MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Egy hazugságra épült, koholt vádakkal tűzdelt, politikai indítékú pernek lehetünk tanúi Képíró Sándor esetében napjainkban. Egy közel 70 évvel ezelőtti esetet a bíróság példátlan módon immár harmadszorra tárgyal, ami ellentmond a büntetőjogi alapelveknek. Képíró Sándor ellen 1942-ben indult eljárás az újvidéki razziával kapcsolatosan, akkor a kollektív bűnösség elve alapján elítélték több csendőrtársával együtt, 10 év fegyházat kapott, amiből körülbelül másfél hónapot leültek. Később Horthy Miklós kormányzó személyesen járt el az ügyben, és mivel nem találták őket bűnösnek, törölték az ítéletet, a csendőröket pedig visszahelyezték korábbi beosztásuknak megfelelően. Ezt az akkori közlöny is kihirdette. 1948-tól Képíró Sándor Argentínában élt 1996-ig, amikor is hazatért - valószínűleg ha bűnös lenne, nem jött volna haza, vagy az újra felvett perek után visszamegy Argentínába, és senki nem tud vele semmit kezdeni. A kétes jogalapot egy csendőrtársa vallomása jelenti, aki említette a nevét a népbíróság előtt. Ezt használják fel ellene immáron sokadszor. Mint tudjuk, a népbíróság előtt kikényszerített vallomások egész sorozatát tették a kínzások, zsarolások és egyéb pressziók miatt.

A büntetőeljárás alapelve a kétszeres eljárás tilalma: akivel szemben egyszer már ítéletet hoztak, ugyanabban az ügyben nem indíthatnak újabb eljárást, mert ítélt dolognak számít. Ám 2007-ben a Fővárosi Bíróság újabb döntést hozott: a Képíró Sándor ügyében 1944-ben meghozott ítéletet végrehajthatatlannak nyilvánította. Idézem a bíróságot: "Képíró Sándor volt csendőr századost a jogerős elítélését követő bűnvádi eljárás során vagy a jogegység érdekében használt semmisségi panasz folytán született új határozattal büntetlen előéletűnek nyilvánították, és ennek következményeként 1944. február 18-ai hatállyal korábbi tiszti rendfokozatába visszahelyezték." - állapította meg a bíróság. Akkor már természetesen a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodája élesen elítélte a Fővárosi Bíróság döntését.

De lássuk a mai motivációkat! Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ vezetője szerint nagyon fontos, hogy jelenleg Magyarország tölti be az EU soros elnöki tisztét, és a perre olyan politikai helyzetben kerül sor, amikor a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz el akarja fogadtatni több problematikus törvényét. Idézem Zuroffot: "Be akarják bizonyítani, hogy az emberi jogok és a demokrácia talaján állnak, és erre egy náci bűnös bíróság elé állítása az egyik legjobb eszköz" - mondta. Megjegyezte: tapasztalata szerint egy jobboldali kormánynál könnyebb elérni a náci bűnösök ellen indított eljárásokat, mint egy baloldali kormánynál. Efraim Zuroff kiemelte: a Képíró Sándor elleni eljárás az első náci háborús bűnös elleni per a magyar demokrácia történetében. Idézem: "Ezért ez a per a magyar társadalom számára is nagyon fontos, része a gyógyulási folyamatnak."

Kérem szépen, tisztelt képviselőtársaim, én ezt itt és most utasítom vissza a leghatározottabban, és kérem ki nemcsak a magam, hanem minden tisztességes magyar ember nevében. Engem és minket a Wiesenthal Központ ne gyógyítson, tegye ezt inkább a palesztin sebesültekkel!

A Simon Wiesenthal Központ vádja nem bizonyított, és egyáltalán nem is áll meg. Más kérdés, hogy őket cseppet sem érdekli - és halkan jegyzem meg: Szerbia uniós csatlakozása során a magyar kormányt sem - a 40 ezer, szerbek által legyilkolt délvidéki magyar. Ez az igazi kettős mérce. Mert gyilkosság és gyilkosság között valóban nincs különbség, de akkor ne legyen náci vagy kommunista bűnök között se, pláne ne az áldozatok vagy azok kárpótlásai között. Nagyon elegünk van már abból, és jó lenne végre, ha az érintettek befejeznék, hogy egy nép örökös és kollektív bűnbakképzéséből profitáljanak, és külön üdvös lenne, ha Magyarország nem szolgálna kellékként egy ilyen, a vádlók által már eleve elrendelt kirakatperben.

Ez tehát a kettős mérce klasszikus esete, hiszen 40 ezer legyilkolt délvidéki magyar és az azokért felelősek, az '56 utáni megtorlások, kivégzések, kínzások elkövetői és azokért a politikai felelősök, a kommunista bűnösök bíróság elé állítása és az ő áldozataik kárpótlása vajon miért nem ilyen fontos.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu