DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Kecskemét): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először egy ilyen hosszabbra nyúlt vita után talán hadd emlékeztessem magunkat arra, hogy ennek a salátatörvénynek neve is van. Az a neve, hogy: az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról.

És egypár mondatban azért említsük meg, hogy ennek a törvénynek végül is mi a célja. Én azt gondolom, hogy három célja van. Az egyik a Széll Kálmán-terv megvalósításának az elősegítése, és ezen Széll Kálmán-terv egyes részeinek a törvényi megalapozása. Ez elsősorban egyébként a társadalombiztosítási alap védelme címszó alatt található. Ezek a gyógyszerkasszával és a passzív táppénzzel kapcsolatos döntések.

(14.00)

A másik része egy előkészítő rész, amely a Semmelweis-terv megvalósítását készíti elő, azt segíti elő.

És a harmadik része az, amely az időközben felszínre került, de egyébként már régóta meglevő problémáknak a törvényi megoldását tartalmazza.

Én erre a három nagy csoportra osztottam magamnak, és igen, ez egy salátatörvény. Ha jól emlékszem, akkor ez a Horn-kormány ideje alatt vezetődött be - hú, de csúnyán mondtam -, akkor alkalmazták először ezt az eljárást, amit aztán sokat támadtak, de végső soron kiállta a jog próbáját, így aztán salátatörvények azóta is bekerültek a Házba.

Sokan vitatják, szerintem onnan kapta a saláta nevet, hogy mindenfélét beleraktak, mint egy vegyes salátába, amit összekevertünk, és aztán a végén együtt kellett fogyasztani, ha tetszett, ha nem. És pontosan ez az egyetlen baja a salátatörvénynek, hogy egymástól jelentős mértékben eltérő dolgokról a képviselők egyetlen döntéssel kénytelenek dönteni, és így bizony van olyan, amikor képviselő válaszút elé kerül, hogy ugyan sok mindent megszavazna, de mivel van benne egy vagy kettő olyan, amit ő nem tud elfogadni, ezért az egész törvényre nemmel szavaz.

Ezt tudjuk. Én azt gondolom, most megvan hozzá az erő és a tudás, hogy a Házszabályban föloldjuk valamilyen eljárás segítségével, hogy ezt valamilyen módon megteremtsük. Ugyanakkor legtöbbször az idő az, ami miatt a salátatörvény létrejön, hogy hatályba szeretnénk léptetni minél előbb dolgokat, és ha mind-mind külön törvény formájában megy át a Házon, akkor ezek már nem érnek el arra az időpontra. Persze, lehet mondani, hogy ez amiatt van, hogy nem kezdtük el időben tárgyalni a törvényt, nem készült el időre a javaslat. Ezt is tegyük hozzá, szeretem, ha korrektül fogalmazunk.

Tartalmi részekhez. Gyógyszerkassza kérdése. Nagyon sok képviselő fölvetette ezt a dolgot. Tény és való, hogy a gyógyszerkassza Magyarországon mind a lakosság egészségi állapotához képest, mind pedig az európai gyógyszerszínvonalhoz képest az utóbbi időben elszaladt, és nagyobb annál, mint ami indokolt lenne. Magyarul: többet költünk rá, mint amennyi elemzések, szakértői vélemények alapján ugyanekkora gyógyszermennyiség megszerzéséhez szükséges. Ezt szokták úgy mondani, hogy van benne tartalék. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy jelen pillanatban a ma megtermelt javakból, abból, amennyi értéket mi magyarok elő tudunk állítani, nem engedhetjük meg magunknak egy ekkora gyógyszerkassza finanszírozását. És ezt ki kell mondanunk. Az ország a jelenlegi állapotában nem képes ilyen szintű ellátást, ilyen szintű összeget finanszírozni.

Itt próbáltuk elmondani, hogy hogyan jutottunk el idáig. 2002-ben arányosan képes volt az ország egy ekkora kasszát finanszírozni, és 2002 óta nem volt módunk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek és szövetségeseinek érdemben beleszólni ebbe a folyamatba. És a felelősök egyértelműen meghatározhatók, akik nem bújhatnak ki a felelősség alól. Ide juttatták az országot. Ez egy következmény. Magyarország egy olyan adósságspirál szélén táncolt, egy adósságszakadék szélén, amelyben még mindig veszély fenyegeti bizonyos értelemben az országot, és az adósságunk visszafizetése, hogy az adósságteher csökkenjen, az szintén a magyar emberek érdeke. Tehát amikor azt mondjuk, hogy a gyógyszerkasszában megtakarítás van, és ez nem a rendszerben kerül elköltésre, hanem a magyar adósságot csökkenti, akkor minden magyar ember érdekéről beszélünk szintén, ami egy nagyon nehéz döntés egy egészségpolitikusnak. De a döntést föl kell vállalni, mert a döntésbe belekényszerítettek bennünket. Egyikünk sem akarta. Senki nem örül neki.

És akkor nézzük meg a harmadik szempontját ennek a dolognak! Mivel azt gondoljuk, hogy a gyógyszerkasszában lehetséges megtakarítás, lehetséges úgy megtakarításokat elérni benne, hogy ettől a betegek terhei ne növekedjenek, ezért ez egy nagyon nehéz tárgyalás lesz, mert ez azt jelenti, hogy ha a betegek terhei nem nőhetnek, akkor részben racionalizáljuk a magyar betegek gyógyszerfogyasztását, ami egy nagyon pici szelet, és bizony jelentős profitcsökkenéssel járhat azoknak a gyógyszergyáraknak, amelyek Magyarországon forgalmaznak.

Ezeket a tárgyalásokat végigvinni, ez egy nagyon nehéz feladat, és sokkal könnyebb, ha a magyar képviselőház egyes csoportjai, egyes képviselőcsoportjai nem ab start a multinacionális cégek mögé állnak be, és rontják az egyébként ezt a feladatot végrehajtani szándékozó politikai akaratot.

Tény és való, hogy ha megtakarítást tudnánk elérni, mi, egészségpolitikusok a rendszerben tudnánk ennek helyet találni. Tudnánk, hogy hova költsük. Példának okáért elsődleges a bérek fejlesztése, ez teljesen nyilvánvaló. Ma eljutottunk oda, hogy a magyar egészségügyi rendszer leggyengébb pontja vagy Achilles-sarka a humánpolitika kérdése, az emberi erőforrás kérdése. Ezt mindnyájan jól tudjuk. Ennek ellenére kénytelenek vagyunk elfogadni kormánypárti politikusként, még ha nem is teszem örömmel és nem szívesen teszem, kénytelen vagyok elfogadni azt, hogy ha a gyógyszerkasszában a betegterhek növekedése nélkül sikerül megtakarítást elérni, akkor ezt föl kell áldoznunk az adósságcsökkentés érdekében, és a rendszer átszervezésével, átalakításával fölszabaduló egyéb forrásokat viszont fölhasználhatjuk a rendszerben annak javítására, bérek fejlesztésére.

Hiányolták, hogy nem oldja meg a rendszer problémáját a salátatörvény. Persze, hogy nem fogja megoldani, mert nem arra készült. Ezért próbáltam elmondani, hogy mi a célja ennek a törvénynek. A Semmelweis-tervvel kapcsolatos előterjesztések majd még ezután fognak következni, az ebből adódó feladatok, amit a Magyar Országgyűlésnek el kell végezni, az a következő időkben fog megtörténni.

Konkrétan, ha megnézzük, hogy milyen olyan dolgok vannak, amelyek előkészítik a Semmelweis-terv kiteljesedését, megvalósítását, mindenképpen azt gondolom, hogy minden olyan, ami a népegészségügyi programot javítja, minden olyan, ami átalakítja ezt a területet, az közép-, hosszú távon mindenképpen költségmegtakarítással jár, hiszen az egészségfejlesztés, az egészségtudatosság az egészségügyi ellátórendszer számára mindenképpen megtakarítást jelent. És nem kell nagy dolgokra gondolni, például - mindig a szűkebb szakmámat szoktam hozni, a fogorvoslást -, ha időben megtanítjuk a gyerekeinket szabályosan jól fogat mosni, és belső elvárás lesz önmagukkal szemben, hogy tiszta fogakkal éljenek, akkor ezzel jelentősen le tudjuk csökkenteni a fogászati ellátásra költendő összegeket. Mert igazság szerint, ha megnézzük, akkor az ember a legvégső életkorig meg tudja tartani a saját fogazatát, és egy nagyon-nagyon kellemetlen betegséget elkerülhet, a teljes fogatlanságot, ami személyiségzavartól kezdve mindenhez vezet. És ez nem kerül sokba. Állami szinten egyáltalán nem kerül sokba megtanítani egy gyereket fogat mosni, kezébe adni a megfelelő eszközöket. Tehát azt gondolom, hogy ez egy előkészítő rész.

Van egy olyan rész, amiben mi magunk sem mindig értünk egyet, ez pediglen a NET-nek a megszüntetése, mondjuk ki. Én a magam részéről egyetértek vele, nem voltak jó tapasztalataim abban az időben a NET-tel, amikor államtitkárként ezen nekem részt kellett venni. Utólag nézve is azt kell mondjam, hogy azokat a funkciókat, feladatokat, amelyeket neki szántak, nem igazán tudta ellátni. Lehet, hogy most Puskás Tivadar képviselő úr, aki az elnöke, teljesen át tudná szervezni, másképp tudná fölépíteni, de azt gondolom, az egy jó irány, hogy ezt a fajta egyébként politikai testületként működő testületet nem visszük bele egy konfliktusos rendszer-átalakításba, csak megnehezítené Magyarország munkáját ebben a formában.

A harmadik pedig az időközben előjött és kialakult problémák, például - nézek Gyenes Gézára, a kamara főtitkárára, aki talán a legtöbbet tudja a panaszokról - a túlmunkaidővel, illetve az ügyelettel kapcsolatos elszámolások körüli bonyodalmak. Úgy tűnik, hogy ez a törvényjavaslat ezt végre rendbe teszi. Nagyon sokan, már említettem korábban is, nagyon sokan kerestek meg bennünket amiatt doktornők, hogy nem használhatják a diplomán szereplő nevüket, amire a praxisukat fölépítették, és a törvénynek nagyon sok ilyen egyéb javaslata van, most nem fogom mindegyiket fölsorolni.

Mindezzel együtt van még két dolog, amit föltétlenül szeretnék kiemelni, megismétlem újra, a mai nap folytán. Az egyik ilyen a FoNo-ügy, azzal mélységesen egyetértek, egyrészt kiváló gyógyszereket lehet összeállítani, igaz, hogy már az orvosoknak is fel kell frissíteniük az emlékeiket erről, bár a FoNo egy egyszerűbb történet, azt átlapozza az ember, és ott pontosan le van írva, nem neki kell összeállítani a magiszterreceptet, de ezen kívül is van még, nemcsak FoNo, hanem az alapkészítményekből az orvosok is kialakíthatnak gyógyszereket személyre szabottan a betegnek.

(14.10)

Azt gondolom, hogy ezt érdemes újra elővennünk, hiszen lényegesen olcsóbban igen hatékony szerek állíthatók elő, és nem csak krémekről, kenőcsökről beszélünk.

A másik ilyen nagyon fontos ügynek tartom a szakmai rendezvények, gyógyszergyári promóciók kérdését. Ahogyan beszéltük, hogy a gyógyszertáraknál az árréscsökkenéssel is foglalkozni kell, azt gondolom, hogy nem kell rásütni a nagy gyógyszergyártókra vagy az egészségügyben beszállítóként érdekelt nagy cégekre egyértelműen, hogy minden tekintetben negatív a promóciós tevékenységük. Ennek sok pozitív hozadéka is volt a szakmára. Részben új ismeretekhez is jutottak, megismertek kiváló készítményeket az orvosok, részben a továbbképzéseknek egy stabil finanszírozó bázisa volt. Szerintem érdemes átgondolni, hogy ebből bizonyos részek hogyan, milyen megszorítások mellett tarthatók meg, hogy ez a rendszer azért teljes egészében ne tűnjön el, hiszen maguknak az orvosoknak erre szükségük van.

Azt hiszem, hogy Hawaiira utazni nagyon jó dolog lehet - én nem jártam ott -; bizonyára nem a gyógyszergyárak promóciós költségével kell magyar orvosokat utaztatni, de azt gondolom, hogy amikor a saját településén egy nagy teremben hozzájuthat információhoz, szakmai anyagokhoz, folyóiratokhoz, a megfelelő pontszámokhoz, ami a működéséhez kell, és cserébe végighallgat egy promóciót, ez talán egy elfogadható kompromisszum. Gondolom, hogy majd még ezen is gondolkodnunk kell.

Tudok róla, hogy vannak módosító javaslatok az előterjesztéshez. Sokfelől érkeztek, ezek jelentős részét a tárca előzetes információim szerint már be is fogadta, tehát támogatni fogja. Biztatom képviselőtársaimat is, hogy amíg ez lehetséges, adjanak be módosító javaslatokat a törvényhez. És arra kérek mindenkit, bízván az egészségügyi bizottságban tapasztaltak alapján, ahol a törvény általános vitára való alkalmasságát lényegében, ha jól emlékszem, ellenszavazat nélkül fogadta el - (Közbeszólásra:) egy tartózkodással, igen, Szilágyi képviselő úr tartózkodott -, tehát bízom benne, hogy további aktív vitát fogunk folytatni még a részletes vitában és még az általános vita hátra lévő részében, de nagyon bízom benne, hogy a zárószavazásnál a törvény elfogadása mellett fognak dönteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu