BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt
Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Hadd kezdjem két félig-meddig
formai kérdéssel. Ha május 24-én sikerült aláírni ezt a szerződést,
talán jobb lett volna, ha június 10-e előtt sikerül benyújtani, mert
akkor ebben az esetben nem a mai napon kerül sor a bizottsági ülésre is
és azt követően a plenáris ülésen való megtárgyalásra.

A másik az, hogy miniszter úr nagyon világosan és korrektül mondta, itt
nem arról van szó az indoklásban, hogy a kormány a fontosság miatt
indokoltnak tekinti az Országgyűlés tájékoztatását. A döntést az
Országgyűlés fogja meghozni, ahogy a miniszter úr említette, a szerződés
feltételében is szerepel ennek a határozatnak az elfogadása, amit most
tárgyalunk.

Szeretnék két állítást tenni, és úgy kíváncsi lennék, hogy melyikre mondják, hogy igaz a kettő közül, vagy melyikre nem.

(22.40)

Az első állítás: a MOL a magyar nemzeti olajtársaság. A második állítás: az ÖMV az osztrák nemzeti olajtársaság.

A két állítással hogy állunk? Mind a kettő igaz? Egyik sem? Vagy csak az
egyik? Nagyon sokat használtuk, a médiában hallottam: a MOL a magyar
nemzeti olajtársaság. Ha átmegyünk Erdélybe, igen, jó volt látni a
megszokott MOL-kutat meg a piros-fehér-zöldet. De milyen a tulajdonosi
összetétel? 82 százaléknyi külföldi tulajdon van jelenleg a MOL
Részvénytársaságban. Közösségi, állami tulajdon, az MNV Invest Zrt.-nek
van 1,2 százaléka, sőt a további magyar tulajdonnál... - őszintén szólva
tovább nem számoltam, hogy az OTP Bank Nyrt.-ben mennyi a külföldi
tulajdon.

Tehát azért így ez az állítás büszkén, hogy a MOL volt eddig a magyar
nemzeti olajtársaság, messze nem úgy igaz, mint az ÖMV-re, ahol nemhogy
osztrák tulajdon, hanem osztrák állami tulajdon meghatározó részben
közvetlenül, részben bizonyos arab országokon keresztül - de ez már
részletkérdés -, tehát szögezzük le, hogy eddig mi ezt igazából így nem
mondhattuk el.

De miért alakult ki ez a helyzet? Nyilván a '90-es évekre mehetünk
vissza, amikor a rendszerváltás után a liberalizáció, a privatizáció, a
dereguláció háromszöge - pünkösd után nem akarok profánabb, de találó
kifejezést használni - volt dogmatikus szinten a meghatározó. Így került
sor '95-ben az energetikai szektor privatizációjára azzal a
felkiáltással, hogy az állam rossz gazda.

Nem az volt, hogy a szocialista állam sok területen rossz gazdának
bizonyult, hanem az egészet dobra kell verni, mert az állam rossz gazda,
és mit ad isten, jött az Électricité de France, az EDF, akkor száz
százalék állami tulajdonnal, aztán megvette az Észak-Dunántúli
Áramszolgáltatót, mert olyan rossz gazda, hogy még külföldön is
terjeszkedik. Tehát hibás, dogmatikus döntések eredményezték a
stratégiai nemzeti vagyon kiárusítását.

Józsa képviselő úrnak igaza van abban, hogy egy kormány csak akkor
adhatta el az állami vagyont, ami nevesítve volt - állami stratégiai
vagyon milyen százalékban -, ha azt az Országgyűlés fölszabadította, és
valóban annak idején MIÉP-es képviselőként tiltakoztunk az ellen, hogy a
Fidesz-kisgazda-MDF-többség a lehetséges 25 százalékról nullára
csökkentette a MOL-ban az állami részesedést, de azért azt tegyük hozzá,
hogy jött egy miniszterváltás, és Varga Mihály pénzügyminiszter
jelentette ki - gazdaságiminiszter-váltás is volt -, hogy az államnak
nemcsak szabályozó szerepe kell hogy legyen, hanem tulajdonosi
részvétellel is a stratégiai szektorban részt kell venni. Nem adta el,
így végül ez az eladás, akárhogy nézzük, mégiscsak az MSZP-SZDSZ-kormány
alatt született meg. A Jobbik mindenkori programjában szerepel a
nemzeti stratégiai vagyon minél hamarabbi visszaszerzése, tehát
természetes, hogy ezt a javaslatot támogatni fogjuk.

Egyébként a magyar-orosz kapcsolatok fontosságáról miniszter úr
említette, hogy ennek a helyretétele, konszolidálása is ehhez
hozzátartozik, és amikor az ember a sajtóban olvassa, hogy vajon ehhez,
hogy ez ilyen sikeresen megoldódott, kellett-e valami
háttér-megállapodás, nyilván a válasz az, hogy nem. Ugyanakkor azt
mondom, hogy ha úgy alakulna, hogy Paks bővítése során adott esetben
orosz befektető jön, figyelembe véve Paks eredeti orosz konstrukcióját,
nem hiszem, hogy ez ennyire adott esetben negatív lenne.

És hallunk az MVM lehetséges szerepéről is. Sajnálom, hogy a múltkor egy
energetikai javaslat ilyen utolsó pillanatban zárómódosítóként jött be,
mert szinte áttekinteni sem lehetett. Mintha az rajzolódna ki, hogy a
Fidesz-kormány most akarná megvalósítani a '98-as program 8. pontját a
nemzeti energetikai társaság létrehozására. Amennyiben az MVM-nek
valahogy ebben a részvénytulajdonlásban szerep jut és megerősödik, a
Jobbik ezt helyesnek tartja, mert valóban ez egy stratégiai fontosságú
ügy, és hogy egy ilyen erős cég létrejöjjön állami tulajdonlással,
helyesnek tartjuk.

Néhány szót arról, hogy az oroszokkal hogy állunk meg az orosz
kapcsolattal. Kettősség, hogy nyilván nem szerettük volna, ha a MOL-ban
ilyen mértékű közvetlen részesedése van az orosz társaságnak, ugyanakkor
ha sikerült úgy megoldani, hogy ezek szerint a kapcsolat
kiegyensúlyozott lesz, nagyon fontos, mert azért vegyük tudomásul, hogy
kell diverzifikáció forrásban, útvonalban, de Európában az a realitás,
hogy az orosz energetikai háttérforrásról nem lehet lemondani.

Az Európai Parlamentben 10 hónapot működtem, és egyedüli magyarként
sikerült bejutnom a legfontosabb, az energetikai bizottságba. Sikerült
póttagként bejutnom, mert mindenki az orosz-európai parlamenti
delegációba akart bejutni, és jellemző módon az energetikai bizottság
elnöke német volt, német maradt, az orosz-EU-kapcsolatok elnöke német
volt, az energetikai biztos német volt, tehát nem holmi egyéb furcsa
ideológiai alapon, de nagyon tisztában vannak azzal, hogy ez a kapcsolat
stratégiai fontosságú, és ezt nekünk is figyelembe kell venni.

Hadd tegyem hozzá, talán nem annyira oldalág, hogy itt van ez a
Nabucco-projekt, ami persze megint egy újabb lehetőség, ha megvalósul,
csak azért vegyük azt figyelembe, hogy azok az Üzbegisztán,
Türkmenisztán környéki volt szovjet szocialista köztársaságok
gázlelőhelyei mennyiben lesznek függetlenek, és mennyiben vásárolja föl
Oroszország. A Nabuccóra Putyin elnök a következőt mondta annak idején:
mindenki annyi rozsdás vascsövet fektet be a földbe, amennyit akar, csak
tudjon bele gázt tölteni. Tehát nem lemondani akarok erről a nehezen
alakuló Nabucco-vezetékről, de tudomásul kell venni - még egyszer -,
hogy ez az európai realitás, hogy az orosz energetikai forrásokról
lemondani nem lehet, és azt is jól tudjuk, hogy az üzletben nemcsak
magántársaságok között, hanem országok között is a jó kapcsolatra
szükség van.

Hadd mondjam el, hogy örülök, hogy sikerül ezt helyrehozni, mert bizony
Orbán Viktor ellenzéki pártvezérként, mielőtt Amerikába kiutazott - ott
voltam - október 23-án mondott egy beszédet, ami arról szólt, hogy
minden rossz keletről érkezett ebbe az országba; bizony, ezt mondta.

Utána, amikor kialakult az a grúz-oszét konfliktus, az Európai Parlament
által felkért bizottság is megállapította, hogy egyértelműen Grúziát
terheli a felelősség a konfliktus kialakulásáért, bizony Orbán Viktor
rendkívül erőteljesen állt arra az oldalra, '56-ot hozva föl példának,
hogy szegény Grúziával mi történt, ami odáig fajult, hogy diplomáciában
szokatlan módon kellett az orosz nagykövetnek ebben élesen
megnyilatkozni.

Ezek után igen örülök annak, hogy Oroszország irányába ez az üzlet is
azt jelzi, hogy valamilyen módon sikerült a kapcsolatokat valahogy
konszolidálni, mert nemcsak az energetikai területen, hanem adott
esetben a magyar élelmiszeripar számára megnyíló piacok miatt is ez a
kapcsolat rendkívül fontos. Nyilván itt most nem az MSZP-vel kell hogy
vitázzunk, hanem a saját magunk véleményét mondani erről és támogatni,
de valahogy mégis egy kicsit úgy érzem, mintha savanyú szőlő lenne, hogy
elfogadjuk, hogy a cél jó, de hogy a csudába sikerült megvalósítani.
Miért 40 százalékkal drágábban vesszük, mint ahogy a Szurgutnyeftyegaz
vette. Nyilvánvalóan az eladó most azon az áron adja, nem azon, amin
valamikor megvette. Az, hogy ennyit emelkedett, ez pont azt jelzi, hogy
egy profitábilis cégről van szó, amely esetében nyilvánvalóan a
stratégiai fontosságú jelenléten túl a magyar állam természetesen
nyereséghez is juthat. Én tehát úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben egy
kettősséget érzek, hogy tulajdonképpen a cél jó, de mégsem támogatjuk,
mert nem egészen vagyunk tisztában azzal, hogy hogyan is tudták végül is
ezt tető alá hozni.

Úgyhogy a Jobbik részéről azt tudom mondani, hogy természetesen ezt az
energetikai szektorban, stratégiai ágazatban történő állami
tulajdonszerzést támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu