DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 23-ashoz, a 32., 33. és a 35-öshöz szeretnék hozzászólni.

A 23-asban gyakorlatilag a rovarok, rágcsálók irtásáról és a madarak
távol tartásáról szóló miniszteri rendeletről rendelkezik a jogszabály. A
madarak távol tartása egy nagyváros vagy egy kisváros esetén konkrétan
nem a cinkéket, rigókat és egyebeket, hanem a galambokat jelenti. Azokon
a területeken, ahol a galambok elszaporodnak, ott más madár nagyon nem
is marad meg, ez látható, még a gerlék sem. A galambok nagyon sok
problémát okoznak, egyrészt gusztustalan az ürülékük, másrészt bizonyos
betegségeket is okozhatnak.

(4.00)

A javasolt távol tartást nem tudjuk másképp értelmezni, mint hogy hess
innen, tubi - szóval ezt lehet csinálni, semmi mást. Javasoltuk a
törvényalkotónak, hogy a távol tartást próbáljuk valamilyen
állományszabályozással biztosítani, úgy is mondhatnám, hogy egyfajta
antibébi-tablettát kellene adni a galamboknak, hogy ne szaporodjanak
olyan mértékben, mert máskülönben nem igazán lehet őket a területről
távol tartani. Az általános vitában és a bizottsági vitában is
elhangzott, hogy itt a madarakról van szó, és abba nemcsak a galambok
értendők, de mondom, ez a probléma a városokban eléggé a galambok
kapcsán jelentkezik. Még csak nem is a verebek, hanem a galambok
kapcsán, és arra próbáltunk javaslatot tenni, hogy erre térjenek ki.

A 26. pontban a jogszabály a Magyar Orvosi Kamarát a tagfelvétellel,
illetve a tagjogviszony megszüntetésével kapcsolatosan gyakorlatilag
hatósággá teszi. Olyan hatóság, amely az egészségügyi dolgozók, illetve
orvosok adatait is nyilvántartja, az Egészségügyi Engedélyezési és
Közigazgatási Hivatal, és a két hatóságnál bizonyos anyagok vagy adatok
cseréjére szükség lenne, hiszen amúgy is van egy szabály, hogy az
államigazgatásban szereplő hatóságok egyike nem kérhet olyan adatot az
ügyféltől, amelyik egy másik hatóság birtokában van. Praktikusnak
látszik, hogy a két hatóság között legyen kapcsolat. A jogszabály az
EEKH számára eredetileg azt írja elő, hogy a társadalombiztosításnak,
tehát az OEP-nek adjon bizonyos időközönként adatokat. Ezt feltétlenül
érdemes lenne kiterjeszteni a kamara és az EEKH közé is.

További észrevételem: egy nagyon fontos problémához nyúlt hozzá a
jogszabály, nevezetesen az egészségügyi ügyeletet ellátó egészségügyi
dolgozókkal kapcsolatosan. Sok problémát jelentett, hogy a jogszabály
értelmezése, főleg a jogalkalmazók, ezen belül elsősorban a munkáltatók
által meglehetősen szabatos volt, aminek sok esetben az volt a
következménye - a tervezet ezt nagyszerűen igyekszik kiküszöbölni -,
hogy az úgynevezett ügyeletet követő kötelező pihenőidőt, amit egy
jogszabály előírása alapján kellett a munkaadónak kiadni, illetve a
munkavállalónak kivenni, a munkáltatók legnagyobb része mintegy kvázi
munkaidő-adósságként a munkavállalóktól elvette, azaz nem fizette ki,
illetve a bérükből inkább még le is vonta vagy ledolgoztatta. Ebből
kifolyólag olyan furcsa helyzetek alakultak ki, hogy egy olyan
munkavállalónak, aki az ügyelettel együtt egy héten 72 órát dolgozott,
azt mondták, hogy te még tartozol nyolc órával, az ügyeletet követő napi
pihenőidő időtartamával, ami egy műszak terjedelmére terjed ki, azaz
neked 80 órát kell dolgoznod egy héten, és akkor vagyunk korrekt
elszámolásban. Szakszervezeti vonalról tudom, hogy nagyon sok kollégám
kezdeményezett ügyeleti díjpert munkáltatók ellen, miután az orvos azt
vette észre, hogy ugyanannyit ügyel vagy még többet, a jövedelme pedig
egyre kevesebb lesz, noha nem csökkent az alapbére. Ezek felderítése
után jutottunk el arra, hogy a munkáltatók - s ez volt az egyes
probléma, a legfőbb probléma - így csökkentik a bérüket. A
jogszabálytervezet ezt igyekszik kiküszöbölni, és ez a dicséretére
válik.

Van egy másik probléma is, szintén a munkajog területén. Nevezetesen a
2003. évi LXXXIV. törvény az uniós direktíva bevezetése óta behozta
Magyarországon az úgynevezett önként vállalt munka fogalmát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést kérek, akkor most befejezem, és majd újból megnyomom a gombot.

Forrás: parlament.hu