáció fordulóponthoz érkezett, Európa kétezer éves kultúrája ugyanúgy válságban van, mint a világgazdaság. A válságok az élet velejárói, mindig azt jelzik, hogy valahol utat tévesztettünk. Ezért fordulatra van szükség ahhoz, hogy megőrizzük azokat az európai értékeket, amelyek az európai életminőséget garantálják.

A demográfiai trendek, a születések számának és a házasságok számának a csökkenése, a kis közösségek meggyengülése, azaz a közösségi értékek és a társas kapcsolatok törékenysége súlyosan veszélyezteti az európai értékek megőrzését. Ezért állt élére hazánk a népesedési ügynek az Európai Unió soros elnökeként. Néhány nap múlva, március utolsó hetében szakértők és politikusok érkeznek Budapestre az Unió minden tagállamából, hogy végre kimondjuk a problémákat, és közös erővel, összefogva cselekedjünk. Az "Európa a családokért, a családok Európáért" című népesedési és családügyi tematikus hét keretében szakértői, tudományos és civil rendezvényeken túl megrendezésre kerül a demográfiáért és családügyért felelős miniszterek informális ülése Gödöllőn. Az ülés végén a trióelnökség - Spanyolország, Belgium, Magyarország - tagjai Lengyelország bevonásával nyilatkozatot fognak aláírni a munka és a családi élet összehangolásának a demográfiai folyamatokra gyakorolt hatásáról, valamint kezdeményezni fogják, hogy egy európai évet szenteljünk a családoknak.

Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak gazdasági érvek szólnak a családok megerősítése és a több gyermek vállalása mellett, hanem egészségügyi céljaink is. Jól tudunk arról is, hogy az Egészségügyi Világszervezet ma hogyan látja az emberi élet kilátásait. Megdöbbentő adat, hogy a XXI. században a fejlett világban várhatóan a depresszió lesz az egyik leggyakoribb betegség. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a lelki zavarok XX. században megfigyelhető elterjedésének a legfőbb okai a családok szétesése és az egyénnek a tömegben való elmagányosodása. Ezért a kormány célja, hogy megerősítse, támogassa és védje a családokat. A társadalom egészséges működésének alapja, hogy minél több, házasságon alapuló család létezzen benne. A házasságok számának növelése, a tartós emberi kapcsolatok fenntartása, a születések számának növelése az egyetlen lehetőség az európai értékek megőrzésére.

Tisztelt Ház! A családtámogatási juttatásokat azért folyósítja az állam a kisgyermekes szülőknek, hogy azzal hozzájáruljon a szülő és a gyermek közötti stabil kapcsolat megalapozásához.

Fontosnak tartom, hogy kitérjünk még egy olyan területre, amellyel szintén nem foglalkoztak megfelelően az elmúlt években, ez pedig a kora gyermekkor hatása az egész életútra, többek között a házasság stabilitására és a gyermekvállalási hajlandóságra, illetve a gyermeknevelés minőségére nézve. Tudományos kutatások sora bizonyítja, hogy a kisgyermekek, akiket elhanyagolnak vagy bántalmaznak, különösen a születéstől számított első három évben, súlyos sérüléseket szereznek. A nemzeti együttműködés kormánya ezért fontos feladatának tartja, hogy az egyéni életút jelentőségére ráirányítsa a figyelmet. Egyre több olyan család van, amelyet a családsegítő szervezetek nem tartanak veszélyeztetetteknek, ám ahol a gyerek mégis kevesebb figyelmet kap, mert a szülők nem érnek rá foglalkozni vele.

A tudomány ma már pontos képet ad az elhanyagolás és bántalmazás demográfiára gyakorolt negatív hatásairól. A kora gyermekkori életszakaszban történtek alapvetően meghatározzák a későbbi életkilátásokat, az iskolai sikerességet, sikertelenséget, a kamaszkori, kora felnőttkori beilleszkedés esélyeit csakúgy, mint a munkaerő-piaci esélyeket, a pálya- és párválasztás, a szülővé válás milyenségét és eredményességét. A korábbi évtizedekben megszokottól eltérően az utóbbi tíz évben már a közgazdászok, üzlet- és pénzemberek számára is világossá vált a szoros összefüggés a kisgyermekkori, iskola előtti nevelés, képzés és a későbbi sikeres életpálya között. A kisgyermekkori ellátást is meg kell erősítenünk, hisz ennek is óriási hatása van a népesség számának alakulására. A készségek fejlődésének szakszerű támogatása a kora gyermekkorban több ágazat, szakember, intézmény összehangolt együttműködésén múlik. A Nemzet Erőforrás Minisztérium ezen a téren is lépéseket tesz.

A kora gyermekkori fejlődés meghatározó mozzanata a gyermekvárás és a szülés. Az anya és a családtagok tudatossága, felkészültsége a gyermekvárás, a szülés, a csecsemőkori gondozás idején alapvetően meghatározza a gyermek későbbi életútját. Téves, káros és sokszorosan megcáfolható az a nézet, hogy az anyaság pusztán ösztönös tevékenység, akárcsak az állatvilágban, ezért téves, káros az a nézet is, hogy mindenki automatikusan elég jó szülővé válik azáltal, hogy gyermeke születik. E súlyos tévedésekért nagy árat fizetünk. Nincs ma Magyarországon magas színvonalú szülői felkészítés. Ezen is változtatni fogunk. A gyerek elfogadását, személyiségének, egyéniségének tiszteletben tartását, a neveléshez szükséges érzelmi felkészültséget is el kell és el lehet sajátítani. Olyan társadalmi környezetet kell teremteni, ahol könnyen elérhetők ezek a szolgáltatások, és teljesen természetesek az ilyen önképzési lehetőségek. Finnországban például a jövőbeni szülők 85 százaléka vállalkozik önként az ilyen programokban való részvételre.

Magyarországon világviszonylatban is egyedülálló módon alakult a védőnői ellátás, amely ezt a kora gyermekkori időszakot kiemelten kezeli. A védőnői ellátást meg kell erősíteni, hogy a kisgyermekes családok megfelelő segítséget kapjanak. A védőnők mellett a gyermekjóléti, szociális szakemberek feladatkörét is szélesíteni kell.

A kisgyermekkori anya-gyermek kapcsolat fontossága miatt tartjuk nagyon fontosnak a gyes visszaállítását hároméves korig. Ha a szülő teljes munkaidőben folytat keresőtevékenységet, akkor már korántsem biztosított a munka és a családi élet egyensúlya. Ezt a célt sokkal inkább a részmunkaidős foglalkoztatás szolgálja, amelynek aránya hazánkban megszégyenítően alacsony, ezért ösztönöznünk kell. A kormány szándéka, hogy a foglalkoztatási támogatások rendszerét úgy alakítja át, hogy minden támogatás esetében lehetőség legyen arra, hogy a támogatást egyenlő feltételek mellett a rugalmas foglalkoztatáshoz is igénybe vehessék.

A gyermekvállalás és a munkavállalás harmonikus összeegyeztetésének másik fontos előfeltétele a gyermekek napközi elhelyezésének biztosítása. Többek között emiatt kötöttük az iskoláztatási támogatás folyósítását a tankötelezettség teljesítéséhez. A kisgyermekek elhelyezésénél pedig arra törekszünk, hogy az ország minden településén segítsük megtalálni a családok számára a legmegfelelőbb megoldást, ami a bölcsődéktől kezdve a családi napköziken át több más lehetőség felkutatását és megvalósítását jelenti.

Tisztelt Ház! Foglalkoznunk kell az abortusz kérdésével is, ha a népesedés ügyéről beszélünk. A születések száma az elmúlt tíz év átlagában körülbelül 96 500 volt, a 2010. évben kiugróan alacsony, alig 90 ezer feletti számmal.

(10.30)

A hosszú távon is fenntartható demográfiai szerkezet eléréséhez évente mintegy 150 ezer gyermeknek kellene megszületnie, azaz legalább 60 ezerrel több gyermeknek. Magyarországon évente körülbelül 148 ezer nő lesz várandós, azaz, ha minden terhesség élveszüléssel végződne, tehát egyáltalán nem kerülne sor abortuszra vagy spontán vetélésre, akkor tudnánk nagyjából a 2,1-es, a reprodukcióhoz szükséges teljes termékenységi arányszámot elérni vagy legalábbis megközelíteni. Azonban ennél sokkal súlyosabb a helyzet: a 148 ezer várandósság mindössze 61 százaléka végződik élve születéssel, tehát a magzatok majd 40 százaléka nem születik meg, 21 százalékban abortusz, 11 százalékban egyéb magzati halálozás miatt.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy ez az egyik legérzékenyebb téma, ezért itt is javaslom, hogy amikor az abortusz kérdéséről beszélünk, próbáljunk meg a tudományos kutatások eredményére támaszkodni, ahelyett, hogy az ezzel kapcsolatos álláspontot erkölcsi vagy világnézeti alapról vitassuk. A magzati lét alkotmányos védelmének kérdését jobbnak látnám az alkotmány tárgyalásakor megvitatni. Én most csak a népesedésre gyakorolt hatása szempontjából vizsgálom, hogy a magzanak van-e tudata, tudatos lénye vagy sem. Ha a tudományos kutatás bebizonyítja, hogy a magzati lét tudatos lét, akkor ebből nem vonható le olyan következtetés, hogy a magzattal nem kell bensőséges kapcsolatot létesíteni a szülőknek.

A lelki egészséggel foglalkozó szakemberek között régóta jelen lévő az a feltevés, hogy a nem kívánt terhességből születettek között gyakori a negatív pszichoszociális fejlődés és a gyenge lelki egészségi állapot felnőttkorban. A prágai tanulmány ezt a hipotézist kívánta feltérképezni, 220 olyan gyermek fejlődését és lelki egészségének állapotát követve nyomon, akik 1961-63-ban születtek Prágában olyan nőktől, akiktől ugyanazon terhesség alatt kétszer tagadták meg az abortuszt. Ezeket a gyerekeket egyenként párba állították 9 éves korukban olyan gyerekekkel, akik kívánt terhességekből születtek. Az eredmények minden esetben a nem kívánt terhességből született gyermekeknél voltak negatívabbak, különösen az egyke gyermekeknél. Ezek az emberek életük folyamán sokkal gyakrabban kerültek pszichiátriai kezelés alá, különösen fekvőbetegként, mint a kívánt terhességekből született társaik, de még jobban kiütközik a különbség testvéreikhez képest. A vizsgálat azt bizonyította be, hogy a magzat tudatában van annak, hogy az édesanyja nem kívánja világra hozni. Ezt a tudását élete legalább 30. évéig megőrzi.

A bizonyítottan létező magzati tudatosság tényéből milyen következtetést érdemes levonnunk? Lengyelországban elindult a program a prenatális gondozás fejlesztéséért, amelynek nyomán az újszülött gyermekek halálozási aránya az 1993-ban mért 1,69 százalékról 0,64 százalékra csökkent 2005-ben. Ráadásul a magzattal való kapcsolatfelvétel a kutatások szerint jelentősen csökkenti a koraszülések számát, és alkalmasabbá teszi a felnőttet a stabil párkapcsolatra és gyermekvállalásra. Ezért a Nemzeti Erőforrás Minisztérium keresi annak lehetőségét, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízist hogyan lehetne a várandós kismamák megsegítésében alkalmazni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A családvédelmet ugyanúgy tudománnyá kell tenni, mint a környezetvédelmet. A házasságok felbomlása törést okoz a családi rendszerben, és nem marad következmények nélkül. Aki csak a maga dolgával törődik, valójában felszámolja a kapcsolatokat, és a számlát a többiekkel, leginkább a gyerekekkel fizetteti ki. Mindannyian tudjuk, hogy a természetben is rend uralkodik, amit tiszteletben kell tartanunk, ha életben akarunk maradni. A természet rendjét sem ismerjük tökéletesen, de azt már látjuk, hogy megsértésével komoly károkat okozunk magunknak. A család rendjének megsértése is következményekkel jár. Ezt a rendet nem szabad összetévesztenünk a szó köznapi értelmével. A rend azt jelenti ebben az értelmezésben, hogy mindannyian egy rendszerbe vagyunk ágyazva, amelynek alkotórészei az egyének, akik azonban nem függetlenek egymástól.

Ennek a rendszernek a legkisebb része a család. Az ember a családnak köszönheti az életét, annak lehetőségével és korlátjaival, és sorsát is nagymértékben az határozza meg. Ezért fontos beemelni az oktatásba a családi életre nevelést. Ez összetett nevelési feladat, amelynek keretében felkészítjük a gyerekeket a tudatos párválasztásra, a felelős házaséletre, a család életének és tevékenységének szervezésére, a családon belüli mindennapi teendők ellátására, a családi életben szükségessé váló korrekciók végrehajtására, a konfliktuskezelésre, illetve annak megelőzésére, valamint a gyermekneveléssel kapcsolatos teendők elvégzésére. Nagyon fontos a szülőkkel is megosztani azokat a célokat, amiket el szeretnénk érni. A 2011-es Nemzeti alaptanterv alapvetően a kapcsolati kultúra és a konfliktuskezelő képesség fejlesztésére összpontosít. Így egy általánosabb, a testi és lelki egészség témáját kibővítő összefüggésrendszerben kezeli a családi életre nevelést.

Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a családi életre nevelés nem hagyhatja figyelmen kívül az egyedi és egyetemes értékeket sem. Az egyedi, társas, egyetemes értékeknek egyensúlyban kell lenniük ahhoz, hogy gyermekeink harmonikus személyiséggé váljanak. Ma ezeknek a céloknak az elérésében csak nagyon kevéssé segít az oktatás. Ennek oka, hogy döntő többségében csak az értelmi intelligenciát fejlesztjük az iskolában, és elhanyagoljuk az érzelmi intelligenciát. Ha a válságban lévő társadalmi és családi kapcsolatok mellett az oktatás sem nyújt segítséget ezekben a kérdésekben, akkor miért csodálkozunk, hogy a házasságok felbomlanak, az emberi kapcsolatok nem válnak tartósabbá?

Óriási a jelentősége a közösségek megerősítésének, támogatásának. Tapasztalataink azt mutatják, hogy egyedül nem tudjuk megoldani a gondjainkat, ehhez szükségünk van támogató kisközösségekre. Az egyéni életcélokról kialakított elképzelések változhatnak, ha megváltozik az erről való közgondolkodás. Már látható, hogy Európában is lassan módosulnak azok az elképzelések, amelyek a közös jövőnket megalapozzák.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériumot azért hoztuk létre, hogy egységes irányítás alatt legyen minden olyan fontos terület, amely a fogantatásunktól a halálunkig meghatározza a testi, szellemi, lelki létünket, hiszen ezek csak együtt alakíthatók. Ezért túl kell lépnünk azokon a merev határokon, amelyeket az eddig érvényesülő szakmai szempontok kijelöltek. Nemzeti erőforrásainkat csak együttműködve tudjuk mozgósítani, külön-külön erre képtelenek vagyunk. Mára világossá vált, hogy valójában amit eddig önérdeknek tekintettünk, nem szolgálja érdekeinket, sőt éppen ellentétesen hat ránk. Az, hogy mit tekintünk önérdeknek, kultúrafüggő. Ma is vannak sokan, akik úgy értelmezik az érdekeiket, hogy sok gyermeket szülnek, mert annyi energiát merítenek belőlük, hogy az megéri számukra akkor is, ha anyagi terheket vállalnak ezzel.

A kormány feladata egyrészt az, hogy megteremtse annak feltételeit, hogy a jövőben ne jelentsen gazdasági előnyt a gyermektelenség, és ne jelentsen elviselhetetlen anyagi terhet a több gyermek vállalása. Feladat az is, hogy elfogadhassuk, a gyerekekre ne teherként tekintsünk, hanem saját életünk egy újabb lehetőségeként. Nagyon fontos, hogy az egyéniség túlhajtását nem azzal tudjuk ellensúlyozni, hogy a régi értékek felé fordulunk, nem a visszalépés a jövő útja, mert a múltban a közösségi értékeket teljesen alávetették egyéni érdekeknek. Mai feladatunk az, hogy megteremtsük az egyensúlyt egyéni és közösségi céljaink között; egyúttal felismerjük újra: gazdasági szempontok is indokolják a több gyermek vállalását.

Összefoglalva az elmondottakat, Magyarország csak akkor lehet sikeres és gazdag, ha elegendő gyermek születik. Csak akkor lehet szociális biztonságot teremteni, nyugdíjat fizetni, ha elegendő gyermek születik. Csak akkor lehet biztonságban élni, ha gyermekeinknek megadjuk azt, ami az értelmi és érzelmi fejlődésükhöz szükséges. Ezért mondhatjuk, hogy legfontosabb erőforrásaink a gyermekeink. Úgy kell minden mást meghatározni, hogy eltávolítsuk az akadályokat a gyermekek születése elől, minden erőnkkel megóvjuk magzatainkat és újszülötteinket, és biztosítsuk kiegyensúlyozott fejlődésüket. Csak ezek együtt állíthatják meg a népesség számának csökkenését.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu