PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én is nagyon jó szívvel hallgattam az ön hozzászólását, és azt kell mondanom, hogy nyitott füllel, és tényleg sok pont van abban, amit ön elmondott, amellyel egyet tudunk érteni.

A kérdés csupán az most az ön hozzászólása után, hogy akkor a most beterjesztett törvényjavaslat miért nem helyez nagyobb hangsúlyt arra, amit ön elmondott.

(11.30)

Amiben egyetértünk, hogy a vállalkozások számára kell kinyitni ezt a lehetőséget, mert valóban ott van az az elsődleges munkaerőpiac. Igazából ott lehet megtanulni a munkakultúrát, ott lehet olyan készségeket szerezni, amelyek a későbbiekben használhatók és a munkaerőpiacon jól eladhatóvá válnak, amik valóban építik a munkavállalót. Valószínűleg ebbe az irányba kellett volna még több - akár adó-, járulék- és egyéb - kedvezményt hozni, netán pályázati pénzeket még pluszban hozzátenni a rendszerhez.

Elmondtuk már, hogy persze, kötve van az ön keze is, hiszen fél pénzből kellett megoldania az elmúlt időszakban a közfoglalkoztatást. Ha ebbe az irányba menne a törvénykezés, akkor jó lenne. Sajnos azt, ami most benne van, egy kicsit a megrendszabályozás, a megfélemlítés eszközeként használjuk a közmunkát, az nem szerencsés megoldás. Ráadásul ennek a költsége igen magas lesz. Ön ezt nagyon jól tudja, hogy akkora logisztikát fizetni, egy nagy, komoly szervezetet felállítani, mozgatni embereket, munkaeszközökkel ellátni, megfelelő személyekkel, munkavezetőkkel ellátni, az nagyon sok pénzbe kerül.

Az látszik, hogy az a pénz, amit a segélyezésből ki akarnak vonni, az valójában ennek a logisztikának a költségét fogja fedezni, legalábbis arra próbálják fordítani, pedig sokkal jobb lenne, ha olyan irányba használnánk fel, mint ahogy ezt ön itt elmondta. Itt 40-42 milliárdról van szó. Ez nagyon nagy összeg, ez a szállítási és egyéb költségeket fogja finanszírozni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jobb lenne, ha inkább a programokra tudnánk fordítani.

Forrás: parlament.hu