VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A tárgyalt alaptörvény-javaslat áttanulmányozása után az első érzésem az volt, hogy ez egy, a sok támogatható óhaj mellett egy "merjünk kicsik lenni" után szabadon "merjünk szűk látókörűek lenni" típusú javaslat. Hangsúlytalan benne a szellem, hangsúlytalan benne a spirit, a jövőkép. A folytonosság szempontjai is teljes mértékben hiányoznak, majdnem teljes mértékben hiányoznak, mivel gyenge utalás van a történelmi múltra. Nagyon helyesen megtagadja az 1949 utáni alkotmányt, mint amivel nem vállal azonosságot, a történelmi múltat ugyanakkor nem meri felvállalni. A történelmi múlt említése még nem maga a történelmi múlt felvállalása. Itt természetesen a Szent Korona-tanra gondolok magam is, de képviselőtársaim ennek az elemzését már megtették, úgyhogy erre én most nem térnék ki.

Egy folytonosságra igényt tartó alaptörvénytől elvárható az, hogy a történelmi múlt a jelenben szülessen, és egy alkotó jelent mutasson. Alkotó jelen alatt itt az innovativitást értem. Nekünk egy innovatív alkotmányra van szükségünk ma ebben a rendkívül gyorsan változó világban. De a fenntartható reményt is kellene hogy sugallja ez az alaptörvény azoknak, akik aggódnak a jövőért.

A jövőkép gyakorlatilag egy változó célpont, egy változó paradigma, amelynek az erőterében élünk ma, és amelynek az erőterében hozzuk létre ezt az új alkotmányt. Ezt a változást nem kevesebbhez, mint a kopernikuszi világképváltozáshoz kellene hasonlítanunk, és ennek a változásnak a szellemisége az, amit magam hiányolok ebből a javaslatból.

Minek is vagyunk az erőterében? Miről mire történik ez a változás? Én azt hiszem, ha a globális kihívásokat megnézzük és azokat elemezzük, akkor megfogalmazható ez a változás úgy, hogy a pénzuralmi rendszerből kell nekünk átvezetünk az országot a következő 10-20 évben egy, a társadalom jólétére alapozó jövőbe. Ennek a pénzuralmi rendszernek mik is a jellemzői? A pénzuralmi rendszer egyik jellemzője, hogy a verseny mindenekelőtt. A verseny mindenekelőtt, és ezt kellő tisztelettel említi ez a javaslat is, nevezetesen, hogy mindenkinek meg kell adni a tisztességes versenyhez való jogot. De ez így, ebben a formájában csak egy jámbor óhaj.

Mert mi is történik, amikor a verseny mindenekfeletti uralma érvényesül? Ezt tapasztaljuk ma is. Munkahelyet szeretnénk teremteni, de a munkahelyteremtés mellé termékek és szolgáltatások kellenének. Látjuk, hogy Európában is a tagállamok között ebben a versenyben mi le vagyunk maradva, lemaradással indultunk 2004-ben, és nincs esély a felzárkózásra, hiszen a versenytársaink is versenyezni akarnak, így a verseny mindenáron való hajhászása ebben az alaptörvényben nem a megfelelő szellemiség.

Idéztem már a Ház falai között Adynak azt a sorát, amelyik azt mondja: "Kinek sok jószága van, rabolhat még többet; Kinek kevés jutott, kevesére törnek." Ez a két mondat a költő szavaival remekül kifejezi azt, hogy a versenyszellem hová is vezethet. Legyünk tisztában azzal, hogy amikor versenyről beszélünk, akkor az entrópiával van dolgunk! A természetes világ a leépülés felé halad, és ennek a leépülésnek a negentrópia, az élet az, ami próbál ellenállni. Amikor mi versenyből beszélünk - hogy a negentrópia szót lefordítsam annak, aki nem használja mindennap -, gyakorlatilag a versenyben erőforrásokat vonunk el másoktól, erőforrásokat vonunk el azoktól, akiket le akarunk győzni a versenyben. Nos, ez a küzdelem vesztésre áll mindenképpen, és be kellene látnunk, hogy nem versenyre alapozott jövőképet kellene hogy adjunk ebben az alkotmányban, hanem sokkal inkább a társadalom jólétére alapozottat.

Ennek a pénzuralmi rendszernek, amiről tehát át kellene térnünk egy jóléti rendszerre, ezzel az alkotmánnyal át kellene vezetni népünket, a másik tulajdonsága az exponenciális növekedés, amit már többször említettünk, amiről többször beszéltünk. Világosan látni kell, hogy egy olyan rendszerben gondolkodik ez a javaslat, amelyik egy exponenciálisan növekvő rendszer. S mivel a természet nagy rendszerébe ez nem illeszthető bele, a természet nagy rendszerében ez halálra van ítélve, ezért tehát kellene keresnünk egy másik rendszert, és nem a gazdasági növekedésben kellene az egyetlen jövőképet látnunk, és ezt biztosítani.

Ez a gazdasági növekedésen alapuló, exponenciális rendszer csak a fogyasztói kábulatra épül. Ha nem fogyasztunk többet, ha népünk nem fogyaszt többet, akkor ez a rendszer megbukik, tehát arra kell ösztönöznünk a lakosságot, a magyar népet, hogy egyre többet fogyasszon; persze ez a világ többi népére is vonatkozik, de itt most hazánkban vagyunk. Tehát erre a fogyasztói kábulatra nem kellene egy jövőképet építeni, hogy rövid legyek.

A globalizált világnak vannak persze előnyei, mert természetes, hogy katonai biztonsági szempontból, kulturális szempontból és egyéb más szempontból tartoznunk kell az Európai Unióhoz, azonban az Európai Unió előnyei vagy a globalizáció előnyei mellett a hátrányaival is tisztában kellene lennünk, és ezt az alaptörvénytörvény úgy kellene hogy kezelje. Csak egy ilyen paradigmaváltás erőterében tudjuk értelmezni, hogy hogyan mentjük meg a magyar földet. Írja az alkotmány, tehát ezzel hiba nem lehet, ki lehet állni a publikum elé, hogy kérem, mi megvédjük a magyar földet, hiszen benne van az alkotmányban. De ebben az erőtérben ezzel a hagyományos paradigmaváltásban való gondolkodással ezt nem fogjuk tudni megtenni.

(13.10)

Nem fogunk tudni megtenni még sok minden mást sem, a természeti kincseink megvédését és egyebeket. Nem tudjuk leküzdeni az energiafüggésünket, hogy egy nagyon egyszerűt említsek, a GMO kérdését. Szóval ez a kétarcúság ebben az alkotmányban is tetten érhető, amit a kormánypárttól tapasztalhatunk. Miközben úgy tudom, hogy itthon ötpárti egyezség van arról, hogy a GMO kérdését, tehát Magyarországon a termesztésbe vonását nem engedélyezzük, de amikor az Európai Unióban erről szavazni kell, és erre törvénymódosítást lehetne beadni, hogy ez meg is tudjon valósulni, akkor a kormánypárt ott ülő képviselője ad be javaslatot? Nem ad be javaslatot. Pedig egy olyan törvény készül az Európai Unióban, hogy igen, a GMO köztermesztésbe vonását megtiltja, ugyanakkor a génmódosított vetőmagok szabad kereskedelmét nem tiltja meg. Nos, tehát egyértelműen bolondot csinál belőlünk az Európai Unió ebben az értelemben is, de ez csak egy példa, egy erre vonatkozó példa.

Tehát ezért erről a paradigmáról egészen biztos, hogy át kell térnünk egy olyan paradigmára, amely a jóléti társadalomra alapozott. Ezt fokozatosan kell megtenni. Tisztában vagyok azzal, hogy egy kormánypártnak van kormányzati felelőssége, gyors kormánymozdulatokkal, kapkodó kormánymozdulatokkal nem tudja biztosítani ezt az átmenetet, ezért a türelmünk meg is van erre vonatkozóan. Azt szeretnénk látni az alkotmányban, az alaptörvényben, hogy ezt az átmenetet, az átmenetet előkészíti. Ezt lehet olyan ügyesen csinálni, hogy akár még az Európai Unió észre se vegye, hogy mi mit tervezünk, hogy észre se vegye azt, hogy mi le akarunk szállni egy szakadék felé szaladó vonatról.

A jólétnek mik az alapjai? Az alapszükségletek. Az alkotmánynak ezeket kellene biztosítani. Az alapszükségletek a tiszta élelemhez, a tiszta ivóvízhez való jog, a lakhatási jog, hogy akinek tele van a hasa, az tud lakást építeni, aki lakást épített, az tud törődni a családjával, tud törődni a személyes fejlődéssel. Ha ez a három alapjog, alapszükséglet, mint tiszta élelem, tiszta ivóvíz, hajlék és energia megvan, akkor ezen belül már igenis lehet egy harmonikus életet élni, egy emberi életet élni, és erre kellene koncentrálni. Ez a szellemiség nem süt át ebből az alkotmánytervezetből. Mindezek csak a lokális gazdaság erősítésének a keretén belül valósíthatók meg, a lokális gazdaság keretei között pedig az önrendelkezésük.

Említi ugyan a javaslat, hogy mikor és hogyan veszítettük el az önrendelkezésünket, viszont azt állítja, hogy '89 óta beszélhetünk az önrendelkezésünk visszaszerzéséről. Ez ellen tiltakozom. Ez egyáltalán nem így van. Szó nincs az önrendelkezésünkről, még ha ebbe a demokráciába csomagolt valami még ezt sugallja is, és jól lehet kommunikálni ugyancsak, de a gazdasági önrendelkezésünket teljesen egyértelműen elveszítettük. De mihez képest veszítettük el? Nem Európa többi tagállamához képest, hiszen ott is látjuk ennek a letűnő paradigmának az omladozását. Görögország, Spanyolország, Írország - tudják, hogy mire gondolok ezzel. Tehát én azt szeretném, és a módosítóink erre fognak irányulni, hogy ezt a szellemiséget, tehát hogy egy paradigmaváltás erőterében vagyunk, egy olyan alkotmánynak, amelyet egy felelős Országgyűlés hoz létre, tükröznie kellene, és a módosítóink erre fognak irányulni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu