DR. FELLEGI TAMÁS nemzeti fejlesztési miniszter: Köszönöm szépen.
Szívesen beszélnék a MOL-tranzakcióról, ha nem bánják. Azt gondolom,
hogy az egy fontos téma, és válaszolnék néhány kérdésre meg felvetésre.

Egyrészt azt gondolom, bár így utólag sem vagyok teljesen biztos abban,
hogy jól értettem Jávor Benedek eredeti, első hozzászólását, mert az
első nyolc és fél percben arról beszélt, hogy tulajdonképpen akár jó is
lehetne egy ilyen dolog, de hogy az adott környezetben ez miért nem jó,
majd a végén már ott tartottunk, hogy mégsem jó a dolog. Ezt leszámítva
én azt írtam fel magamnak, hogy nem hallottam olyat, hogy nem kell
megcsinálni a tranzakciót. Olyat, aki kifejezetten azt mondta volna,
hogy ez egy elvetélt ötlet, nem érdemes vele foglalkozni, ne csináljuk
meg, nem hallottam.

Azt hallottam, hogy milyen lehetséges problémák vannak a tranzakcióval
kapcsolatban. Nagyon köszönöm azokat a felvetéseket, amelyek
kifejezetten a lehetséges veszélyforrásokról szóltak, ami az ön első
felszólalásának nagyját adta. Ezek nagyon fontos megállapítások, amik,
azt gondolom, megszívlelendők a jövőre nézve, hogy ha valóban az
Országgyűlés úgy dönt, hogy jóváhagyja ezt a tranzakciót, és az állam
tulajdonosként megjelenik a MOL-ban, akkor mit kell tennünk annak
érdekében, hogy ezeket a veszélyeket a lehető legnagyobb mértékben el
tudjuk kerülni, és ahol lehet, kifejezetten a pozitív dolgokat hozzuk ki
a tulajdonosi pozícióból.

Azzal azért vitatkoznék önnel, hogy a stratégiai piacszerzés a MOL-ban
kizárná az energiastratégia megvitatását. Ugye, ezzel fejezte be, vagy
ez volt az egyik utolsó mondása. Azt gondolom, hogy ez nem egy zero-sum
game, ebben nagyon is lehet win-win lehetőségeket megteremteni. Lehet
olyan megoldás, ugyanis a kettő nem zárja ki egymást. Tehát az, hogy egy
országnak legyen egy normális, többé-kevésbé elfogadott
energiastratégiája, a szakma és a politika által többé-kevésbé
elfogadott energiastratégiája, miközben bevásárol, és nemzeti olaj- és
integrált energiavállalattá teszi azt, ami most - elfogadva Balczó
képviselő úr érvelését - nem az vagy nem teljesen az, ez a kettő nem
zárja ki egymást az én megítélésem szerint.

Azt gondolom, hogy szerintem a Szurgutnyeftyegaz jelenléte a MOL-ban egy
súlyos kockázati tényező volt, és bizonytalansági tényező. Legfőképpen
azért, mert egy olyan kapcsolatrendszert jelenített volna meg a
társaságban, amely kiszámíthatatlan lett volna, ezt önök is tudják. Ezt
most megpróbálják visszafordítani a vásárlásra, azzal, hogy nem gond-e
az, hogy egy ilyen vállalattól vásároltunk, amelynek a tulajdonosi
struktúrája nem ismert, nem felfedett. Bocsánat, mi MOL-részvényeket
vásároltunk, nem Szurgutnyeftyegaz-részvényeket! Tehát nem értem a
felvetésnek ezt a részét, hiszen mi pontosan egy teljesen világos
helyzetben a MOL-részvényeket vásároltuk vissza ráadásul, hogy az
igekötőt használjam, és nem Szurgut-részvényeket vásároltunk. Akkor
talán igaz lett volna a felvetés vagy fontos lett volna a felvetés, hogy
miért vásároltunk be közpénzből egy olyan vállalatba, amelynek a
tulajdonosi struktúrája átláthatatlan, kiszámíthatatlan. Ezzel
kapcsolatban azt gondolom, hogy lényeges különbség van a két helyzet
között, és nem gondolnám azt, hogy ez így problémát jelenthet.

Hadd kapcsolódjam azokhoz, akik magát a tényt említették föl, és nem is
akarok bővebben foglalkozni vele: mégiscsak 2004-2005-ben sikerült
eladni a MOL maradék 25 százalékát, bárhogy is van. Én ezt egy fontos
dolognak tartom. Mint ahogy azt is, hogy kezdettől fogva törekedtünk
arra, hogy a MOL-ban meglévő rendezetlen tulajdonosi helyzetet
megpróbáljuk rendezni. Az, hogy ez most sikerült, egy hosszabb folyamat
eredménye, és az, hogy ez ilyen módon meg tudott valósulni, azt
gondolom, egy hosszabb tárgyalási folyamatnak és egy kitartó magyar
pozíciónak köszönhető jelentős mértékben. Azt gondolom, hogy ez egy
fontos szempont az egész folyamatban, amiről önök viszonylag keveset
emlékeztek meg, de kezdettől fogva, tavaly július óta folyamatosan ezt
az álláspontot képviseltük, és ez az álláspont végül is odáig vezetett,
hogy sikerült egy tisztességes, piaci feltételek mellett megvalósuló
adásvételi szerződést kötni az orosz partnerekkel.

Higgyék el, nyilván nem fogják elhinni, de azért elmondom, higgyék el,
nincs mögötte semmi, komolyan. Az a helyzet, hogy ha így lenne, akkor
miért fizetünk piaci árat? Mi a logika abban, hogy ha valami egyéb
tényező van, ami pluszfizetség vagy az ő oldalukon engedmény, akkor
miért piaci árat fizetünk? Azt senki nem vonta kétségbe, hogy ez piaci
ár volt. Nemzetközileg elfogadott, normál módszertan szerinti vásárlás
történt, háromhavi átlagárfolyamon vásároltuk vissza a részvényeket. Azt
gondolom, hogy ebben semmi rejtélyes dolog nincs.

Amikor a tárgyalási folyamatra fölkészültünk, akkor bizony begyűjtöttük
az elérhető, nagyon jelentős számú befektetési bank és egyéb, az
energetikai piac elemzésével foglalkozó cég tanulmányait, hogy világosan
lássuk, hogy a következő egy évben, két évben, öt évben milyen
tendencia várható, milyen részvényárfolyamok várhatók. (Dr. Józsa István közbeszól.) Ezek publikusan is elérhető információk, képviselő úr. (Dr. Józsa István: Azért kellett volna leírni az előterjesztésben.) Azt gondolom, hogy teljesen világos képet mutat ez a része is a dolognak.

Azt is szeretném még egyszer leszögezni, hogy a mi álláspontunk szerint a
pénzt nem elköltöttük. Ennek a pénznek nagyon világosan nagyon
megfelelő oldala van. Ezt egy vagyonba fektettük be, ami megvan. Tehát,
amit Balczó képviselő úr is mondott, mi ezt fontosnak tartottuk az első
pillanattól kezdve. Nem elégettük a pénzt, nem föléltük, hanem egy olyan
vagyonelembe fektettük be, amivel egyrészt gazdasági eredményeket lehet
elérni, másrészt azokat az addicionális szempontokat lehet
érvényesíteni, amit az expozéban is megpróbáltam néhány pontban
felvillantani, hogy mik azok a nem feltétlenül számosítható, nem
feltétlenül közvetlen részvényárfolyamban megjelenő szempontok, amelyek a
magyar külpolitika, a magyar gazdaságpolitika, a regionális helyzet és a
piachoz való kapcsolódásuk szempontjából fontosak lehetnek.

Azt is még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány számára az egy
nagyon fontos stratégiai kérdés, hogy azokon a kulcspontokon, amelyek
az infrastruktúra-tulajdonláshoz, a beszerzési forrásokhoz való
kapcsolódás és az ellátásnak az a szervezetrendszere, ami a
kitermeléstől a kereskedelemig az infrastruktúrán keresztül vezet, abban
stratégiai tulajdonosként meg tud jelenni a magyar állam.

(23.30)

Ezt változatlanul fontosnak tartjuk, főleg egy olyan vállalat esetében,
ahol - ha majd megvalósul és amennyiben megvalósul - egyelőre
valószínűsíthetően egyedül a magyar állam lesz 10 százalék fölötti, hát
még 20 százalék fölötti tulajdonosként. Egyébként ehhez a 21,2
százalékhoz potenciálisan hozzájöhetne az a plusztulajdon is, ami a
magánnyugdíjpénztárak vagyonának a részvényelemeit képezi. Ezek a
mostani tudásunk szerint nagyságrendileg 25 százalék körüli tulajdont
jelenthetnek együtt, de ezt korábban is elmondtuk. Ebben tehát semmi
rejtegetnivaló nincs.

Azt gondolom, ezzel jelentős mennyiségű kérdést megválaszoltam azok
közül, amiket Veres képviselő úr említett: mi szólt mellette, miért pont
most, mekkora hányad várható a magánnyugdíjpénztárak után, amennyiben
azok nem kerülnek értékesítésre. Azt gondolom, az teljesen világos, hogy
10 százalék a magyar állam szavazati joga. Ez teljesen világos, mint
ahogy az is világos, hogy a 25 százalék körüli tulajdoni hányad
stratégiai tulajdonnak minősíthető, ennek a gazdasági és egyéb helye
nyilvánvalóan meg kell hogy jelenjen. Mi úgy kalkuláltunk, hogy ez a MOL
számára egy stabilizációs feltételt fog jelenteni, s az a
pluszlehetőség, amely hosszabb távon a nemzetközi tevékenységben,
terjeszkedésben a MOL számára lehetőségként megjelenik, erősítő tényező
lehet, ami tovább növelheti a vállalat stabilitását és lehetőségeit,
amelyek meg kell hogy jelenjenek vállalatértékben és részvényárfolyamban
is.

Számomra viszonylag átláthatónak tűnik az az összefüggés, ha
Magyarország gáz- és olajipari infrastruktúrájában az állam megjelenik
stratégiai méretű tulajdonosként, az az állam, a közjó és az ország
szempontjából biztonságot növelő kérdés. Számomra ez egy átlátható
összefüggés, én nem látom azt, hogy ez miért ne lenne így. De hogy ez
elegendő-e így, szükség van-e erre, az egy más kérdés. Mi azt mondjuk,
hogy szükség van erre, ez egy fontos szempont. Józsa képviselő úr azzal
kezdte, hogy a nemzeti céllal egyet tud érteni. Ez tehát egy fontos
nemzeti cél, hogy így legyen. Ez viszont nekem azt mutatja, hogy magával
a tranzakcióval kapcsolatban pozitív hozzáállásra lenne szükség, nem
pedig elutasító álláspontra, mert vagy egyetértek ezzel a nemzeti
céllal, vagy nem értek egyet.

Nem történt egyeztetés az IMF-fel a forrás felhasználását illetően. Úgy
ítéltük meg, hogy a pénz szabad felhasználású forrás, nincs szükség
arra, hogy az IMF-től a) engedélyt kérjünk, b) egyeztessünk velük a
felhasználás vonatkozásában; ez is írásbeli kérdésként hangzott el.
Hogyan befolyásolja az ügylet a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokat?
Szerintem pozitívan. Azt gondolom, ez egy fontos akadály volt. Minden
egyes alkalommal, amikor orosz tárgyalópartnerrel találkoztunk, mindig
felvetették, hogy van itt egy komoly probléma, ami az ő szempontjukból
komoly probléma is volt: vásároltak egy tulajdont, de nem tudták a
tulajdonosi jogokat gyakorolni abban a cégben, amelynek a tulajdonosai
lettek. Ez az akadály most már elhárult, mégpedig megelégedéssel hárult
el. Azt gondolom, ha ők ezt nem így gondolták volna, akkor nem adták
volna el, legalábbis nem ilyen áron adták volna el a részvényeket.

Hogyan alakul a mi várakozásaink szerint a MOL rövid, közép- és hosszú
távú részvényárfolyama? Erre részben már válaszoltam. Szerintem a piaci
trendek egyértelműen felfelé tartó folyamatot mutatnak, függetlenül az
állami befektetéstől. Azt gondolom, a MOL helyzetét ez erősítheti a
régióban, és további terjeszkedési lehetőségeket nyithat, valamint
összefüggésben - ahogy azt korábban is említettük - az ilyen irányú
magyar törekvésekkel, olyan szinergiákat lehet kialakítani más állami
energiavállalatokkal - például az MVM-mel -, ami tovább erősítheti a MOL
szerepét és pozícióját a régióban. Azt gondolom, ha egyszer birtokon
belülre kerülünk, akkor erről is érdemes szót váltani.

Nagyjából az írásos kérdésekre is válaszoltam, de szívesen visszatérek
még, ha úgy ítélik meg, hogy kihagytam bármilyen egyéb kérdést. Köszönöm
szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu