HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A 2003-as egységes hírközlési törvény, amelynek az aktuális módosítása fekszik éppen előttünk, a maga idejében korszerű, előremutató törvény volt. Azóta többször is módosítani kellett, ami érthető egy ilyen gyorsan változó ágazatban, különös tekintettel az infokommunikációs szektorban megfigyelhető és prognosztizálható konvergenciafolyamatokra.

A jelenlegi módosításnak láthatóan két fő oka van. Az egyik az európai uniós jogharmonizációból fakadó feladatok, a másik az a szabályozási probléma, amit a Nemzeti Hírközlési Felügyelet és az ORTT összevonása jelentett és jelent, amiből létrejött a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. Az egyik tehát egy külső kényszert jelent, a másik pedig egy ágazaton kívül született hatalomtechnikai döntés következménye, ami így is, úgy is azt jelenti, hogy a jelenlegi módosításokat nem ágazati vagy össztársadalmi, nemzetgazdasági, stratégiai megfontolások ihlették, így nem illeszkedik komplex fejlesztési programhoz.

Annak ellenére, hogy a kormány infokommunikációs államtitkársága tavaly decemberben nyilvánosságra hozta a digitális megújulás cselekvési tervet, amely egy színvonalas stratégiai dokumentum, alapos helyzetértékeléssel és jól megfogalmazott célokkal, úgy tűnik azonban, hogy a kormányzaton belül - vagy a kormányzat és a törvényhozás között - nem megfelelő a kommunikáció és az együttműködés, mivel az ott megfogalmazott stratégiai célok nem jelennek meg a törvénymódosításban, illetve az előterjesztés indoklása nem hivatkozik a kormányzat saját stratégiai dokumentumára, ami hiba. Stratégiai szemléletű törvényalkotás helyett tehát ismét ad hoc jellegű törvényalkotással nézünk szembe.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy komplex fejlesztési terv nem jelenhet meg egy az egyben hozzárendeléssel az ágazatot szabályozó törvényben, még ha az átfogó jellegű is. A fejlesztési koncepció megvalósításához ugyanis az államnak különböző eszközei vannak, amelyek három nagy csoportba sorolhatók, úgymint: finanszírozás, szabályozás, illetve közpolitikai eszközök. Az Eht. ezek közül a második csoportba, a szabályozási eszközök közé sorolható, ezen belül is a legmagasabb szinten szabályozott kérdések közé. Teljeskörűséget tehát nem várunk, de összhangot, egymásra utalást mindenképpen vártunk volna, hangsúlyozom, a kormányzat saját meglévő stratégiájával.

Hozzátéve, hogy mivel a tervek szerint nem születik külön törvény az információs társadalom fejlesztésére, az Eht. módosítását mégiscsak ki lehetett volna használni néhány stratégiai cél törvényi szintű megfogalmazására.

De nézzünk néhány részletet külön is! Az Eht. annak idején az informatika terén nem foglalkozott kellő súllyal a szoftver- és szolgáltatásfejlesztéssel, így az nem alapozta meg az ország exportképességét az ágazatban.

(17.00)

Ezeket a feladatokat a mostani módosítás sem vállalja. Már az eredeti törvényben is túlhangsúlyos volt az infrastruktúra-alapú verseny, bár akkor még a magas távközlési díjak miatt ez indokoltnak tűnt. Ma már egyértelműen nem ez a fejlődés legfőbb korlátja, így ennek a kiemelése vitatható.

A hatékony beruházás és innováció előmozdítása helyes kiemelés, csak ezen a téren - mint jeleztem - aggodalomra ad okot az összhang hiánya a kormányzati stratégiával és a komplex cselekvési programmal, ami nélkül a törvény önmagában nem fogja elérni ezeket a célokat.

Ezzel kapcsolatban újra ki kell emelnünk annak a gyakorlatnak a kritikáját, hogy ilyen jellegű szaktörvényeket képviselői indítványra tárgyal meg a parlament, így se a kormányzati munka komplexitása, se a szükséges egyeztetések megléte nem garantálható. Amennyiben ennek a gyakorlatnak az az oka, hogy nem elég hatékonyak, nem elég célratörők a kormányzati egyeztetési folyamatok, akkor a megoldás nem ez az elkerülő magatartás, hanem a kormányzati munka folyamatainak újragondolása, hatékonyabbá tétele lehetne.

A szintén említett EU-s jogharmonizációs célok szükségesek, önmagában nem kifogásolhatók, de többnyire csak technikai jellegű pontosításként értékelhetők. Ebből önmagában előrelépés még nem lesz.

Nézzük az általános indoklásban megjelenő érveket! Ezekből kiderül, hogy a törvénymódosítás oka egy május 25-én lejárt EU-s jogharmonizációs határidő. Ebben a vonatkozásban még szerencsés is, hogy ez a határidő kikényszerítette a törvény magyar versenyképességi, piacszabályozási és fogyasztóvédelmi szempontból is indokolt felülvizsgálatát. Az EU-s irányelvek azonban egyes esetekben túl elméletiek, például ami a fogyatékosokkal kapcsolatban megjelenik. A legtöbb esetben azonban pozitív hatással bírtak a törvénymódosítás tartalmi kérdéseire is. Különösen igaz ez az uniós polgárok jogai című fontos irányelvre.

Az általános indoklásban a hatóság elnökéhez delegált jogalkotási hatáskörök magyarázata meglehetősen kusza. Az indoklás elejéből is kiderül, hogy hiba volt a kormányzattól elvileg független ORTT és a kormánypolitika végrehajtására hivatott Nemzeti Hírközlési Hatóság összevonása. Megjegyzem, az NHH a kevés jól működő hatóságok egyike volt, ezt a változást ágazati vagy nemzetgazdasági szempontok nem indokolták. Nehezen magyarázható, hogy a választott intézményi környezet és annak jogosultságai miért számítanának hatékonynak. Az indoklás ugyan utal arra, a minisztériumi jogalkotás lassúsága teszi szükségessé, hogy az NMHH elnökéhez telepítse az Országgyűlés ezeket a jogalkotási hatásköröket, de felteszem a kérdést, a helyes válasz nem a kormányzati munka és döntéshozatal hatékonyabbá tétele volna-e. Valós és az összevonással részben maga a kormányzat által előidézett problémára így nem adekvát választ ad az előterjesztés.

Hadd térjek ki egy mulatságos részletre, amely a 91. oldalon a harmadik bekezdésben olvasható. Vajon mit takar pontosan a hivatkozott aktusalkotási jog? Itt alighanem egy Leiter Jakab típusú félrefordításról van szó, amit érdemes lenne pontosítani; alighanem törvényalkotási jogkör szerepelt a forrásként tekintett szövegben, ugyanis angolszász típusú jogszabályozásról van szó.

A frekvenciagazdálkodás vagyongazdálkodási elemeiről írtak a hatékonyság, a gyorsabb piaci reagálóképesség vonatkozásában igazak, de kérdés, hogy mennyire érvényesülnek az állami vagyonnal kapcsolatos, általában indokolt garanciális elemek, professzionális testületek felügyeleti lehetőségei, például a tekintetben, hogy más tudású szakemberek ellenőrzik a hatóságot és az MNB Zrt.-t, más a vezetés, illetve a felügyelőbizottság szakmai összetétele is. Az NMHH-nak alighanem nem ez a profilja.

Nézzünk néhány további konkrét példát: a 3. §-ban, amelyik az Eht. 4. §-ának 1/d pontját módosítja, helyes szándék a fogyasztói érdekek védelmének megerősítése, hiszen itt az állam általános fogyasztói érdekvédelmi feladatain túl a felhasználói bizalom megteremtése és fenntartása a cél, amitől pedig nagymértékben függ az információs társadalom szolgáltatásainak, használatának az elterjedése, illetve ezeknek a szolgáltatásoknak a mélysége. A célok eléréséhez azonban megfelelő, a gyakorlatban is működő jogalkalmazási technikák lennének szükségesek.

(A jegyzői széket Földesi Gyula foglalja el.)

A másik probléma, hogy bár nyilvánvalóan kell foglalkozni a fogyatékosok érdekeinek védelmével, de nem helyes, ha a fogyasztói érdekvédelem kapcsán ezeket a kérdéseket emeli ki az előterjesztés, hiszen e téren az egész társadalom védelemre szorul.

A 12. §-ban a biztosokra vonatkozó és a pozíciót megszüntető tervek miatt nem értelmezhető az Adatvédelmi Biztos Hivatalával előírt együttműködés. Ez a szervezeti változások után nyilván újabb módosítást fog majd szükségessé tenni.

Az Eht. 106. § (5) bekezdésébe kerülő szövegrészek helyesek, de esetlegesek. Például az új és megújított infrastruktúrába való hatékony befektetések és újítások előmozdítása érdekében a beruházó szolgáltatók, vállalkozások tevékenységének előmozdítása nem csak a kockázatmegosztás államilag egyébként is nehezen segíthető területén volna lehetséges.

A korábban már kiemelt bizalmi kérdés miatt egyértelműen üdvözlendők az adatbiztonságot, az adatkezelést és a kéretlen marketingtevékenységet szabályozó rendelkezések. Így az Eht. 157. § (4) bekezdése helyébe lépő rendelkezés, miszerint az elektronikus hírközlési szolgáltató értéknövelt szolgáltatások nyújtása vagy saját üzletszerzés céljából, az előfizető vagy a felhasználó kifejezett előzetes hozzájárulásával az ilyen szolgáltatások nyújtásához, illetve értékesítéséhez szükséges mértékig és ideig feldolgozhatja a (2) bekezdés szerinti adatokat. Az elektronikus hírközlési szolgáltató köteles biztosítani, hogy az előfizető és a felhasználó a hozzájárulását bármikor visszavonhassa.

Ezen a téren azonban az a kérdés, hogy hogyan biztosítható a külföldi szolgáltatók jogkövetése. Amennyiben egy szolgáltatás magyar nyelven Magyarországon is képviselt cég által zajlik, akkor a hatóságnak meg kell találnia a módját a törvény érvényesítésének.

Sajnálatos gyakorlat, hogy főként amerikai cégek az ottani gyakorlat alapján dolgoznak hazánkban is, például kéretlen vagy automatikusan generált leveleket, ajánlatokat, közösségépítő rendszerekbe belépést sürgető felhívásokat küldve az ehhez beleegyezését nem adó felhasználónak.

Kifejezetten érzékeny kérdés, hogy a piaci erőfölénnyel bíró külföldi szolgáltatók, mint amilyen a Facebook vagy a Google, milyen adatbázisokat építenek a szolgáltatásaikat használó magyar felhasználókról, azok adatairól, szokásairól, és hogyan használják fel ezeket.

Ami az informatikát és az információs társadalmat - mint jelenleg leginkább szabályozatlan területet - illeti: a törvénymódosítás jelzi, hogy a kormány foglalkozni akar a témával, ami pozitívum. Azonban hiányzik az olyan átfogó megközelítés, mint amilyen például az első Orbán-kormány időszakában is volt, amikor az informatikai kormánybiztosság felállítása előtt a KHVM megbízásából elkészült az információs társadalom és az informatikai ágazat stratégiája és jogalkotási terve. Igaz, sajnálatos módon az abban foglaltak is csak kis részben valósultak meg az azóta eltelt időszakban, de az akkori megállapítások jelentős része ma is igaz.

Példaképpen két ma is megfontolandó gondolat; érdekes, hogy ezek mennyire aktuálisak még most is. Az informatika olyan stratégiai ágazat, amely problémáinak a kezelése a jövőt talán leginkább meghatározó tényező. Ez a tény ismert, a fejlesztési stratégiákat és a gyakorlatot azonban mégsem jellemzi, hogy kellően támaszkodnának az informatika nyújtotta lehetőségekre. Ez egy idő után sajnos nem egyszerűen a lehetőségek kihasználásának elmaradását, hanem elszalasztását jelentheti, hiszen a példátlanul gyors fejlődés és átalakulás igen hamar új helyzetet fog teremteni, amelyhez már csak alkalmazkodni lehet. Az ország versenyképességének növelése leginkább az informatikai innováció, illetve a fejlesztések célzott, átgondolt támogatásával lenne lehetséges.

Az informatikai ágazat fejlődési üteme jóval nagyobb a gazdaság átlagánál, így középtávon várhatóan komoly profit fog realizálódni, aminek döntő részét várhatóan ki fogják vinni az országból. Már ma is jelentős az így külföldre kerülő pénz. Mind az irodaautomatizálási, mind a vállalatirányítási rendszerek piacán a külföldi szoftverek a dominánsok. Ezeket a negatív hatásokat részben ellensúlyozni lehetne, ha például a gazdaságfejlesztési, támogatási programok keretében meghatározó, az ország és az információs társadalom kiépülését segítő projekteket akár speciális K+F potenciált támogató konstrukció keretében magyar, illetve dominánsan az országban működő cégek kapnának.

A konkrét szakterületekkel kapcsolatban elmondható, hogy például az Új Széchenyi-tervben kiemelt egészségturizmus se lesz enélkül sikeres, mivel a külföldi versenytársainkhoz képest nem elég versenyképesek a turisztikai promóciós és foglalási rendszereink.

(17.10)

Ennek ellenére nem folynak ilyen fejlesztések, nincsenek ilyen pályázati kiírások.

Érdemes kiemelni az innováció fontosnak ítélt, de sajnálatos módon nem kellően támogatott területét is. A modern K+F ma már jelentős mértékben a biotechnológiai és az informatikai kutatásokat jelenti. Amíg azonban a biotechnológiai kutatás kifejezetten drága, az informatikai relatíve olcsó, így figyelembe véve az ország hagyományait, erre volna érdemes fókuszálni.

Tisztelt Képviselőtársak! Összességében elmondható, hogy ami az informatikai fejlesztéseket jelenti, illetve az informatikát érintő szabályozást jelenti, ezzel az előterjesztéssel elsősorban nem az a probléma, ami benne van, hanem az, ami hiányzik belőle.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu