TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Próbáltam hallgatni Horváth Zsolt képviselőtársam mondókáját, miközben éppen Matolcsy miniszter úr távozott a teremből, és az jutott az eszembe, hogy jó lett volna hallani, hogy a kormány részéről ki a felelős ezért a témáért, ezért a területért, hogy őt is megkérdezzük. (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: 8 év!) Igen, a 8 évért mi vagyunk a felelősek, ezt már tudjuk, ezen túl vagyunk, de most éppen önök ülnek bent a patkóban. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Ilyen hangosak? Hát mi a probléma, uraim? Túl vagyunk a választásokon, egy év eltelt, lassan ünnepeljük, és önöknek itt van ez a probléma, amire gondoltam, a miniszter úr nemcsak ellenzékben tud nagyokat mondani, hanem talán kormányon is van lehetősége arra, hogy elmondja itt az országnak, nekünk is, hogy hogyan, miképpen képzeli megoldani ezt a problémát!

Kicsit nagyobb csendet várnék önöktől, ugyanis százezer családról van szó! (Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: Úgy van! Bizony, bizony! - Taps az MSZP padsoraiban.) Azt gondolom, hogy felelős politikus ma nem megy el a téma mellett, elmondja róla a véleményét még akkor is, ha néhányan csak rágózni tudnak a teremben; őket megkérjük majd, hogy találkozzanak ilyen családokkal, akik elmondják nekik, hogy milyen feszítő problémáik vannak ma.

Az első, amit szeretnénk elmondani, hogy már réges-rég nem devizathitelről beszélünk Magyarországon. Ez egy forintválság, egy hitelválság ma. Őszintén meg kell mondani, hogy azok a módosító javaslatok, amelyek beérkeztek ehhez a törvényjavaslathoz, világosan mutatják, hogy amikor már nemcsak a devizahitel, hanem a szabad felhasználású hitelek, a közüzemi számlák elmaradása okán is ugyanúgy veszélyeztetett minden egyes család, aki nem képes bármelyiket fizetni, és elviheti a bank a házat a feje fölül, akkor nem lehet csak arról beszélni, hogy a jelzálog alapú hitelek konfliktusát vagy problémáját úgy akarja megoldani a kormányzat, hogy az elmúlt 10 hónapban már végighallgattuk az összes eszközkezelő társaság koncepcióját, amelynek különböző határideje is volt, tisztelt képviselőtársaim; nem mi kértük, nem mi követeltük, önök mondták.

Önök mondták először az októbert, önök mondták utána a decembert, majd nem történik más, mint hogy nagyon őszintén itt a padsorokban mindenki tudta detektálni, hogy az egyszerűbb megoldást fogják önök választani ahelyett, hogy végre őszintén, nyíltan beszéljenek erről a problémáról. Ez pedig a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása. Annak örülök külön - gondolom, még a zajongó képviselőtársaim is elismerik -, hogy ezelőtt egy évvel még nem így beszéltek erről a problémáról. Külön öröm számomra, hogy képesek megjelölni, hogy mindenkinek van ebben az ügyben felelőssége. Van a bankszektornak, van az államnak és van az egyénnek.

Lázár János képviselőtársam benyújtott módosítója pontosan ezt a célt szolgálja, bár szeretném mondani, hogy nem az a kérdés, hogy július 1-jéig mit nem lehet megtenni, hanem amit az ellenzéki képviselőtársaim benyújtottak, hogy október 1-jéig hozza meg a kormányzat azt a döntést, hogy hogyan kívánja ezt a problémát megoldani. Higgyék el, hogy amit ma sikerként könyvelhetünk el, márpedig, hogy nem lesz április 16-át követően kilakoltatás Magyarországon, azért csendben jegyzem meg önöknek - már többször interpelláltunk ebben a kérdésben -, ma is zajlik.

(17.50)

És ezt mindenki tudja, csak nem akarunk róla beszélni. Ez egy valós probléma. Ugyanis az, ami itt van, csak azokat a szerződéses jogviszonyokat érinti, amelyekben a bíróságot jelölik ki mint ügydöntőt. Ott, ahol nem azt jelölik ki, mai napig is zajlik, mert egy kormányrendelet nem követi azt az előterjesztést, amit a törvény elfogad. Ebben hiányossága van a kormányzatnak, tehát jó lett volna, ha a kormányzat képviselője legalább jelzi, hogy azt az elfogadott törvényt, amely a bírósági végrehajtásokat felfüggeszti... - amúgy eközben zajlódhat tulajdonoscsere, az nem azt jelenti, hogy nem zajlódhat tulajdonoscsere, csak azt jelzi, hogy nem lehet kilakoltatni abból az ingatlanból azt, aki benne van, vele együtt el lehet adni. És azokkal mi van, ahol nem bíróság van kijelölve? Azokra a szerződésekre mi vonatkozik? Ezt egy kormányrendelet hivatott szabályozni, amelyről szívesen meghallgattuk volna a kormány képviselőjét, hogy abban milyen javaslat fog szerepelni.

Végezetül szeretnék még néhány dolgot elmondani. Három határidőt mindenféleképpen - függetlenül a törvénytől - meg kellene határozni ma az Országgyűlésnek, hogyha felelősen akar tenni ezen az területen érdemi intézkedéseket, amivel nem eltolja magától a problémát. Merthogy higgyék el, az, amit ma megoldanak, fél év múlva, három hónap múlva, egy év múlva jóval hatványozottabban fog megjelenni mindazoknak, akik alanyai lesznek a felelősségvállalásnak, tehát a hiteleseknek is, azoknak többet kell majd fizetni ezért.

Tehát illúzió azt kergetni, hogy a kilakoltatási moratórium elveszi az egyénektől a felelősséget, hogy majd az állam mindent megold ezzel, hogy soha nem lehet Magyarországon kilakoltatni senkit. Egyszer szembe kell nézni azzal, hogy hogyan kívánja megoldani a kormányzat az érintett szereplőkkel közösen. Erre vártunk az elmúlt tíz hónapban, hogy önök elmondják, hogy milyen javaslatuk van a nemzeti eszközkezelő tekintetében.

A három javaslat pedig a következő. Szerintem, ha komolyan vesszük ezt a feladatot, hogy nem egyszerűen csak kipipáljuk a moratórium kérdését, akkor április 15-éig be kellene nyújtania a kormánynak a nemzeti eszközkezelőről szóló vagy a probléma megoldását komplexen kezelni képes törvényjavaslatot, intézményi rendszert, amellyel ezt képes megtenni, mert ez nem rövid távú probléma, ez egy hosszú távú probléma megoldását kell hogy elősegítse.

Kettő: szerintem föl kell kérni a kormányt arra, hogy a moratórium fenntartása mellett tájékoztassa a Magyar Országgyűlést, hogy hogyan fogják megakadályozni a lakossági terhek növekedését. Ugyanis szeretném elmondani, hogy ebben is volt ebben a Házban már nagyon sok vita, de az úgynevezett bankadó - amely reálisan jól megterhelte a lakossági folyószámlával rendelkezőket vagy a hitelfelvevőket -, amelyre önök azt mondták, hogy nem lesz átterhelve, a valóság mégiscsak az, hogy át lett terhelve. Most ezzel a döntéssel szeretnénk tudni azt, hogy felelős kormányzati szereplő tájékoztassa az Országgyűlést arról, hogy hogyan nem fogja ez a moratórium tovább terhelni az adósok költségeit.

A harmadik pedig: szeretnénk arról tájékoztatást kapni, hogy hogyan kívánja megakadályozni a kormányzat a kilakoltatást, hogy ezen idő alatt akár a bírósági végrehajtással kitolt határidőig, akár a kormányrendelettel elfogadott határidő alatt a kilakoltatásokkal szemben milyen intézkedéseket fog megtenni. Hiszen az önkéntes kilakoltatásokat - idézőjelbe teszem - ma már mindenki ismeri, mindenki tudja, és nem történik vele szemben fellépés. Ha fellépést szorgalmaz a tisztelt kormányzat vagy a hangoskodó képviselők, akkor azt javasolom, hogy az Országgyűlés fogadjon el egy olyan határozatot - nyújtsuk be közösen -, amely arról szól, hogy ennek a három témának, felkérjük, hogy a kormány az adott határidőig tegyen eleget, hiszen látható, hogy ezt a törvényjavaslatot is országgyűlési képviselők nyújtották be, mint ahogy minden mást országgyűlési képviselők nyújtanak be a tisztelt Háznak.

Ezért azt gondolom, hogy most, tisztelt képviselőtársaim a kormánypárti oldalon, lehet csatlakozni, az ellenzék, azt gondolom, hogy hozzá fogja adni a maga szavazatát ehhez a javaslathoz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu