DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Művészeti Akadémia törvénybe iktatása olyan jelentős lépés, amely a művészeti életben a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik nagy jelentőségű változását segíti elő. Utat nyit a művészeti élet önkormányzati alapú továbbfejlesztése előtt, lehetővé teszi, hogy a szellemi élet meghatározó jelentőségű személyiségeinek mértékadó közössége és társult szervezetei megkerülhetetlen résztvevői és véleményformálói legyenek a kulturális közéletnek.

A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvény megalkotásával ismét az a szemlélet nyer elfogadást, amely a XVIII. századtól kezdve az európai akadémiai eszme sajátja volt. Ez a felfogás nem tesz különbséget a szellemi élet eltérő területein alkotók között, és azonos súllyal kezeli a különböző tudományterületek és a művészetek kimagasló képviselőit. Az elmúlt évszázadokban az Európában alapított akadémiákat - amelyek többsége, igazodva a mai kor elvárásaihoz, változatlan intenzitással működik - ez az egységes megközelítés jellemzi. Missziójuk az adott ország művészeti teljesítményének folyamatos és hangsúlyos megjelenítésében, a magas szintű tudományos megmérettetésben valósul meg. Ez határozza meg szervezeti felépítésüket és tagválasztási rendjüket is.

Az egységes szemléletű akadémiai gondolat a magyar fejlődést is áthatotta, Széchenyi korától 1949-ig. Bár a hazai akadémiaalapítási tervek csaknem mindegyike a magyar nyelv fejlesztését tekintette legfőbb feladatának, a különféle elgondolásokban nemcsak a tudományok, hanem a művészetek ápolása is szorosan összekapcsolódott. Az akadémiai eszme évtizedeken át formálódó közös alapelvei fogalmazódtak meg 1825-ben a négy akadémiaalapító: gróf Széchenyi István, gróf Károlyi György, gróf Andrássy György és Vay Ábrahám alapítólevelében. Ezek tükröződnek az 1827. évi XI. számú alapító törvényben, és az első akadémiai alapszabályban is, amely kimondta, idézem: "A Magyar Tudós Társaságnak egyedül csak az van téve céljául, hogy munkálódása által hazánkban a tudományok és a szép művészségek honi nyelven míveltessenek, s viszont ezek által a nyelv maga csinosulást, fennséget és bővülést nyerjen." A "szép művészségek" kifejezés elsősorban a szépirodalmat jelentette, de voltak az Akadémiának képzőművész és előadóművész tagjai is. 1845-től a "szép művészségek" szóhasználatot a "széptudományok" kifejezés váltotta fel.

A korszerű tudománypolitika alapelvei az 1860-as évek második felében formálódtak ki, amikor az írók és művészek szervezetileg az I. - nyelvtudományi, majd nyelv- és széptudományi - osztályhoz tartoztak. 1949-ben az Akadémiának szovjet mintára történő átszervezésekor a széptudományi alosztályt megszüntették, az író és képzőművész tagok tagságát pedig megsemmisítették.

A rendszerváltást követően a művészetek akadémiai képviselete ismét előtérbe került. Ezt a törekvést tükrözte a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 32. §-a, amely szerint az irodalom, illetőleg a művészetek más területeit köztestületként szolgáló akadémiákról külön törvény rendelkezik majd. Az idézett törvényi rendelkezést a jogalkotó később jogtechnikai megfontolásból hatályon kívül helyezte ugyan, de a művészeket reprezentáló köztestület felállítására vonatkozó jogalkotói szándék és a kapcsolódó törvényalkotás szükségessége nem kérdőjeleződött meg.

Ezt a folyamatot gyorsította fel az Országgyűlés, amikor 2011. április 18-án Magyarország Alaptörvényében - Szabadság és felelősség, X. cikk - deklarálta a művészeti alkotás és a Magyar Művészeti Akadémia művészeti szabadságát.

A Magyar Tudományos Akadémiához hasonló szerepkörű és súlyú művészeti köztestület megalapításának szükségességét a történeti előzmények és az európai minták követésén túl az is alátámasztja, hogy az új alkotások létrehozásának ösztönzésére és bemutatására, a magas színvonalú alkotómunka közösségi feltételeinek megerősítésére a meglévő intézményi kereteken túlmutató, nagyszabású lépést tegyünk, a művészeti akadémia megalapításával köztestületi önállóságot biztosító lehetőségrendszert nyújtsunk a művészeti élet kimagasló képviselőinek.

Tisztelt Országgyűlés! Önök döntésükkel lehetőséget adhatnak arra, hogy a művészeti élet kimagasló teljesítményű személyiségeinek összefogásával, a művészet integratív erejével, közös cselekvéssel a jelenleginél hatékonyabban és erőteljesebben jelenjenek meg azok a sokszor már látensen meglévő erőfeszítések, amelyek a nemzet művészeti hagyományainak megőrzését, átörökítését, bemutatását és fejlesztését célozzák, illetve a mainál koncentráltabban és erőteljesebb hangsúllyal manifesztálódhatnak azok a kérdések, amelyek a művészet időszerű problémáit feszegetik.

Meggyőződésünk, hogy a felvilágosodás korában gyökerező akadémiai eszme, párosulva a XXI. század technológiai adottságaival, óriási esélyt nyújt a művészet társadalomformáló erejének bizonyítására. Példaként említhető a ma is sikeresen működő Royal Academy of Arts, amelynek intézményét III. György alapította 1768-ban, 34 alapító tag közreműködésével. A jelenleg 155 tagú szervezet legfontosabb célja változatlanul a művészeti alkotások ösztönzése, a vizuális művészetek támogatása, amely elsősorban kiállítások rendezésével és különféle oktatási programok segítségével valósul meg. A szervezet az eredeti célok mentén immár a XXI. század eszközrendszerével éri el sikereit: támogatói köre évről évre bővül, baráti köre megközelíti a 90 ezer főt.

Céljaiban hasonló, de némileg eltérő működési elvekre épül a szintén elismert és sikeres, XVII. századi alapokon nyugvó, majd 1816-ban az Institut de France keretein belül önálló intézményként működő Francia Művészeti Akadémia is, amely törvényben meghatározott módon, a köztestülethez hasonló jogi formában működik.

A törvény halaszthatatlan voltát az a jogos elvárás is indokolja, hogy a mai átalakuló világunkban a kultúra és főként a különféle művészetek kiemelkedő teljesítményű képviselői aktív szerepvállalásukkal stratégiai partnerként járuljanak hozzá a kulturális érdekek hatékony érvényesítéséhez. Az új köztestületnek jelentős véleményformáló erővé kell tehát válnia, amely amellett, hogy figyelemmel kíséri a magyar művészeti élet meghatározó folyamatait és ezek problémafeltáró kifejtéséhez fórumot teremt, vitákat is generálva, álláspontját, javaslatait rendszeresen a kormányzat, illetve a széles nyilvánosság elé tárja.

A művészeti élet szabadsága és nyitottsága megköveteli, hogy az akadémia ne léphessen föl egyfajta korlátozó tényezőként, netalán művészi kérdésekben felülbírálhatatlan autoritásként, vagyis működése során elvárható az igény, hogy egyrészt közös akaratból bizonyos szervezetekkel együttműködjön, de más művészeti intézmények szervezeti, illetve az egyes művészek autonómiája minden körülmények között érintetlen maradjon. A javaslat ennek az alapvető követelménynek megfelelően határozza meg a Magyar Művészeti Akadémia feladatait, és rendezi a demokratikus önkormányzatiság elvének feltétlen érvényesülése mellett annak szervezeti felépítését.

(22.20)

A Magyar Művészeti Akadémia a jövőben olyan közfeladatokat láthat el, amelyek biztosítják a magyar és egyetemes kultúra értékeinek határozott megjelenítését, erősítik a magyar művészeti élet hagyományainak tiszteletét, lendületet és ösztönzést adnak az új, értékes alkotások megszületéséhez és bemutatásához, javítják a művészeti alkotások létrejöttéhez szükséges feltételrendszert. Megkérdezhetik, vajon milyen előnnyel jár, ha azok az állam által ellátandó feladatok, amelyek a művészettel, különösen az irodalommal, a zenével, a képző- és iparművészettel, valamint az építészettel, a fotó-, a film-, az előadó- és a népművészettel vannak összefüggésben, köztestületi formában kerülnek ellátásra.

Mivel a köztestület az igazgatás önkormányzati formájaként lehetőséget teremt arra, hogy az igazgatottak nemcsak tárgyaivá, hanem alanyaivá is váljanak az igazgatásnak, és így önmaguk igazgassák ügyeiket, biztos vagyok abban, hogy a javaslat a művészek számára is megteremti azt a kivételes esélyt, hogy szerepük megkerülhetetlenné és jelentőségük megkérdőjelezhetetlenné váljon. Jó példa a köztestületi státus fontosságának alátámasztására a Magyar Tudományos Akadémia keretei között 1992-ben megalakult Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, amely nem köztestület, és ezért jelentőségében sem azonos súlyú a javaslatban meghatározott szervezethez képest.

A Magyar Művészeti Akadémia éppen köztestületi státusa, a javaslatban meghatározott közfeladatai és ezekhez kapcsolódóan a jogalkotó és a végrehajtó hatalom mellett játszott hangsúlyos szerepe okán válhat a kulturális önigazgatás meghatározó jelentőségű szereplőjévé és a kulturális igazgatás partnerévé. Fontos ugyanakkor utalnom az együttműködés fontosságára is, amelyre a javaslat kifejezetten utal, a Magyar Művészeti Akadémia a közös érdekek mentén nyitott a Magyar Tudományos Akadémiával, illetve annak szervezetével való együttműködésre.

A javaslat a Magyar Művészeti Akadémia jogállásának és legfontosabb közfeladatainak meghatározásán túlmenően vázolja a szervezet belső felépítését, amennyiben a köztestület tagjai rendes, levelező, pártoló vagy tiszteletbeli tagok lehetnek, valamint a társult szervezet fogalmának bevezetésével kitér az együttműködés fent említett, lehetséges kiemelt formájára is. Fontosnak tartom annak kiemelését, hogy a javaslat szakmai előkészítése során több ízben felmerült a tagsági, különösen a rendes tagokkal szemben támasztott feltételek minél pontosabb törvényi szintű meghatározásának igénye, tekintettel arra, hogy a javaslat a rendes, illetve levelező tagsági minőséghez általános feltételként a kimagasló szellemi vagy alkotói teljesítmény meglétét írja elő.

Annak ellenére, hogy a művészeti ágak sokrétűsége és különbözősége nem teszi lehetővé a valamennyi akadémiai tagságra érdemes művészeti ágban alkalmazható, általánosan érvényes, de mégis kellően differenciált feltételrendszer kialakítását, a javaslat törekszik az objektivitás érvényesítésére az alábbi keretek között. Először: a rendes és levelező tagsággal szemben támasztott általános tagsági feltételek tekintetében objektív szempontot is tartalmaz, ilyen valamely szakmai elismerésben való részesülés, és a tagozatokra vonatkozó rendelkezéseknél a különböző művészeti ágak sajátosságaira helyezve a hangsúlyt, előírja további minőségi kritériumok alapszabályban való rögzítésének kötelezettségét.

Másodsorban tartalmazza a tagválasztás alapvető eljárásrendjét, amely a több - négy - rendes tag általi ajánlás intézménye okán garanciát jelent a tagsággal szemben támasztott minőségi követelmények érvényesíthetőségére. És harmadsorban az alakuló közgyűlésen a résztvevők, az úgynevezett alapító tagok vonatkozásában is előírja a rendes tagsággal szemben támasztott általános tagsági feltételek teljesítésének szükségességét, és a minősítést külön bizottság feladatául telepíti.

Az előzőekre figyelemmel hangsúlyoznám, hogy a javaslat előkészítése során fontos szempont volt, hogy a javaslat egésze, így a tagságra vonatkozó rendelkezések is a köztestület nyitottságára helyezve a hangsúlyt, a művészet egyetlen ágának képviselőit se helyezzék előtérbe a művésztársadalmon belül. A javaslat értelmében a majdani rendes vagy levelező tag felvételét akkor kezdeményezheti, ha teljesíti a tagfelvételhez szükséges követelményeket, és rendelkezik legalább négy akadémiai rendes tag ajánlásával. Az ajánlás alapján a jelölt tevékenysége szerint vagy ennek hiányában egy kijelölt tagozatban a felvételről részletes vitát kell lefolytatni, majd ezt követően a tagozat a vita, a szavazás eredményéhez képest regisztrálhatja a tagjelöltet, és tehet javaslatot a közgyűlésnek, amely döntésre jogosult.

A javaslat természetesen felsorolja a köztestület különféle döntési fórumait is. A legfőbb döntéshozó a közgyűlés, de a kellő operativitás érdekében a javaslat két közgyűlés között döntésre jogosultként az elnökséget jelöli meg, amelynek tagjai az elnök, a két alelnök, a főtitkár, a közgyűlés által három évre választott négy rendes tag, illetve a közgyűlés vonatkozó döntése esetén a tiszteletbeli elnök. A javaslat művészeti áganként vagy különböző művészeti ágak csoportjaként megteremti a különféle tagozatok létrehozásának lehetőségét, amely a köztestületi munka alapegysége és a tagok kiválasztási folyamatában is meghatározó. A javaslat rendelkezik továbbá a tisztségviselők, az elnökség tagjai és a tagozatvezetők tevékenységének alapvető szabályairól, valamint következetesen rendezi a Magyar Művészeti Akadémia vagyonára és gazdálkodására vonatkozó, hasonló köztestületek esetén is érvényesülő szabályokat.

Annak érdekében, hogy a köztestület létrehozásával és majdani működésével kapcsolatos valamennyi fentebb megfogalmazott elvárásunk valósággá váljon, kiemelt fontossága van annak, hogy a köztestület tagságára vonatkozó minőségi követelményeket az úgynevezett alapító tagság is teljesítse. Ezért a javaslat az alapító tagok minősítését és regisztrációját végző szervező bizottság felállításáról rendelkezik, amelynek tagjait a miniszterelnök, az Országgyűlés kulturális ügyekért felelős bizottsága, az Országgyűlés elnöke és a köztársasági elnök kéri fel.

A javaslat az alakuló közgyűlésen részt vevők körét, az alapító tagságot egy meglevő és a tervezett köztestülethez tevékenységében hasonló, kellően reprezentatív társadalmi szervezetre építi. Biztosítja, hogy abban az esetben is, ha a javaslatban nevesített társadalmi szervezet tagjai az akadémiai rendes tagságra vonatkozó feltételrendszert teljesítve és a regisztráción átesve kivétel nélkül alapító taggá válnának, ez ebben az esetben 165 fő, a megalakulást követően a köztestület nagyobb létszámban élhessen a tagválasztás lehetőségével. Ezért a 200 főben maximált taglétszám teljes feltöltéséhez a javaslat határidőt rendel. Ilyen módon azt segíti elő, hogy a köztestületet a majdani tényleges működés során ne kizárólagosan a bázisát jelentő társadalmi szervezet határozza meg.

Fontos megemlíteni, hogy a köztestület polgári törvénykönyv alapján biztosított önállósága, önkormányzatisága okán a javaslat kizárólag a legalapvetőbb és garanciális jellegű, fentebb vázlatosan ismertetett, keretjellegű szabályozás megfogalmazására korlátozódhat. Valamennyi további részletszabályt a tagság önkormányzati jogai alapján az akadémia alapszabályában kell majd rögzíteni. Az akadémia tevékenysége deklaráltan a közérdeket, a közjót szolgálja, ekként az állam feladata, hogy mindenkor anyagilag is támogassa tevékenységét. Ezért az akadémia a központi költségvetésben önálló fejezetet alkot. A javaslat elfogadása esetére a jogalkotónak a 2012-es költségvetésben terveznie kell az akadémia költségvetését.

2011-ben a Magyar Művészeti Akadémia megalakulásához szükséges anyagi fedezet a Magyar Művészeti Akadémia bázisát jelentő társadalmi szervezet egyszeri, a köztestület felállításának előkészítését célzó, 100 millió forint összegű támogatás útján rendelkezésre áll. A javaslat elfogadása esetén a költségvetési tervezés során kiemelt szempont kell hogy legyen a Magyar Művészeti Akadémiára bízott közfeladatok tükrében a központi költségvetésben jelenleg szereplő, hasonló célú kulturális, művészeti előirányzatok felülvizsgálata a párhuzamos finanszírozás elkerülése érdekében.

(22.30)

Gondolataimat zárva arra kérem önöket, hogy érezzék át a törvény megszületésének korszakos jelentőségét, legyenek tudatában annak, hogy döntésükkel óriási lehetőségrendszert biztosíthatnak a művészet magas szintű képviseletének. Ugyanakkor az akadémiai eszme több évszázados története azt is bizonyítja mindannyiunk számára, hogy a mostani intézkedés mérhető hatásának megítélésére és értékelésére csak hosszabb távon kerülhet sor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu