BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök annak, hogy Varga László képviselőtársam támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, még akkor is, ha van néhány olyan részletkérdés, amiben nem értünk egyet. Nyilvánvalóan arra van a parlamenti vita, hogy ezeket a részleteket végigtárgyaljuk, és megpróbáljuk egymást meggyőzni arról, hogy melyik álláspont a helyesebb. Azt gondolom, a törvényjavaslat kellő komplexitással kezeli azt a problémát, amely ma stadionok, illetve a sportcsarnokok biztonsági kérdéseit illeti. Ugye, az alapvető szándékunk ezzel a törvényjavaslattal az, hogy megszüntessük azt az állapotot, miszerint néhány tucat vagy stadionok esetében néhány száz vandál tönkretegye családok ezreinek szórakozását.

Nyugat-Európában ez a jelenség az elmúlt 20 évben gyakorlatilag már végigzajlott, mindenütt sikerült átállni arra a sportgazdaságra, amely tulajdonképpen kikényszerítette a rendet a stadionokban és a sportcsarnokokban, hiszen amíg nincs rend, amíg nem lehet nyomon követni a rendbontókat, és amíg nem lehet súlyos ítéleteket hozni, amelyekkel el lehet rettenteni azokat, akik mások egészségével, biztonságával szórakoznak, addig nem lesz pénz egyetlen sportágban sem. Ugye, a Heysel stadionban történt tragédia volt az, ami gyakorlatilag rávilágította a fényt arra, hogy rendet kell tenni, először a futballstadionokban, aztán pedig nyilván ezzel párhuzamosan más sportágak esetében is, adott esetben, ahol fedett csarnokok vannak, ott a sportcsarnokokban.

Magyarországon több kísérlet történt már erre az elmúlt 20 év során, de egyetlen olyan átfogó, komplex javaslat sem volt, amely kellő hatást tudott volna kifejteni ezen a téren. A mostani törvényjavaslat alapja éppen azokon a nyugat-európai példákon nyugszik, amelyek sikerrel vívták meg ezt a küzdelmet. Ugye, Angliáról beszéltünk, Hollandiáról beszéltünk, Belgiumról beszéltünk, ahol a legnagyobb problémák voltak, elsősorban a labdarúgó-szurkolók terén, és mára ezekben a stadionokban példás rend uralkodik. Nincsenek rendőrök, önkéntes támogatók biztosítják a rendet. Nincsenek kerítések, és még sincs balhé. Azért nincs balhé, azért nincs botrány, mert a jogszabályok kellően szigorúak, és kellően gyors az eljárás, amelynek a végén a rendbontókat elítélik.

A mostani törvényjavaslat egyik legfontosabb eleme az, hogy a korábbi szabálysértési kategóriát büntető kategóriává alakítja. Magyarul, letöltendő szabadságvesztés jár azért, ha valaki a stadion gyepére lép, valamely olyan területére lép a stadionnak, amely a nézők elől elzárt területnek számít, illetve mások, szurkolók, játékosok sérelmére bármilyen cselekményt elkövet. Azt gondolom, nem feltétlenül a 2, illetve 3 év számít, amennyi letöltendő szabadságvesztére ítélhető, hanem egyáltalán az a szankció, hogy ha valaki rendet bont a stadionokban, utána börtönbe kerül. Ha megnézzük az európai példákat, akkor nem többéves börtönbüntetéseket szabnak ki, hanem néhány napos, esetleg néhány hetes büntetéseket, hiszen a lényege az az egésznek, hogy azt a szurkolót vagy azt a rendbontót, aki ezeket a bűncselekményeket elköveti, rövid úton, a lehető leggyorsabban lehessen eljárás alá vonni, és a lehető legrövidebb idő alatt szülessék meg az ítélet e tárgykörben.

Tehát azt gondolom, hogy a törvényjavaslat tovább erősíthető azzal, ha a kirendelt bíró és a kirendelt ügyész intézményét meg tudnánk valósítani. Ezt most még hiányolom a javaslatból, de folynak tárgyalások arra vonatkozóan, hogy ezt meg lehessen oldani. Hiszen ha valaki elmegy, mondjuk, a Stade de France-ba, a párizsi labdarúgó-stadionba, akkor ott látja, hogy megvan az ügyész irodája, megvan a bíró irodája, és megvan a zárka is, ahová az elítéltet azonnal le lehet ültetni, majd onnan elszállítani nyilván valamelyik büntetés-végrehajtó intézetbe. Azt gondolom, hogy elsősorban elrettentő példára van szükség, hiszen mindaddig, amíg nem lesz komoly következménye és nem lesz rövid úton gyors eljárás a rendbontókkal szemben, addig nem lesz értelme egyetlen jogszabálynak sem.

A beazonosításra éppen azért van szükség, hogy az eljárás gyors és hatékony lehessen. Azt gondolom, hogy mindenki, aki sporteseményre megy, és aki a törvény alapján kifüggesztett rendet elolvasva tudomásul veszi azt, hogy abban az objektumban térfigyelő kamerák vannak, amelyek nyilván a beazonosítást szolgálják, illetve a jegyvásárlás maga is úgy történik, hogy személyre szóló jegykiadás van, ebben az esetben nem hiszem, hogy bárkinek utólag ezzel kapcsolatban problémája lenne. Azoknak biztosan nem, akik szórakozás céljából látogatnak ezekbe a stadionokba.

Tehát azt gondolom, hogy valamennyi törvény, amelynek módosítását javasolja most ez a csomag, ebben a formában, ha módosításra kerül, akkor érdemben tudunk előre lépni ebben a kérdésben, és akkor megvalósítható az, hogy egy éven belül a magyarországi stadionokban és sportcsarnokokban is rend uralkodjék. Minden egyes klubnak elemi érdeke az, hogy olyan közönség járjon ki, aki szórakozni akar, aki pénzt hajlandó költeni, és aki azért megy, hogy ne csak egy mérkőzésre, hanem akár egy teljes napi szórakozásra lehetőséget kapjon. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat ezt a célt tökéletesen szolgálja, és bízom abban, hogy elfogadását követően meg is hozza azokat az eredményeket, amelyeket váruk tőle.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu