DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én általában az általános viták közepette nem nagyon szólok hozzá, úgyhogy csak két általános jellegű megjegyzést tennék. Nem beszélek arról, hogy milyen emberfeletti erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ennek a jelenlegi állapotban lévő ellátórendszernek a fenntarthatóságát megőrizzük egy olyan nemzetközi gazdasági környezetben, ami a 2006-os választási kampány finanszírozási környezetében teljességgel ismeretlen volt. Tehát a realitása a mostani nemzetközi gazdasági környezetnek teljességgel elüt attól, mint ami korábban volt.

Azt én pontosan tudom, hogy egy politikai kommunikációs szükségszerűség az, hogy itt most általában az egészségügy állapotáról beszélünk. Tudom azt, nagy a kísértés, hogy kihasználjuk ezeket a támadási felületeket. Azért az egy borzasztó érdekes dolog, hogy most azt kell végighallgatnunk, hogy a polgári oldal minden eszközzel akadályozta korábban a kibontakozást.

Én tisztelettel kérdezem: miért vállalják fel Molnár Lajos egészségpolitikáját? Önöknek is egy rendkívül kellemetlen dolog volt azt felvállalni, azt végignézni, ami akkor történt. Legalább legyen egy olyan közös kiindulópontunk, hogy azért volt egy olyan ősbűn, amikor mindent privatizálni akart az egészségpolitika. Tegyük fel azt a kérdést, hogy hol lenne most annak a huszon-, nem tudom, hány, egymással versengő, privatizált Egészségbiztosítási Alap-részvénynek az értéke egy ilyen gazdasági világválság után. Nem azért volt ez a privatizációs ötlet, hogy a már akkor hiánnyal küszködő befektetési alapokat kompenzáljuk a magyar adófizetők vagy járulékfizetők forrásaival? Ebben állapodjunk meg (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), amiben önök politikailag megbuktak, mi pedig minden erővel meg akartuk akadályozni; legalább ebben állapodjunk meg, és ebben legyen konszenzus, hogy azt ne lehessen csinálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu