DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt
Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egypár szót azért ejtenék a
benyújtás körülményeiről egy picit bővebben annál, mint amit az előző
felszólalásomban tettem, és a tárgyalás körülményeiről.

Én azt gondolom, és ezt a részét nem bontanám ki, hiszen már megtettem,
hogy méltatlan dolog az, hogy a döntés előtt egy órával kapunk kézhez
egy ilyen javaslatot, ami, azt gondolom, hogy a benyújtók hibája most és
nem a kormány hibája.

Az, hogy milyen körülmények között vitatjuk meg, LMP-s képviselőtársam
az előző napirendi pont kapcsán felvetette, hogy ez méltatlan, és Illés
államtitkár úr ennek kapcsán megjegyezte, hogy nagyon is méltó, hiszen
most is el tudja mondani a véleményét mindenki. Én azt gondolom, hogy
LMP-s képviselőtársammal kell hogy egyetértsünk.

Tisztelet azoknak, egyetértek Cser-Palkovics képviselőtársammal, akik
itt vannak ebben a vitában. De ebben a vitában, ahogy én körülnézek itt
az Országgyűlés épületében, négyen veszünk részt a 386 képviselőből. Azt
gondolom, hogy még ha szakkérdésről van is szó, és ha nem is lenne
ennek politikai jelentősége - pedig egyébként van -, még akkor is nagyon
csekély ez a szám.

(5.10)

Úgy hiszem, igaza volt annak a kollégámnak, akivel ma beszéltem, és
mondtam, hogy én hajnali 4 vagy 5 órakor még ezt a törvényjavaslatot
fogom tárgyalni, azon kívül, hogy sajnálkozását fejezte ki, azt mondta,
hogy kikéri magának ezt az eljárást. És igaza van. Mert kikéri magának
ezt az eljárást egy elcsigázott, 20-24 órája talpon lévő képviselő, hogy
vitassanak meg fontos szakmai kérdéseket, és döntsenek arról ennyi idő
után. Teljes mértékben osztom ezt az álláspontot. A tárgyalásnak ez a
módja nem felel meg a parlamentarizmus alapkövetelményeinek. Nincs
rendkívüli állapot, nincs szükséghelyzet, ami miatt hajnali 5 órakor
kelljen egy olyan javaslatot megtárgyalni egyébként, amit ma nyújtott
be, bocsánat, helyesbítek, a tegnapi napon nyújtott be - hiszen most már
hajnal van - az alkotmányügyi bizottság. E mellett, azt gondolom, nem
lehet szó nélkül elmenni. Márpedig itt egy átfogó javaslatról van szó,
ahogy államtitkár úr is mondta, kiemelt jelentőségű ügyekre
gyakorlatilag megteremti a külön vagy különleges eljárás kereteit.

Ami a társadalmi igényt illeti, azt gondolom, a társadalomnak az az
igénye, hogy általában az eljárások felgyorsuljanak. Higgyék el nekem,
tisztelt képviselőtársaim, alapvetően az állampolgárok arra gondolnak,
amikor ezt az igényt magukban vagy nyilvánosan megfogalmazzák, hogy a
saját ügyeik gyorsuljanak föl. A polgári és a saját büntető ügyeik
gyorsuljanak föl, nem pedig azoknak az ügyei, akik kiemelt súlyú ügyeket
követtek el, vagy esetleg politikusként, közszereplőként követnek el
bűncselekményeket. Az egész gondolatkörben a paradoxon az, hogy a
büntetőbíróságok az eljárás elhúzódását, ami nem felróható a vádlottnak,
enyhítő körülményként szokták feltüntetni az ítéletben. Hiszen ahhoz
fűződik érdek, hogy minél hamarabb lezáruljon valaki ügyében a
büntetőeljárás. Ebben az esetben pedig önök azt indítványozzák, hogy
azok, akik közszereplőként, politikusként kiemelt súlyú, a közélet
tisztasági elleni bűncselekményt követnek el, annak ügye előbb
intéződjön el, mint bárki másé. Nem hiszem, hogy az állampolgárok ezt
akarják.

Magyarán egy privilegizált helyzetbe fogják hozni azokat, kevesebb ideig
fognak büntetőeljárás hatálya alatt állni azok, akik politikusként
súlyos bűncselekményeket követtek el. Azt gondolom, hogy ez a
gondolatmenet önmagában nem támogatható.

Azonkívül, nyilván az elmúlt 20 órában semmilyen lehetőség nem volt sem
szakmai, sem társadalmi egyeztetésre. Márpedig azt gondolom, hogy illene
betartani legalább az önök által hozott jogszabályokat, annak tartalmi
részét is, még ha tudom, hogy erre az lesz a válasz, hogy formálisan,
amikor az alkotmányügyi bizottság nyújtja be a törvényjavaslatot, akkor
erre nincsen szükség.

A másik, ami még az eljárás menetéhez tartozik, hogy úgy zárjuk le az
általános vitát, hogy a kormánynak egyébként nincs álláspontja róla.
Tisztelem államtitkár úr véleményét, szakmai tudását sokra értékelem, de
nem kormányálláspont. És lezárjuk úgy ezt az általános vitát ma itt
hajnalban, hogy a kormány nem alakított ki véleményt, álláspontot a
kérdésben.

Félig eljárási, félig tartalmi kifogás, hogy formálisan ez a javaslat az
alkotmányügyi bizottság javaslata volt, azonban éppen a javaslatot
jegyző, aláíró elnök úr, Balsai István mondta azt a bizottság ülésén,
hogy az ő legjobb tudomása szerint ezt a javaslatot az ügyészség
dolgozta ki. Nos, tisztelt Országgyűlés, ez alapvető probléma, és azt
gondolom, ez már több annál, mint hogy eljárási problémaként értékeljük.
Az ügyészségnek ugyanis nincs törvénykezdeményezési joga. Ehhez képest
két verzió létezik, egyik rosszabb, mint a másik. Az egyik, hogy az
ügyészség megrendelést ad a törvényhozónak, a törvényalkotónak, ráadásul
arra, hogyan akarja saját hatáskörét kibővíteni, és saját javaslatát
benyújtatja az alkotmányügyi bizottsággal. A másik lehetőség, hogy a
Fidesz vagy a kormány tanácsadó és jogszabály-előkészítő testületének
használja az ügyészséget. Egy biztos, hogy szereptévesztésben van e
vonatkozásban mind a bizottsági többség, mind az ügyészség. Viszont
nagyon jól mutatja azt az összefonódást, amit mi már nagyon régen
jeleztünk, amely fennáll a Fidesz-kormány és a legfőbb ügyész személye
között.

Tisztán tartalmi kérdésekre rátérve. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat
alkotmányellenes, és a koncepciós büntetőeljárás alapjait rakja le. 72
óráról 120 órára nő az őrizetbe vétel tartalma ezekben a különleges
ügyekben. Az európai trend, tisztelt Országgyűlés, éppen ennek a
fordítottja: még szorosabb bírói kontrollt követel meg ezekben az
ügyekben. Ami azonban a legfontosabb vagy a legkomolyabb kritikai
észrevételünk, hogy az első 48 órában a javaslat szerint a vádlott nem
találkozhat a védőjével, sőt, ha ez alatt a vádlottat kihallgatják,
akkor nem lehet jelen a védő a kihallgatás során.

Tisztelt Országgyűlés! Talán nincs olyan emberi jogokkal foglalkozó
nemzetközi egyezmény, ami ne nevesítené a védelemhez fűződő jogot,
méghozzá az eljárás teljes tartama alatt. Államtitkár úr most már
óvatosabb volt, az alkotmányügyi bizottságban még alkotmányos
aggályokról beszélt, azt gondolom, teljes joggal, a rendelkezést
illetően. Hiszen a jelenleg hatályos alkotmány a következőképpen
rendelkezik az 57. § (3) bekezdésében: a büntetőeljárás alá vont
személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. De
ha ez csak január 1-jétől lépne hatályba, akkor az önök által elfogadott
alaptörvény 28. cikk (3) bekezdése rendelkezik a következőképpen: a
büntetőeljárás alá vont személyeknek az eljárás minden szakaszában joga
van a védelemhez. Úgy gondolom, ez elég egyértelmű. Minden szakaszában,
tehát az első 48 órában is.

Azt gondolom, nem kell túlozottan komolyan elmélyülni az alkotmányok
tudományában ahhoz, hogy ezt a mondatot értelmezni lehessen, és azt
lehessen mondani, hogy az önök által javasolt rendelkezés ellentétes
mind a jelenlegi alkotmánnyal, mind az önök által elfogadott alaptörvény
rendelkezésével. Ez a javaslat, azt kell mondjam, nem is a Kádár-,
hanem egyenesen a Rákosi-rendszerhez hasonlítható, legalábbis ezt a
rendelkezését illetően biztosan. Hiszen a '49-es alkotmány, az önök
által oly sokszor kommunista alkotmánynak nevezett alkotmány - de
egyébként igazuk van - 40. §-a azt mondja ki, hogy a bírósági eljárásban
van joga a védelemhez a vádlottnak. Nagyjából ezt a szemléletet tükrözi
ez is, tehát legalábbis a nyomozás első 48 órájában ezt a jogot
megtagadja az eljárás alá vonttól, a gyanúsítottól.

A 60-as évek végén, a 70-es évek elején ez az álláspont már nem volt
tartható. Szeretném önöket erre emlékeztetni. Azaz, már a
szocializmusban sem. Ugyanis az alkotmányt módosító és egységes szövegét
megállapító 1972. évi I. törvény átveszi ezt az alkotmányos
rendelkezést a 49. § (2) bekezdésében, és a következőképpen szól: a
büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában
megilleti a védelem joga. Ez azt jelenti tehát, tisztelt
képviselőtársaim, hogy önök most vissza kívánnak lépni egy 1972 előtti
korszakhoz, legalábbis ami a büntetőeljárás terrénumát érinti.

Aztán tartalmi kérdésként fölvetődhet, hogy egyáltalán mire kell önöknek
és az önök ügyészségének ez a 48 óra. Mi olyan fog ott történni, amit a
védő szeme nem láthat, a védő füle nem hallhat? Verésre csak nem
készülnek, ezt én sem feltételezem. Zsarolásra, fenyegetésre talán
szintén nem ebben a 48 órában. Akkor pedig valami titkos vádalkufélére?
Segítsenek, kérem, megfejteni, hogy miért van erre szükség! A
vádelhalasztás lehetőségének kibővítése legalábbis ez utóbbira utal.
Hiszen önök arról beszélnek, hogy csökkentik az adminisztratív terheit a
vádelhalasztás alkalmazhatóságának, illetve nagyobb tárgyi súlyú
ügyekben is lehetővé teszik ennek az intézménynek az alkalmazását.

Úgy lehet ezt lefordítani, hogy beviszik a kisebb halat, egy napig,
mondjuk, altatják ott a fogdán, majd az esetleges segítőjétől, védőjétől
elzárva alkut fognak ajánlani az ügyészségen, és a vádelhalasztás egy
eszköz lesz.

(5.20)

Azt mondják, hogy "kérem szépen, ha rá tetszik a nagyobb halra vallani,
akkor a vádelhalasztás eszközével tudunk élni", és gyakorlatilag valós
joghátrány nélkül tud kikerülni az eljárásból.

A vádalku egyébként lehet jó dolog, csak ahol van, ott a törvény
kifejezetten szabályozza, és mindenhol a védő jelenlétében zajlik. Az
önök által javasolt modell viszont, azt gondolom, hogy jogellenes, és
hadd mondjam azt, sunyi változat. Vagy ha nem ez a cél, amit most én
elmondtam, akkor segítsenek megfejteni, hogy miért van erre a 48 órára
és a vádelhalasztás kiterjesztésére szükség, mert eddig nem hallottunk
erről.

És hamarosan eljön, ahogy az államtitkár úr egyébként a felszólalásában
beharangozta, a rendszerváltáskor felszámolt külön bíróságok vagy
speciális bíróságok kora. Én javaslom elolvasni azokat a
jegyzőkönyveket, amelyekben a rendszerváltó pártok annak idején harcosan
kikeltek a külön bíróságok intézményével szemben, és azt nem
minősítették demokratikus intézményrendszerrel összhangba hozható
modellnek. Most a Fidesz, úgy tűnik, hogy ezt kívánja bevezetni.
Egyelőre ez a része feltételezés szintjén marad.

Én azt gondolom, hogy ha az ügyész, aki egyébként a tárgyaláson az
ügyfél státusában van, meghatározhatja, hogy hol folyjék az eljárás,
akkor majdnem ide jutunk el anélkül, hogy konkrétan erre javaslat
születne. Ha valamelyik bíróság, mondjuk, kedvezőtlen döntést hoz majd
zsinórban az ügyészség számára, mondjuk, túl enyhe a bírói gyakorlat,
akkor mint egy megunt éttermet, ott lehet hagyni azt a bíróságot, és
választani egy másikat, ahol az ügyészség igényeinek inkább megfelelő
ítélkezési gyakorlat zajlik. Úgy gondolom tehát, hogy ez, hogy az
ügyészségnek lesznek majd preferált bíróságai, nem támogatható.

Vagy ha éppen egy olyan védővel... - aki a nemzeti együttműködés
rendszerének szellemével ellenétesen viselkedik a büntetőeljárás során,
és mondjuk, nyíregyházi illetőségű a védő is meg a vádlott is, akkor
majd átteszik Zalába az ügyét, hogy egy kicsit térjen észhez, és
működjön kedvezőbben és jobban együtt az ügyészséggel. Nem tudom, hogy
lesz-e ilyen, de ezeket a lehetőségeket ez a módosítás mind felkínálja,
és úgy gondolom, hogy az ügyészég ennek kapcsán óhatatlanul egy picit
átpolitizálódik, és politikai ízű döntéseket hoz, vagy legalábbis ez a
vád érheti őt.

Az, hogy elvonják az ügyet az állampolgárok törvényes bírájától, és
tetszés szerinti helyre csoportosítják át, szintén nem a nyugati típusú
demokráciák jogrendjének a jellemzője.

S ha így sem sikerül kellőképpen eredményesnek lenni, ott lesz majd a
poligráfos vizsgálat, aminek a tanú ezekben az ügyekben köteles lesz
alávetni magát. Úgy tűnik, hogy ezekben az ügyekben a tanú
jogkorlátozását sem tartják önök elkerülhetőnek. Én azt gondolom, és ezt
önök is tudják, hogy meglehetősen vitatott eljárás, hitelességét
tekintve sok szakember kérdőjelezi meg a poligráfos módszert.

Azokban az államokban egyébként, ahol lehet erre kötelezni tanút vagy
terheltet, ott is állandóan vita tárgya ennek a létjogosultsága,
Magyarországon viszont biztosan nincs hagyománya ennek a módszernek.
Legalább ennek a bevezetésére, tisztelt képviselőtársaim, jó lett volna
egy hatástanulmányt vagy egy szakmai egyeztetést lefolytatni, és nem úgy
behozni a büntetőeljárás rendszerébe, hogy teljes mértékben mellőzik
ezt a folyamatot.

Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy az az előterjesztés, ami
most a parlament asztalán fekszik, nem egy jogállamnak, hanem inkább egy
nem demokratikus államnak a büntetőjogrendszerét tükrözi, és ezért nem
támogatható. Úgy sem támogatható, hogy módosító indítványokkal - ahogy
szokták mondani (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) - jobbítjuk azt. Az egésznek a szellemisége az, ami miatt ezt el kell utasítanunk.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu