DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ott
folytatom, ahol abbahagytam. A másik probléma az egészségügyi munkajog
területén az ügyeletekkel kapcsolatosan az volt, hogy az uniós direktíva
bevezetését követően az önkéntes munkavállalás mint fogalom bejött,
ugyanis a korábbi időszakban a munkáltató elrendelte a munkavállalónak
az ügyeletet egy hónapban annyiszor, ahányszor csak akarta és gondolta.
Akkor még napi pihenőidőt sem kellett adni az ügyelet után, és nem volt
korlátozva ez a jog. Az uniós direktíva és a kapcsolódó magyar
jogszabályok a munkaadó rendelkezési jogát egy héten átlagoltan 48
órában határozzák meg.

(4.10)

Tehát az efölötti munkavégzések... - ügyeleti beosztást csinál egy
hónapban a munkáltató, és ha minősítjük ezeket az órákat, akkor a 48 óra
feletti időszak, ha átlagolom is, az már egy önkéntes időszakra esik.
Az önkéntes munkavállalásnak nem ez a lényege, hogy ha akarom, önként
vállalom, ha akarom, nem akarom vállalni. Az orvosaink ezt megcsinálták,
vállalták, hanem az elszámolása ennek a munkavégzésnek nem volt jól
értelmezhető, ugyanis maga a jogszabály pontosan kimondja, a most
módosított LXXXIV. törvény, hogy a minősítést el kell végezni, de a
minősítés hogyanjára semmiféle utalást nem tartalmaz, és ez volt nehezen
értelmezhető. Általában az értelmezések mindig úgy történtek, hogy ezek
az önkéntes órák eltűntek a rendszerből, és a munkaidőkeret végén a
munkáltató megállapította az órák nagyobb részéről, hogy itt nem volt
önkéntes munkavégzés, vagy sokkal kevesebbet állapított meg, mert nem
volt megadva az a módszer, hogy hogyan kell megállapítani egy beosztott
munkaidőben, hogy melyik tartozik az önkéntes óraszámba, illetve melyik a
munkáltató által elrendelhető.

Most ennek az eligazodásában azért lett volna fontos, hogy a jogszabály
egy kicsit ezt is segítse, mert nem csak arról szólt a történet, hogy a
kevesebb önkéntes órából kevesebb ügyeleti díj született, hiszen aki,
mondjuk, nem ismeri ezt a jogszabályt, annak megmondom, hogy az
elrendelt munkavégzésnek és az önkéntes munkavégzésnek a törvény szerint
más a tarifája értelemszerűen, 50 százalékkal magasabb az önkéntes
munkavégzés. Ha ezt nem jól számolom el, akkor természetesen kevesebb
ügyeleti díjat kap a munkavállaló, de ez volt a kisebbik baj. A
nagyobbik baj az, hogy 2004. május 1-jétől úgy hatályos ez a jogszabály
erre vonatkozóan, hogy az önkéntes munkavégzés szolgálati időt is képez,
ami eddig nem számított annak; az ügyeletben végzett tevékenységet
valami furcsa módon rendőröknél, katonáknál, tűzoltóknál... - ezért
tudtak elmenni idő előtt nyugdíjba. Mi nem akartunk elmenni idő előtt
nyugdíjba, de hogy az itt elvégzett munkánk egyszerűen ne számítson bele
a szolgálati időbe, ez érdekes volt. Ezen változtatott 2004. május
1-jével a 2003. évi LXXXIV. törvény, és kimondta, hogy az önkéntes
munkaórák szolgálati időt képeznek.

A probléma az volt, hogy ha ennek az elszámolása nem volt korrekt, nem
volt mihez köthető, nem volt meg a minta, szubjektív volt az értékelése,
akkor így az önkéntes órák a szolgálati idő szempontjából is elvesztek.
Egy olyan munkaerőhelyzetben, ami Magyarországon van az egészségügyben,
hogy alig van munkavállaló, a munkakörülmények is nagyon rosszak,
nemcsak a bérek, emiatt is mennek ki Nyugat-Európába, tehát nemcsak a
bérek miatt, hanem a munkakörülmények miatt és a túlterheltség miatt is,
tehát egy ilyen időszakban nem tisztességesen elszámolni a túlmunkát,
megrövidíteni a dolgozót bérben és munkadíjazásban, illetve
megrövidíteni szolgálati időben is, ez nem egy tisztességes eljárás,
ezért e jogszabály módosító javaslatában javasoltuk a kormányzatnak, és
bizottsági szinten meg is állapodtunk, hogy egy kapcsolódó módosító
javaslattal talán ezt a kérdést is lehet rendezni, hogy ez a jogszabály
egyszerre most ne csak a pihenőidő kompenzációját rendezze le, hanem ezt
is rendezze.

Nem tudom, azt hiszem, most befejezem, és akkor még...

Forrás: parlament.hu