DR. STEINER PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt
Parlament! Az előttünk fekvő, törvényindítványnak nevezett iromány
vitája az alkotmányügyi bizottság ülésén megvalósult.

Ebben a vitában világosan kiderült, hogy ez az előttünk fekvő,
törvényjavaslatnak nevezett olyan típusú irat, amellyel maga az
államtitkár úr, aki előterjesztette, sem volt a teljes ismeret
birtokában, alkalmatlan arra, hogy ma vagy bármikor a parlament ezt
megtárgyalja, erről általános és részletes vitát folytasson.

A törvényjavaslat nemcsak azért alkalmazhatatlan és tárgyalhatatlan,
mert rendkívül sok olyan szakmai bakit tartalmaz, ami nem illik és nem
méltó a Magyar Országgyűléshez, hanem azért is, mert ahogy az
államtitkár úrnak a vitában elmondott szavait idézem, egy olyan áttörést
alkalmaz, amely ha gyakorlattá válik, akkor ebben az országban és a
magyar parlamentben bármilyen törvényalkotási jogkörben bármit meg lehet
tenni. Ez a törvényjavaslat alapjaiban forgatja át a magyar
büntetőeljárás alapelveit; alapjaiban támad meg olyan intézményeket,
amelyek a magyar büntetőeljárás legfontosabb fundamentumaihoz tartoznak.

(14.40)

Nemcsak azokról van szó, amelyeket az előttem való hozzászólásokban
elmondtak a képviselőtársaim, hanem olyan intézményekről is szó van,
mint az adatkezeléstől kezdve egészen addig, hogy a legfőbb ügyész
beleavatkozhat a bíróságok hatáskörébe, beleavatkozhat a bíróságok
illetékességébe, ő döntheti el, hogy melyik bíróság tárgyalja a
különböző ügyeket, és rendkívül egyoldalú és logikátlan az a
gondolatsor, amit az úgynevezett kiemelt ügyek kezelésében alkalmaz.

Ha megnézik az indoklást, akkor az indoklásban egyetlenegy szakmai
válasz nem található, hogy melyek azok a problémák, amelyeket
szeretnének kezelni, kizárólag az, hogy mind a nyomozást, mind a
nyomozás felügyeletét, mind magát az ügyészi eljárást, mind a bírósági
eljárást teljes centralizáció és a kiismerhetetlenség jellemezhesse, és
gyakorlatilag az, hogy aki a vádat megteszi, az lényegében kezében
tarthassa egészen az ítélet meghozataláig az eljárást.

Ez a fajta elképzelés nemcsak az alkotmánynak, nemcsak a magyar jogrend
hagyományainak, nemcsak a tanult jognak mond ellent, hanem bizonyos
mértékben út az önkény felé, út az önkényeskedés és a hatalom
nemkívánatos gyakorlása felé. Azt kell mondanom, hogy illik abba a
rendszerbe, amelyet az elmúlt időszakban megismertünk, egyszer-egyszer,
olykor-olykor azt hittem, képviselőtársaimmal azt hittük, hogy ez még a
kapkodás és a különböző ambíciók műve, hogy előhoznak ilyen típusú
jogszabályokat 10-12 perccel a tárgyalás előtt, de ma már világosan
látszik, hogy egy szándék, és az is világosan látszik, hogy a
jogszabálytervezetek nem ott készülnek, ahol kell hogy készüljenek, nem a
kormány előkészítő szervezésében, nem a kormány különböző szakmai
szervezeteiben, hanem különböző más műhelyekben, és az előterjesztő
kormánytag nincs ismeretében annak, hogy mit terjeszt elő, sőt ezt maga
is bevallja az alkotmányügyi bizottság ülésén.

Azt gondolom, sőt hiszem, hogy Magyarországon így törvényt nem lehet
alkotni, azt gondolom, hogy nem lehet 200-300 éves büntetőjogi
alapelvekhez hozzányúlni. Azt gondolom, hogy nem lehet a bíróság
kompetenciáját megsérteni, a bíróság függetlenségét folyamatosan
csökkenteni, és azt gondolom, hogy a Legfőbb Ügyészségnek és magának az
ügyészi szervezetnek az a feladata valóban, hogy eredményes
bűnfelderítést végezzen, hogy olyan vádat terjesszen elő, ami
megalapozott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de semmiféleképpen nem feladata az ítélkezés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu