SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hogy mit csinálunk? Röviden azt lehet rá mondani, hogy gúzsba kötve táncolunk. Ha ugyanis jól emlékszem, az elmúlt időszakban, az elmúlt 8 éves kormányzás alatt ez az ország el lett adósítva, ezeket a pénzeket a bankoktól kaptuk. Egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy ma Magyarországnak kell keresni a hiteleket, és nem Magyarországot keresik föl hitelekkel, hogy vegyék föl a különböző hiteleket, legalábbis a jó feltételű hiteleket nem nagyon ajánlgatják nekünk. Minősítgetnek különböző minősítő intézetek rosszabbnál rosszabb helyzetbe. Ezekkel a bankokkal kellene most nekünk megegyezni, akik felé úgymond ebből azt szűröm le, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, tehát nem úgy egyezkedünk, mint két egyenrangú partner, hanem úgy egyezkedünk, hogy igenis figyelembe kell venni, hogy a bankok mit akarnak - ez lenne az egyik.

A másik pedig, hogy amikor ezt a vitát lefolytatjuk, még egy nagyon fontos dologra oda kell figyelni. Arra, hogy itt 9 millió 900 ezer másik ember pénzéről is beszélünk. Azt mondjuk, hogy 117 ezer körülre tehető azok száma, akiket érint ez a lakáshitel-kérdéskör. Ha családban számoljuk, akkor is maximum 400 ezer emberről lehet szó. Akivel pedig ki akarjuk fizettetni kvázi ezt a csődöt, az tulajdonképpen a visszamaradó 9 millió 600 ezer ember. Tehát az ő fejükkel is gondolkodnunk kell. Arra is gondolni kell, hogy nekik is megvan a maguk véleménye erről az egész bankcsődről, és igenis le fogják vonni a konzekvenciát majd arról, hogy hogyan tudta a kormány ezt kezelni.

Köszönöm a szót.

Forrás: parlament.hu